Gymnocalycium angelae
| Gymnocalycium angelae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium angelae |
 
| |
Tudományos név
- Gymnocalycium angelae Mereg. in Kakteen And. Sukk. 49: 287. 1998. Sec. Metzing (2021)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a görög gymnos (meztelen) és kalyx (kehely/bimbó) szavak összetétele, amely a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire utal.
- A faji jelzőt, az angelae-t, a szerző felesége, Angelina Rossi (becenevén Angela) tiszteletére adta. A fajt Meregalli Massimo írta le 1998-ban.
Típus
- Gymnocalycium angelae; Massimo Meregalli, Argentína, Corrientes, Dept. San Roque, 1996. (Holotípus: TO)
- Első leírása: Succulenta 77(4): 186. (1998).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Az eredeti leírás már ebben a nemzetségben történt.
Gymnocalycium angelae képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A hajtás általában magányos, ellapult gömb alakú, selymes fényű, élénkzöld színű, amely kifejlett korában 8–10 cm átmérőt és 4–5 cm magasságot érhet el. A szár 10–13 alacsony, széles, lekerekített bordákra tagolódik, amelyeket sekély harántirányú barázdák osztanak tagolt, tompa szemölcsökre. Az areolák kerekdedek vagy oválisak, kezdetben sűrű, fehéres nemezzel borítottak, később lekopaszodnak. A tövisek száma areolánként 7, sugárirányban elhelyezkedők, enyhén a testre simulók, rugalmasak, színük kezdetben sárgásfehér, később szürkésfehér. A középtövis hiányzik, a peremtövis 15–20 mm hosszú. A gyökérzet rostos, nem képez répatestet.
Generatív test
Virág
A virág a tenyészőcsúcs közelében fejlődik, tölcsér alakú, 4–5 cm hosszú és 5 cm átmérőjű, színe tiszta fehér vagy krémszínű, torka halványzöld.
- Takarólevelek: A külső lepellevél széles, zöldes-fehér, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű, fehér.
- Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe 8–10 ágú, sárgásfehér.
Termés
A termés megnyúlt-ovális, éretten sötétzöld, pikkelyekkel borított, húsos.
- Magja: A magja apró, kb. 1 mm-es, vörösesbarna vagy feketés, a Muscosemineum típusra jellemző szemcsézettséggel.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj endemikus Argentína északkeleti részén, kizárólag Corrientes tartományban, San Roque környékén fordul elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Alacsony fekvésű, füves pampákon, gyakran köves kibúvások között vagy cserjék árnyékában él. A terület éghajlata nedves szubtrópusi, jelentős éves csapadékmennyiséggel, ami ritka a nemzetség legtöbb fajának élőhelyéhez képest.
Kultúrában tartás
A Gymnocalycium angelae viszonylag könnyen tartható faj. Kedveli a humuszban gazdagabb, de jó vízelvezetésű talajt. Más Gymnocalycium fajokhoz képest vízigényesebb a tenyészidőszakban, és kevésbé bírja a teljes, tűző napot; félárnyékban fejlődik a legszebben. Télen hűvös (8–12 °C), de nem teljesen csontszáraz körülményeket igényel, mivel élőhelyén a telek nem olyan szárazak, mint Argentína középső részein.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Morfológiailag legközelebbi rokona a Gymnocalycium denudatum, amelytől azonban elkülönül a több és keskenyebb bordák, valamint a magvak szerkezete alapján. Virágja tiszta fehér torka miatt különbözik a Gymnocalycium horstii-től, amelynek virágtorka vöröses. Megjelenésében hasonlíthat a Gymnocalycium mesopotamicum-ra is, de a Gymnocalycium angelae teste nagyobb és fényesebb zöld.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették a faj helyét a Gymnocalycium nemzetség Muscosemineum szekciójában. A filogenetikai adatok alapján a "mesopotamiai" klád tagja, amely Argentína északkeleti részén és Uruguayban alakult ki, elszigetelten a nemzetség andoki és chaco-i központjaitól.