Kategória:Peniocereus
| Peniocereus | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség- csoport |
Echinocereinae |
| Nemzetség | Peniocereus |
Tudományos név
- Peniocereus (Berger) Britton & Rose, 1909
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a görög péniosz (fonal, cérna) és a latin cereus (viaszgyertya, fáklya) szavak összetételéből származik. Az elnevezés a nemzetségre jellemző rendkívül vékony, fonalszerű vagy pálcaszerű hajtásokra utal, amelyek éles ellentétben állnak a hatalmas, föld alatti raktározó gyökerekkel. Alwin Berger eredetileg a Cereus nemzetség alnemzetségeként (subgenus) írta le 1905-ben, majd Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose emelte nemzetségi rangra 1909-ben.
Típus
- Peniocereus greggii (Engelmann) Britton & Rose; Gyűjtő: Josiah Gregg, Mexikó, Chihuahua, 1847; Típuspéldány: MO (Missouri Botanical Garden).
- Első leírása: Alwin Berger írta le 1905-ben a “Report of the Missouri Botanical Garden” folyóiratban, mint a Cereus szekcióját.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1909.
Peniocereus greggii képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Peniocereus szinonimái
- ≡ Cereus subsect. Peniocereus
- = Neoevansia
- = Cullmannia
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
Kicsi vagy közepes méretű cserjék, amelyekre jellemző a dimorf növekedés: egy masszív föld alatti rész és egy vékony föld feletti rész. A gyökér vagy gyökérzet hatalmas, gumósan megvastagodott, súlya elérheti a több tíz kilogrammot is (víz- és tápanyagraktár). A föld feletti hajtás vékony, pálcaszerű, kúszó vagy felemelkedő, gyakran fásodó alapú. A szár átmérője mindössze 0,5–2 cm, színe gyakran szürkészöld vagy barnás, ami segíti az álcázást a bozótosban. A bordák száma kevés (3–6), gyakran elmosódottak. Az areolák kicsik, távoliak. A tövisek rövidek, tűszerűek vagy kúpszerűek; a peremtövis és a középtövis alig különül el egymástól, gyakran a szár felületére simulnak.
Generatív test
Virág
A virág a nemzetség legfeltűnőbb része: nagy, tölcsér alakú, éjszaka nyílik és többnyire fehér. A virág illata rendkívül intenzív, hogy távolról is vonzza az éjszakai szendereket.
- Takarólevelek: A lepellevél hosszú, a külső lepellevél zöldes vagy barnás, a belső lepellevél tiszta fehér vagy krémszínű, selymes fényű.
- Ivarlevelek: A porzószálak hosszúak, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibeszál hosszú, a bibe karéjos.
Termés
A termés tojásdad vagy körte alakú, éretten húsos, vörös vagy skarlátvörös, gyakran ehető. Felületén maradó tövisek vagy pikkelyek lehetnek.
- Magja: A magja nagy, fekete, érdes felszínű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A nemzetség elterjedési területe az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részétől (Arizona, Texas, Új-Mexikó) Mexikó északi és középső államain át egészen Közép-Amerikáig húzódik.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz sivatagokban, félsivatagokban és trópusi száraz bozótosokban (matorral) élnek. Geofiton életmódot folytatnak: a kedvezőtlen, száraz időszakokat a hatalmas föld alatti gyökérzet segítségével vészelik át. Gyakran dajkanövények (pl. Larrea tridentata) árnyékában fejlődnek.
Kultúrában tartás
A Peniocereus fajok gyűjtői ritkaságok. A sikeres tartáshoz mély cserépre van szükség a gumós gyökérzet miatt. Kiváló vízelvezetésű, ásványi alapú talajt igényelnek. A vékony hajtás-ok könnyen törnek, ezért támasztékra szorulhatnak. Télen száraz, fagymentes (minimum 10°C) környezetet igényelnek.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A hatalmas, répaszerű gyökérzet és a fonalszerű hajtás kombinációja egyedi. Hasonlíthatnak egyes Wilcoxia fajokra, de a Peniocereus virágai nagyobbak és éjszakaiak.
Szukkulens taxonok
A nemzetség fajai különleges szukkulensek, ahol a víztárolás jelentős része a föld alatt történik. Ismertebb fajok: Peniocereus greggii, Peniocereus johnstonii, Peniocereus marianus, Peniocereus striatus.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer alapján a Caryophyllales rendbe, a Cactaceae családba és a Cactoideae alcsaládba tartozik. A Phyllocacteae tribus belül a Echinocereinae subtribus tagja. A de Vos és mtsai. (2025) által közölt genomikai vizsgálatok alapján a Peniocereus nemzetség és közvetlen rokonsági köre (az Echinocereinae subtribus) jelentős átrendeződésen ment keresztül. A korábban a Pachycereeae tribusba sorolt nemzetségek most a Phyllocacteae tribus részei.
