Echinocereus reichenbachii subsp. perbellus

Echinocereus reichenbachii subsp. perbellus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus reichenbachii subsp. perbellus

A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.

Tudományos név

Echinocereus reichenbachii subsp. perbellus (Britton & Rose) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 9. 1997 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel („echinos” = sün, „cereus” = kandeláber, gyertya, gyertyatartó), az előtag a tövises mivoltát, az utótag a növény alakját jellemzi.
A fajnév Friedrich Reichenbach nevét őrzi, aki drezdai német mérnök volt és 1842 körül Mexikóban gyűjtött kaktuszokat.
Az alfajnév a latin „per–” = igen, nagyon és „bellus” = szép, csinos, kedves szavakból származik, jelentése: „igen szép”.

Típuspéldány

Első leírása: The Cactaceae 3: 24. 1922 (mint Echinocereus perbellus)

A(z) Echinocereus reichenbachii subsp. perbellus szinonimái

≡ Echinocereus perbellus, ≡ Echinocereus reichenbachii var. perbellus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános növény vagy 5–12 hajtásból álló csoportot képez. A hajtások zöldek, hengeresek, általában 7–15 cm hosszúak, de elérhetik a 40 cm-t is. Átmérőjük legfeljebb 5 cm, kultúrában ennél kövérebbek is lehetnek. Bordáinak száma 12–18, amelyek 3–7 mm magas dudorokra tagolódnak.

Areolák

Az areolák egymástól 2–4,5 mm távolságra helyezkednek el, ellipszis alakúak, hosszuk 2–3 (4) mm.

Tövisek

Középtövis: általában hiányzik, vagy legfeljebb egy nagyon kicsi, kb. 1 mm hosszú
Peremtövis: 12–16 (20) db, szétterülő, kissé elálló, egyenes vagy kissé íves, 4,5–6 mm hosszú; színük fehér, szalmasárga vagy rózsaszín, sötétebb csúccsal

Generatív test

Virág

A virág 5–7,5 cm átmérőjű. A virágcső finom gyapjúval és vékony tövisekkel borított.

Lepellevelek: a külsők rózsaszínűek zöld középcsíkkal, fordított lándzsa alakúak, 2,5–3 cm hosszúak és 3–7,5 mm szélesek; a belsők rózsaszíntől bíborig terjedő színűek, középen sötétebbek, kb. 2,5–3 cm hosszúak és kb. 9 mm szélesek
Ivarlevelek: porzószálak halványsárgák vagy rózsaszínek, kb. 9 mm hosszúak; porzók sárgák, hosszúkásak, kb. 1,5 mm; bibeszál rózsaszín, 20–30 mm hosszú; a bibeágak száma akár 20, zöld színűek, kb. 6 mm hosszúak

Termés

A termés zöld, kb. 9 × 15 mm nagyságú, felületén rövid tövisekkel és lágy, lehulló szőrzettel.

Magja: felülete erősen dudoros, mérete kb. 0,7 × 1 × 1,5 mm

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: USA; Texas, Új-Mexikó, Colorado és Oklahoma államok
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a típusélőhely Texas államban, Big Springs környékén található. 100–1200 m tengerszint feletti magasságban fordul elő cserjés félsivatagokban, ritkább vagy sűrűbb pázsitfüves térszíneken, tisztásokon, mészkő alapkőzeten.

Kultúrában tartás

Közép-Európában télálló faj. Szabad gyökéren, sziklakertbe kiültetve tartható. Teljes napsütést és jó vízelvezetésű, kissé bázikus talajt igényel. Több példány csoportos ültetésekor a májusi virágzás élénk színfoltot ad a sziklakertben. Üvegházban napos elhelyezést és hideg teleltetést igényel a bőséges virágzáshoz. Talaja ásványi, homokos, kissé agyagos, mészkőzúzalékkal kiegészítve, jó vízáteresztő legyen. Szaporítása magról, ritkábban sarjakkal vagy dugványról történik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A hazai gyűjteményekben gyakran előfordul különböző szinonim neveken, például Echinocereus caespitosus, E. reichenbachii var. vagy subsp. caespitosus, E. castaneus, E. caespitosus var. castaneus, E. pectinatus var. castaneus. Ezek leginkább a tövisek színárnyalataiban térnek el.

Megjegyzés
Ezek a taxonok a mai álláspont szerint a E. reichenbachii szinonimái

Taxonómia és filogenetika

Számos korábban leírt taxon (pl. Echinocereus caespitosus, E. castaneus, E. rotatus stb.) ma ennek az alfajnak a szinonimájaként szerepel, amelyeket az ismert elterjedési területen belül írtak le.

Egyéb

Az alfaj a gyűjteményekben sokféle néven fordul elő, főként a tövisek színében mutatkozó változatosság miatt.

Szerzők

Szöveg: Sorin Copăcescu
Fordította: Lőrincz István
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) – Pozsgások 271. kártya