Ugrás a tartalomhoz

Eriosyce simulans

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Eriosyce simulans

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Notocacteae
Nemzetség Eriosyce
Faj Eriosyce simulans
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Eriosyce simulans (F.Ritter) Katt. 2001 sec. Hunt (2006)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, az Eriosyce a görög erion (gyapjú) és syke (füge) szavak összetétele, amely a nemzetség gyapjas termésére utal.
  • A specifikus jelző, a simulans a latin simulare (utánozni, hasonlítani) igéből származik, ami a növény környezetébe való beolvadására, mimikrijére utal; a szürkésbarna test és a tövisek színe rendkívüli módon hasonlít az élőhelyén található kőzetekhez.

Típus

  • Eriosyce simulans; Friedrich Ritter, Chile, Coquimbo, Trapiche, 1954, FR 251.
  • Első leírása: Friedrich Ritter, Pyrrhocactus simulans néven a Succulenta (Netherlands) 40: 35. számában, 1961-ben.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Fred Kattermann, 2001-ben.
Eriosyce simulans képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Eriosyce simulans szinonimái

  • Pyrrhocactus simulans, ≡ Neochilenia simulans, ≡ Neoporteria simulans, ≡ Eriosyce heinrichiana subsp. simulans

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény magányos, félgömb alakú vagy ellaposodó gömb alakú szárral rendelkezik, amely 4–8 cm átmérőjű, színe szürkészöldtől a barnásig terjed. A gyökérzet répa alakú, vaskos főgyökér, amely egy keskeny nyaki résszel csatlakozik a hajtáshoz. A bordák száma 10–13, alacsonyak, szélesek és dudorosak. Az areolák süllyedtek, szürkén nemezesek. A tövisek színe a szürkétől a feketéig változik, idővel koptatottak. A peremtövis száma 10–15, hosszuk 10–25 mm, sugárirányban állnak, némileg görbültek. A középtövis száma 2–4, erősebbek és hosszabbak, mint a peremtövisek, elérhetik a 30 mm-t.

Generatív test

Virág

A virág a tenyészcsúcs közelében lévő areolákból fejlődik, tölcsér alakú, 3–4 cm hosszú és ugyanilyen széles.

  • Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes-vöröses középcsíkkal rendelkezik, a belső lepellevél színe halványsárga vagy krémszínű, néha rózsaszínes árnyalattal.
  • Ivarlevelek: A porzószálak krémszínűek, a portokok sárgák. A bibeszál és a bibe sárgásfehér.

Termés

A termés vöröses, 10–15 mm hosszú, megnyúlt, éretten üreges és száraz, sűrű gyapjúval és sörtékkel borított.

  • Magja: Matt fekete, kb. 1 mm-es, finoman szemcsézett felületű.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Chile, Coquimbo régió, Trapiche környéke, Elqui tartomány.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Part menti dombságokon, rendkívül száraz, köves területeken él. A növény geofiton jellegű, a száraz évszakban visszahúzódik a talaj szintje alá.

Kultúrában tartás

Lassan növő faj, amely érzékeny a túlöntözésre a vaskos répagyökere miatt. Ásványi alapú, jó vízáteresztő talajt igényel. Télen teljesen szárazon, 5–10°C körüli hőmérsékleten kell tartani a gombásodás elkerülése végett.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Közeli rokona az Eriosyce napina, de az Eriosyce simulans nagyobb testű, erőteljesebb tövisekkel rendelkezik, és virágai világosabb sárgák.

Taxonómia és filogenetika

A Fred Kattermann-féle 1994-es revízió után, 2001-ben került véglegesen az Eriosyce nemzetségbe. Molekuláris vizsgálatok alapján a Neoporteria szekcióba tartozik, amely Chile északi és középső részének kaktuszait foglalja magában.

Forrás