Ipomoea batatas
| Ipomoea batatas | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Solanales |
| Család | Convolvulaceae |
| Alcsalád | Convolvuloideae |
| Nemzetség- csoport |
Ipomoeeae |
| Nemzetség | Ipomoea |
| Faj | Ipomoea batatas |
 
| |
Tudományos név
- Ipomoea batatas (L.) Lam. 1793 sec. WFO (2024))
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, az Ipomoea, a görög ipsz (ἴψ – féreg/szú) és homoiosz (ὅμοιος – hasonló) szavak összetételéből származik, amely a nemzetség tagjainak csavarodó, kúszó növekedési módjára utal.
- A faji jelző, a batatas, a közép-amerikai taíno indián nyelv szókincséből ered, ahol eredetileg magát a növényt jelölték vele. Ebből a szóból származik a spanyol patata és az angol potato (burgonya) kifejezés is, bár rendszertanilag a burgonya (Solanum tuberosum) távol áll tőle. A növény tudományos érvényesítését Jean-Baptiste Lamarck végezte el 1793-ban, áthelyezve Carl von Linné korábbi Convolvulus nemzetségéből.
Típus
- Convolvulus batatas; Carl von Linné, India (Herb. Linn. No. 218.12), 1753.
- Első leírása: Linnaeus, C. (1753): Species Plantarum 1: 154.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Jean-Baptiste Lamarck 1793.
Ipomoea batatas képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Lágyszárú, évelő kúszónövény, amely a termesztésben többnyire egyévesként szerepel. A hajtás heverő vagy kúszó, hossza elérheti az 1–5 métert, tejnedvet tartalmaz. A szár zöld vagy vörösesbarna, az érintkezési pontokon gyökérzetet ereszthet. A levelek szórt állásúak, hosszú nyelűek, alakjuk rendkívül változatos: a szív alakútól a tenyeresen karéjosig (3–7 karéj) terjedhet. A legfontosabb módosult szerve a húsos, raktározó gyökérgumó, amely a járulékos gyökerek megvastagodásával jön létre. A gumók színe a fehértől a sárgán és narancssárgán át a liláig változhat.
Generatív test
Virág
A virágzat hónalji helyzetű, kevés virágú bogernyő. A virág tölcsér alakú, jellemzően 3–5 cm hosszú.
- Takarólevelek: A csésze öt szabad, hosszúkás csészelevélből áll. A párta összeforrt, színe fehértől a világosliláig terjed, a torka általában sötétebb bíborvörös. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: Az 5 porzószál a párta aljához nőtt, hosszuk eltérő. A termő felső állású, a bibeszál vékony, a bibe kétosztatú. Egy sorban maradjon!
Termés
A termés kerekded, 2–4 rekeszű toktermés, amely ritkán fejlődik ki a termesztett állományokban.
- Magja: Kicsi, barna vagy fekete, sima felületű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Őshazája Közép-Amerika és Dél-Amerika trópusi vidékei (valószínűleg Mexikó és Peru közötti terület). Mára világszerte elterjedt a trópusokon és szubtrópusokon, kiemelt termesztő körzetei: Kína, Nigéria, Indonézia és Vietnám.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi és meleg mérsékelt övi éghajlatot igényel, fagyérzékeny. Kedveli a laza, jó vízelvezetésű, homokos vályogtalajokat és a teljes napsütést. Geofiton életmódot folytat a szárazabb időszakokban a gumóiban raktározott tápanyagok segítségével.
Kultúrában tartás
Globálisan fontos élelmiszernövény (édesburgonya/batáta). Szaporítása többnyire vegetatívan, szárdugványokkal vagy a gumókról nevelt hajtásokkal történik. Trópusi körülmények között évelő, de mérsékelt égövön a fagyok előtt be kell takarítani. Dísznövényként is kedvelt, különösen a színes (neon-sárga, sötétlila) levelű fajtái, amelyeket egynyári balkonláda-növényként tartanak.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az Ipomoea batatas elkülöníthető a vadon élő rokonaitól (pl. Ipomoea trifida) a nagyméretű, húsos gyökérgumói és a nagyobb, díszesebb virágai alapján. A szulákfélék (Convolvulaceae) családján belül a tejnedv jelenléte és a jellegzetes tölcséres virágszerkezet segít az azonosításban.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások tisztázták az Ipomoea batatas származását. Molekuláris vizsgálatok alapján a növény egy hexaploid faj, amelynek legközelebbi vad rokona az Ipomoea trifida. A nemzetségen belül az Eriospermum szekcióba tartozik. A modern kutatások cáfolták azt a korábbi feltevést, hogy a polinéz szigetekre csak az ember szállította volna; a magok természetes úton, a tengeri áramlatokkal is átjuthattak az óceánon jóval az emberi megjelenés előtt.