Ugrás a tartalomhoz

Ipomoea batatas

Innen: MKOE wiki
Ipomoea batatas

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Solanales
Család Convolvulaceae
Alcsalád Convolvuloideae
Nemzetség-
csoport
Ipomoeeae
Nemzetség Ipomoea
Faj Ipomoea batatas
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Ipomoea batatas (L.) Lam. 1793 sec. WFO (2024))
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, az Ipomoea, a görög ipsz (ἴψ – féreg/szú) és homoiosz (ὅμοιος – hasonló) szavak összetételéből származik, amely a nemzetség tagjainak csavarodó, kúszó növekedési módjára utal.
  • A faji jelző, a batatas, a közép-amerikai taíno indián nyelv szókincséből ered, ahol eredetileg magát a növényt jelölték vele. Ebből a szóból származik a spanyol patata és az angol potato (burgonya) kifejezés is, bár rendszertanilag a burgonya (Solanum tuberosum) távol áll tőle. A növény tudományos érvényesítését Jean-Baptiste Lamarck végezte el 1793-ban, áthelyezve Carl von Linné korábbi Convolvulus nemzetségéből.

Típus

  • Convolvulus batatas; Carl von Linné, India (Herb. Linn. No. 218.12), 1753.
  • Első leírása: Linnaeus, C. (1753): Species Plantarum 1: 154.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Jean-Baptiste Lamarck 1793.
Ipomoea batatas képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Lágyszárú, évelő kúszónövény, amely a termesztésben többnyire egyévesként szerepel. A hajtás heverő vagy kúszó, hossza elérheti az 1–5 métert, tejnedvet tartalmaz. A szár zöld vagy vörösesbarna, az érintkezési pontokon gyökérzetet ereszthet. A levelek szórt állásúak, hosszú nyelűek, alakjuk rendkívül változatos: a szív alakútól a tenyeresen karéjosig (3–7 karéj) terjedhet. A legfontosabb módosult szerve a húsos, raktározó gyökérgumó, amely a járulékos gyökerek megvastagodásával jön létre. A gumók színe a fehértől a sárgán és narancssárgán át a liláig változhat.

Generatív test

Virág

A virágzat hónalji helyzetű, kevés virágú bogernyő. A virág tölcsér alakú, jellemzően 3–5 cm hosszú.

  • Takarólevelek: A csésze öt szabad, hosszúkás csészelevélből áll. A párta összeforrt, színe fehértől a világosliláig terjed, a torka általában sötétebb bíborvörös. Egy sorban maradjon!
  • Ivarlevelek: Az 5 porzószál a párta aljához nőtt, hosszuk eltérő. A termő felső állású, a bibeszál vékony, a bibe kétosztatú. Egy sorban maradjon!

Termés

A termés kerekded, 2–4 rekeszű toktermés, amely ritkán fejlődik ki a termesztett állományokban.

  • Magja: Kicsi, barna vagy fekete, sima felületű.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Őshazája Közép-Amerika és Dél-Amerika trópusi vidékei (valószínűleg Mexikó és Peru közötti terület). Mára világszerte elterjedt a trópusokon és szubtrópusokon, kiemelt termesztő körzetei: Kína, Nigéria, Indonézia és Vietnám.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi és meleg mérsékelt övi éghajlatot igényel, fagyérzékeny. Kedveli a laza, jó vízelvezetésű, homokos vályogtalajokat és a teljes napsütést. Geofiton életmódot folytat a szárazabb időszakokban a gumóiban raktározott tápanyagok segítségével.

Kultúrában tartás

Globálisan fontos élelmiszernövény (édesburgonya/batáta). Szaporítása többnyire vegetatívan, szárdugványokkal vagy a gumókról nevelt hajtásokkal történik. Trópusi körülmények között évelő, de mérsékelt égövön a fagyok előtt be kell takarítani. Dísznövényként is kedvelt, különösen a színes (neon-sárga, sötétlila) levelű fajtái, amelyeket egynyári balkonláda-növényként tartanak.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Ipomoea batatas elkülöníthető a vadon élő rokonaitól (pl. Ipomoea trifida) a nagyméretű, húsos gyökérgumói és a nagyobb, díszesebb virágai alapján. A szulákfélék (Convolvulaceae) családján belül a tejnedv jelenléte és a jellegzetes tölcséres virágszerkezet segít az azonosításban.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások tisztázták az Ipomoea batatas származását. Molekuláris vizsgálatok alapján a növény egy hexaploid faj, amelynek legközelebbi vad rokona az Ipomoea trifida. A nemzetségen belül az Eriospermum szekcióba tartozik. A modern kutatások cáfolták azt a korábbi feltevést, hogy a polinéz szigetekre csak az ember szállította volna; a magok természetes úton, a tengeri áramlatokkal is átjuthattak az óceánon jóval az emberi megjelenés előtt.

Forrás