Kategória:Wrightieae
| Wrightieae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Apocynoideae |
| Nemzetség- csoport |
Wrightieae |
Tudományos név
- Wrightieae (G. Don) Sargent, 1841
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A taxon neve a Wrightia nemzetségen alapul, amelyet Robert Brown nevesített William Wright (1735–1819) skót orvos és botanikus tiszteletére, aki jelentős flórakutatásokat végzett Jamaicában. A név a latin Wrightia nemzetségnévből és a növénytani nemzetségcsoportok (tribuszok) képzésére szolgáló -eae végződésből tevődik össze.
Típus
- Wrightia Robert Brown; Gyűjtő: William Wright, Jamaica, Herbarium of the Natural History Museum (BM).
- Első leírása: George Don írta le először Wrightieae néven a A General History of the Dichlamydeous Plants 4. kötetében, 1837-es (publikálva 1838) munkájában, mint alcsoportot.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Charles Sprague Sargent, 1841.
Wrightia képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Nerieae Baillon
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A tribuszba tartozó fajok többnyire fás szárú növények, cserjék vagy fák. Szöveteikben bőségesen található fehéres, tejnedvű latex. Leveleik tagolatlanok, épszélűek, általában keresztben átellenes állásúak (folia opposita). A levélnyelek tövénél gyakran apró mirigyek (glandulae) figyelhetők meg.
Generatív test
Virág
A virágzat általában álernyő (cyme), amely végálló vagy honalji helyzetű. A virágok hímnősek, aktinomorf szimmetriájúak. A párta (corolla) forrt, tölcsér vagy tányér alakú, a torkában gyakran találhatók mellékpárta-függelékek (corona). A porzók (stamina) a párta csövére nőttek, a portokok (antherae) gyakran nyíl alakúak és szorosan a bibére tapadnak, de nem nőnek hozzá teljesen.
Termés
A termés általában két hosszúkás, szétnyíló tüszőtermés (folliculus).
- Magja: A magvak számosak, gyakran hosszúkásak, és az egyik végükön selymes szőrüstök (coma) található, amely a széllel való terjedést (anemochoria) segíti.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A tribusz képviselői főként az óvilági trópusokon és szubtrópusokon terjedtek el. Megtalálhatók Afrika trópusi területein, Ázsia déli és délkeleti részein (különösen India, Indonézia, Fülöp-szigetek), valamint Ausztrália északi területein.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban trópusi esőerdőkben, monszunerdőkben és szárazabb cserjésekben fordulnak elő. Kedvelik a meleg, fagymentes éghajlatot és a jó vízelvezetésű talajokat.
Szukkulens taxonok
A Wrightieae tribuszon belül a szukkulencia nem jellemző alapvető tulajdonság, szemben az Apocynaceae család más alcsaládjaival (pl. Asclepiadoideae). A csoport képviselői, mint a Wrightia és a Pleiocereas nemzetségek, inkább a xerofita (szárazságtűrő) életmódot követik. A vízraktározás náluk a megvastagodott fás szárban és a gyökérzetben koncentrálódik, ami átmenetet képez a mezofita erdei növények és a valódi szukkulens Apocynoideae taxonok között.
A szukkulencia megjelenése a tribuszban
A Wrightieae fajok többsége trópusi vagy szubtrópusi fás szárú növény, cserje vagy fa. A szukkulencia náluk nem látványos „húsos” levelekben, hanem az alábbi formákban jelenik meg:
- Pachycaul jelleg (vastag törzs): Egyes fajok, például a Wrightia nemzetség bizonyos tagjai, képesek a törzsük alapjánál vagy a gyökérnyaknál kismértékű megvastagodásra, ami vízraktározó funkciót lát el a száraz évszakban.
- Kéregszukkulencia: Számos faj (pl. Pleiocereas) vastag, parafás vagy húsosabb kérget fejleszt, amely védi a belső szöveteket a kiszáradástól.
- Lombhullató stratégia: A valódi szukkulensekhez hasonlóan sok Wrightieae faj a száraz periódus beálltakor ledobja leveleit, hogy minimalizálja a párolgást, és a vizet a fás, de nedvdús szárban tárolja.
Fontosabb nemzetségek és jellemzőik
A tribusz szukkulenciához köthető vagy szárazságtűrő (xerofita) képviselői:
- Wrightia: A legismertebb nemzetség. Bár alapvetően fás szárúak, a Wrightia religiosa például rendkívül jól bírja a gyökérszintű szárazságot, és gyakran nevelnek belőle bonsai-t, mivel törzse jól alakítható és bizonyos fokig raktározásra is alkalmas.
- Pleiocereas: Afrikai elterjedésű nemzetség. Szárazabb erdőtársulásokban élnek, ahol a megvastagodott, fás szár és a bőrszerű levelek segítik a túlélést.
- Stephanostema: Tanzániában endemikus, ritka nemzetség. Kisméretű cserje, amely a szárazabb bozótosokban is megél, alkalmazkodva az időszakos vízhiányhoz.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer szerint a Wrightieae a Gentianales rendbe, az Apocynaceae (meténgfélék) családjába és az Apocynoideae alcsaládba tartozik. A molekuláris filogenetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a tribusz egy monofiletikus egységet alkot az alcsaládon belül. A csoportba tartozó legfontosabb nemzetségek: Wrightia, Pleiocereas, Stephanostema.
Forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.