A Peniocereus legközelebbi rokon kládjai és a rokonsági viszonyok a következők:
1. Echinocereus klád
Ez a legközelebbi testvércsoport. Míg a Peniocereus fajok többsége vékony, gyakran fásodó szárú és hatalmas gumós gyökérrel rendelkező geofiton, addig az Echinocereus nemzetség tagjai alacsonyabb, lédúsabb szárú, gyakran csoportos növekedésű növények. A molekuláris adatok szerint azonban e két csoport közös evolúciós vonalon osztozik az Echinocereinae alcsoporton belül.
2. Nyctocereus-ág
A taxonómiai viták egyik gyújtópontja. Sokáig a Peniocereus részének tekintették (pl. Peniocereus serpentinus), de a legújabb filogenetikai elemzések szerint a Nyctocereus önálló fejlődési vonalat képvisel. Bár morfológiailag (éjszakai virágzás, vékonyabb szár) hasonlítanak, a genetikai távolság indokolja a különválasztásukat vagy a klád belső finomhangolását.
3. Bergerocactus és Wilcoxia
Ezek a kisebb nemzetségek szintén a szűkebb rokonsági körbe tartoznak:
- Bergerocactus: Egyetlen fajt (Bergerocactus emoryi) tartalmazó kaliforniai nemzetség, amely a filogenetikai fán az Echinocereus és a Peniocereus közelében foglal helyet.
- Wilcoxia: Korábban önállóként kezelt, ma már gyakran az Echinocereus részének tekintett csoport, amely a Peniocereus-hoz hasonlóan gumós gyökereket fejlesztett (konvergens evolúció vagy közös örökség).
4. Leptocereus és a karibi kládok
A tágabb értelemben vett Phyllocacteae tribuson belül a Peniocereus távolabbi rokonságban áll olyan karibi és közép-amerikai nemzetségekkel, mint a Leptocereus. Ezek a vonalak képviselik a tribus alapibb (bazálisabb) elágazásait.
Összegzés: A Peniocereus nem egy elszigetelt evolúciós sziget, hanem az Echinocereinae subtribus egyik legszélsőségesebben specializálódott (geofiton életmódú) ága, amely szoros genetikai kapcsolatban áll az oszlopos és törpe oszlopos növekedésű észak-amerikai kaktuszokkal.
Érvényes taxonok és szinonimáik
| # | Taxonnév | Típusfaj, szinonimák |
|---|---|---|
| 1 | Peniocereus |
|
| 2 | Peniocereus greggii |
|
| 3 | Peniocereus greggii var. greggii | |
| 4 | Peniocereus greggii var. transmontanus |
|
| 5 | Peniocereus johnstonii |
|
| 6 | Peniocereus lazaro-cardenasii |
|
| 7 | Peniocereus marianus |
|
| 8 | Peniocereus papillosus |
|
| 9 | Peniocereus striatus |
|
| 10 | Peniocereus viperinus |
|
| 11 | Peniocereus zopilotensis |
|
Megjegyzés
A Cactaceae checklist-ben a következő karakterek a növénytani nomenklatúra szinonimáihoz kapcsolódó jelentéssel bírnak:
- „≡” (háromvonalas egyenlőségjel): ez a jel a nomenklaturális szinonimát jelöli. Azt jelenti, hogy a két név ugyanarra a típuspéldányra (type specimen) vonatkozik, azaz formálisan ugyanaz a név, csak át lett sorolva egy másik nemzetségbe vagy más rangra.
- „=” (egyenlőségjel): ez a jel egy taxonómiai szinonimát jelöl. Azt jelenti, hogy a két név külön típuspéldányhoz tartozik, de a jelenlegi taxonómiai értelmezés szerint ugyanazt a fajt vagy taxont képviselik.
- A „–” (kötőjel) azt jelzi, hogy az adott név „excluded” vagy „unplaced” státuszú:
- nem fogadják el érvényes névként,
- nem lehet egyértelműen besorolni,
- bizonytalan eredetű,
- vagy nem tartozik a családba.
Forrás: A Cactaceae checklist a https://caryophyllales.org/ 2021-es kiadásakori adatokat tartalmazza.
Forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.