Ugrás a tartalomhoz

Echinocereus poselgeri

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Echinocereus poselgeri

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport Echinocereinae
Nemzetség Echinocereus
Faj Echinocereus poselgeri
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Echinocereus poselgeri (Lem.) J.N.Haage ex Rumpler (1885)
    elfogadott, érvényes név
Fotó: Szigetvári József

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, az Echinocereus a görög echinos (sündisznó) és a latin cereus (fáklya, viaszgyertya) szavak összetétele, amely a növények tüskés termésére és oszlopos növekedési formájára utal.
  • A faji jelzőt, a poselgeri-t Heinrich Poselger (1818–1883) német botanikus és orvos tiszteletére adták, aki jelentős mexikói és texasi gyűjtőútjai során számos kaktuszfajt fedezett fel.

Típus

  • Típusfaj: Echinocereus poselgeri; Gyűjtő: Heinrich Poselger, hely: Mexikó, Coahuila környéke.
  • Első leírása: Charles Lemaire írta le először Cereus poselgeri néven 1853-ban az Allgemeine Gartenzeitung-ban.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Johannes Nicolaus Haage ex Karl Theodor Rümpler, 1885.
Echinocereus poselgeri képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Cereus poselgeri
  • Wilcoxia poselgeri
  • Echinocereus tuberosus
  • Cereus tuberosus
  • Wilcoxia tuberosa

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény rendkívül vékony, karcsú szár-akkal rendelkezik, amelyek gyakran cserjésednek vagy elfekvők, hosszuk elérheti a 60–120 cm-t, átmérőjük viszont csupán 1–2 cm. A hajtás színe sötétzöld vagy szürkészöld. A gyökérzet jellegzetesen gumós, répaszerűen megvastagodott, dália-szerű koloncos gyökértípus, amely tápanyag- és vízraktározásra szolgál. A szárakon 6–10 alacsony bordák találhatók. Az areolák kicsik, kör alakúak, gyapjasak. A tövisek finomak, tűszerűek; a peremtövis száma 8–12, hosszuk 2–5 mm, színük fehéres vagy szürkés. A középtövis rendszerint magányos (néha 1–3), hossza elérheti a 9 mm-t, sötétebb csúccsal rendelkezik.

Generatív test

Virág

A virág a hajtások csúcsának közelében fejlődik, tölcsér alakú, 4–6 cm hosszú és 4–5 cm átmérőjű. Színe élénk rózsaszín vagy magenta, sötétebb középső sávval a lepelleveleken. A virágzat magányos.

  • Takarólevelek: A lepellevél lándzsás, hegyes csúcsú, a külső lepellevél barnás-rózsaszín, a belső lepellevél fényes rózsaszínű.
  • Ivarlevelek: A porzószálak fehérek vagy halványrózsaszínek, a portokok sárgák. A bibeszál zöldes, a bibe 5–8 ágú, smaragdzöld színű.

Termés

A termés tojásdad alakú, sötétvörös vagy barnásvörös, gyapjas és tüskés, éretten lédús.

  • Magja: A magok aprók, feketék, felszínük szemcsézett (pitted).

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Természetes élőhelye az Amerikai Egyesült Államok déli része (Dél-Texas) és Mexikó északi államai (Coahuila, Nuevo León, Tamaulipas).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Alacsony tengerszint feletti magasságokon, 100 és 1000 méter között fordul elő. Kedveli a kavicsos, meszes talajú síkságokat és az alacsony domboldalakat, ahol gyakran más cserjék árnyékában él. A száraz, szemiarid éghajlathoz alkalmazkodott geofiton jellegű életmódot folytat a gumós gyökerei révén.

Kultúrában tartás

Az Echinocereus poselgeri tartása odafigyelést igényel a gumós gyökérrendszer miatt, amely érzékeny a pangó vízre. Jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel. A növekedési időszakban rendszeres, de mérsékelt öntözést, télen pedig teljesen száraz tartást igényel, fagymentes helyen. A napos helyet kedveli, de a tűző naptól fiatalabb korban védeni kell. Szaporítása magról vagy a gumók szétválasztásával, esetleg dugványozással lehetséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlít az Echinocereus schmollii-ra, de attól eltér a robusztusabb felépítésében és virágszínében. Korábban a Wilcoxia nemzetségbe sorolták vékony szárai és gumós gyökere miatt, de virágszerkezete alapján az Echinocereus nemzetségbe tartozik.

Taxonómia és filogenetika

Filogenetikai szempontból az Echinocereus nemzetségen belül a vékony szárú, gumós gyökerű fajok csoportjába (korábban Wilcoxia szekció) tartozik.

Forrás