Echinocereus sciurus subsp. floresii
| Echinocereus sciurus subsp. floresii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Echinocereinae |
| Nemzetség | Echinocereus |
| Faj | Echinocereus sciurus subsp. floresii |
 
| |
Tudományos név
- Echinocereus sciurus subsp. floresii (Schwarz ex Backeb.) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 10. 1997 sec. Guzmán Cruz & al. 2003
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel: „echinos” = sün, „cereus” = kandeláber, gyertya, gyertyatartó. Az előtag a tövises mivoltát, az utótag a növény alakját jellemzi.
- A fajnév a vörös mókus latin neve, ma a valódi mókusok nemzetségneve. A tövisek színe és textúrája emlékeztette a névadót a mókus farkára.
- Az alfaj név egy tiszteleti jelző, amely egy mexikói kutató munkássága előtt tiszteleg. A névadó, George Lindsay (a taxon leírója) a nevet Ismael Flores tiszteletére adta, aki Lindsay kísérője és gyűjtőtársa volt az Alsó-Kaliforniában (Baja California) végzett expedíciói során.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Topolobampo, Sinaloa, Mexikó; 10–200 m tengerszint feletti magasság; agyagos, kőzettörmelékes talaj
- Első leírása: Blätter für Sukkulentenkunde 1: 5. 1949
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor 1997
A(z) Echinocereus sciurus subsp. floresii szinonimái
- ≡ Echinocereus floresii, ≡ Echinocereus sciurus var. floresii, ≡ Echinocereus bristolii subsp. floresii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Többnyire egyhajtású, néha csoportképző. Gyökere répaszerű. Hengeres hajtása vékony, legfeljebb 10 cm hosszú, körülbelül 3 cm vastag. Mintegy 14 alacsony bordája van.
Szemölcsök
A bordákat fésűszerűen rendeződött, átfedő peremtövisek borítják, színük fehéres, fiatal hajtásrészen barnás.
Axillák
A virágcső és magház tövisekkel fedett.
Areolák
Középtövise hiányozhat, ha van 1–2, ritkán 5 db, a hajtástól eláll, egyik hajlott, lefelé mutat, színe barna.
Tövisek
- Középtövis: általában hiányzik, ha jelen van, 1–2 db, ritkán 5, hajlott lehet, barna
- Peremtövis: kb. 18 db, 16 mm hosszú, lazán áll, fehéres, fiatalon barnás
Generatív test
Virág
Virágok a hajtás oldalán vagy felső részén, 7–9 cm hosszúak, 5–8 cm szélesek. Belső lepellevelek erős rózsaszínűek, alapjuknál világosabbak, sötétebb középcsíkkal. Porzók sárgák, bibe zöld.
Termés
Kerekded vagy ovális, 20–30 mm hosszú, 20–25 mm széles, vöröses olívazöld, oldalt felnyíló.
- Magja: fekete, 1,0–1,2 × 1,0 mm, dudoros
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó, Sinaloa állam, Ohuira-öböl környéke
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: alacsony tengerszint feletti agyagos, kőzettörmelékes területek, éves csapadék < 400 mm, nyáron magas páratartalom, viharok, hurrikánok
Kultúrában tartás
Levegős tartás fontos. Teleltethető +2–10 °C-on. Nyáron szabadban vagy jól szellőző üvegházban napfényes helyen fejlődik jól.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Különösen hasonló az Echinocereus bristolii-hez, de erősebb középtövisei, robusztusabb hajtásai és a karógyökér hiánya megkülönböztetik.
Taxonómia és filogenetika
W. T. Marshall 1952: faj hasonló az E. bristolii-hez. Később Blum & Lange az E. bristolii alfajaként rendszerezték.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Rácz Ibolya
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 534. kártya