Echinocereus waldeisii
| Echinocereus waldeisii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Echinocereinae |
| Nemzetség | Echinocereus |
| Faj | Echinocereus waldeisii |
 
| |
Tudományos név
- Echinocereus waldeisii Haugg in Kakteen And. Sukk. 45(1): 6. 1994 sec. Sánchez & al. 2018
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög „echinos” = sün és a latin „cereus” = gyertya, gyertyatartó szavak összetétele. A név a tövises, gyakran oszlopos hajtású növényekre utal.
- A fajnév Dieter Waldeis német kertész és kaktuszkutató nevét őrzi, aki a taxon felfedezésében és kutatásában vett részt.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, San Luis Potosí állam
- Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 45: 6. 1994
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Haugg, 1994
A(z) Echinocereus waldeisii szinonimái
- ≡ Echinocereus tamaulipensis subsp. waldeisii
- = Echinocereus tamaulipensis subsp. deherdtii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Karcsú, hengeres hajtású faj. A növény rendszerint egyetlen főhajtást fejleszt, amely később kevéssé elágazhat, és gyakran a környező növényzetre támaszkodva kúszó jelleggel növekszik.
A hajtások 60–120 cm hosszúak és kb. 2 cm átmérőjűek. Színük sötétkékeszöld, lilás vagy barnás árnyalatú.
A gyökérzet jellegzetes raktározó szerveket fejleszt: a főgyökérből több, dália gumóira emlékeztető, megvastagodott gyökérág fejlődik. Egy növény akár 6–8 ilyen gumót is képezhet.
Bordák
A hajtást 6–8 alacsony borda tagolja, amelyek kissé szemölcsösek lehetnek.
Areolák
Az areolák kicsik, kerekek, egymástól kb. 5–8 mm távolságra helyezkednek el.
Tövisek
- Középtövis: 5–10 db, 4–8 mm hosszú, fekete színű, világosabb tövű, kiálló állású
- Peremtövis: 20–27 db, 3–6 mm hosszú, fehéres vagy szürkés színű, gyakran sötétebb csúccsal
Generatív test
Virág
A virágok a hajtások csúcsán fejlődnek. Tölcséres alakúak, gyakran csak részben nyílnak ki.
Hosszuk 4–6 cm, átmérőjük kb. 6 cm. Színük fehér, krémszínű vagy halványsárga. A külső lepelleveleken gyakran barnás középcsík figyelhető meg.
- Lepellevelek: keskenyek, több sorban állók
- Ivarlevelek: porzószálak zöldesek, portokok sárga pollent tartalmaznak, a bibeszál fehér, a bibe 10–16 zöld karéjból áll
Termés
A termés ovális vagy tojásdad alakú, 2–4 cm hosszú. Éréskor sötét lilás-barnás színű lehet. A felszínén kevés tövis és gyapjas szőrzet maradhat.
A termés nem nyílik fel, belsejében fehér, édeskés ízű terméshús található.
- Magja: fekete színű, kb. 1,3–1,4 mm hosszú
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó északkeleti része, főként San Luis Potosí állam, valamint a Nuevo León és Tamaulipas határvidéke.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: félsivatagi cserjésekben és száraz bokorerdőkben él, 1200–1500 m tengerszint feletti magasságban. A karcsú hajtások gyakran a cserjékre támaszkodva nőnek.
Kultúrában tartás
Világos, napos helyet igényel. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést kíván, de a pangó vizet kerülni kell.
Télen száraz, hűvös pihenőidő szükséges. Rövid ideig −7 °C körüli hőmérsékletet is elvisel. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajban fejlődik megfelelően.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az Echinocereus waldeisii a Wilcoxia csoport tagja. A hasonló Echinocereus tamaulipensis fajtól elsősorban a jellegzetes, dália gumóira emlékeztető gyökérrendszer és a karcsú, többnyire egyetlen főhajtás különíti el.
Taxonómia és filogenetika
A fajt Erich Haugg írta le 1994-ben. Egyes rendszertani munkák a Echinocereus tamaulipensis alfajának tekintik, más szerzők azonban önálló fajként kezelik.
Egyéb
Elterjedési területe viszonylag kicsi, ezért természetvédelmi szempontból érzékeny fajnak tekintik.
Forrás
- LLIFLE – Encyclopedia of Cacti: Echinocereus waldeisii