Ugrás a tartalomhoz

Echinocereus laui

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Echinocereus laui

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport Echinocereinae
Nemzetség Echinocereus
Faj Echinocereus laui
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Echinocereus laui G. Frank 1978
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel („echinos” = sün, tengeri sün, „cereus” = kandeláber, viaszgyertya, gyertyatartó). Az előtag a növény tövises jellegére, az utótag az alakjára utal.
  • A fajnév Alfred B. Lau német növénykutató és gyűjtő nevét őrzi, aki Mexikóban, majd Belize-ben élt. Számos kaktuszfaj felfedezője és névadója volt.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Sonora állam, Yécora településtől keletre, az El Trigo Ranch környéke, kb. 1800 m tengerszint feletti magasságban. Alfred B. Lau gyűjtötte L 780 gyűjtőszámon.
  • Első leírása: G. Frank: Kakteen und andere Sukkulenten 29:74, 1978.
Fotó: Lukoczki Zoltán

A(z) Echinocereus laui szinonimái

  • Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Tövénél sarjadó növény, amely idővel mintegy 20 hajtásból álló csoportot alkot. A hengeres hajtások kb. 10 cm hosszúak és 4 cm átmérőjűek lehetnek, sűrű tövisborítás fedi őket.

Bordák

14–16 alacsony, keskeny bordája apró dudorokra tagolt.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Axillák

Az areolák egymástól 4–5 mm távolságra helyezkednek el.

Areolák

Az areolák kicsik, a bordák dudorain helyezkednek el.

Tövisek

  • Középtövis: 4 db, legfeljebb 30 mm hosszú, vékony, puha, vöröses színű
  • Peremtövis: 18–21 db, 5–10 mm hosszú, sörtefinomságú, fehér

Generatív test

Virág

A virágok a hajtás felső részén fejlődnek. Hosszúságuk akár 6 cm, átmérőjük 7 cm is lehet. Színük élénk rózsaszín.

Fotó: Bodor János
  • Ivarlevelek: porzók sárgák, bibe sárgászöld, a bibeágak száma 5–9

Termés

Gömbölyű termése 8–12 mm átmérőjű, éretten vörösesbarna színű, felhasadó.

  • Magja: fekete, kb. 1,5 × 1,0 mm

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó – Sonora és Chihuahua állam határvidéke
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a Sierra Madre Occidental nyugati lejtőin, (1000)1480–(1300)1800 m tengerszint feletti magasságban. Füves vagy tölgyes lejtők napos sziklakibúvásain, sziklagyepekben fordul elő magmás és vulkanikus (gránit és tufa) kőzeteken. Ugyanitt él a Mammillaria wrightii subsp. wilcoxii is. Az éves csapadékmennyiség kb. 900 mm, amelynek 72%-a június és szeptember között hullik. Júliusban és augusztusban a havi mennyiség meghaladja a 200 mm-t. Télen az átlaghőmérséklet kissé fagypont alatti, és rövid ideig –10 °C alatti hőmérséklet is előfordulhat.

Kultúrában tartás

A viszonylag kistermetű növényt sűrű tövisborítása különösen díszessé teszi. Virágzására már fiatal korban számíthatunk, általában április–május hónapokban.

Gondozása nem nehéz, más kaktuszfajokkal együtt tartható. Enyhén savanyú, porózus talajba ültetve neveljük. Tavasztól őszig sok fényt és friss levegőt igényel, ezért ilyenkor célszerű szabadban tartani, csapadéktól védve.

Télen teljesen szárazon pihentetjük, 0–5 °C közötti hőmérsékleten. Rövid ideig akár –5 °C-ot vagy kissé alacsonyabb hőmérsékletet is elvisel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj sűrű tövisborításával és élénk rózsaszín virágaival jól felismerhető.

Taxonómia és filogenetika

N. P. Taylor a nemzetség rendszerezése során a fajt a Pulchellus szekcióba helyezte. Ebbe az Echinocereus laui mellett négy további faj tartozik: E. pamanesiorum, E. schereri, E. adustus és E. pulchellus. Az E. laui a Pulchellus szekció legészakibb elterjedésű tagja.

Egyéb

Az elterjedési terület viszonylag kicsi, de a növények nagy egyedszámban fordulnak elő, ezért fennmaradását jelenleg nem fenyegeti komoly veszély.

Szerzők

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán, Bodor János
  • Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 578. kártya