Uebelmannia pectinifera subsp. pectinifera
| Uebelmannia pectinifera subsp. pectinifera | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség- csoport |
Uebelmanniinae |
| Nemzetség | Uebelmannia |
| Faj | Uebelmannia pectinifera subsp. pectinifera |
 
| |
Tudományos név
- Uebelmannia pectinifera subsp. pectinifera (Buining) Buining, 1967
A név eredete, etimológia
A nemzetség neve Werner J. Uebelmann (1921–2014) svájci kaktuszkertész és kutató nevét viseli, aki a brazíliai fajok és élőhelyeik elismert szakértője volt.
A fajnév latin szóösszetétel, amely a tövisek fésűsszerű elrendezésére utal („pecten” = fésű, a „-fer, -fera, -ferum” képző jelentése pedig valamit hordozó, viselő, a „fero, ferre, tuli, latus” = hordoz, hoz, visz, visel ige alapján).
Típuspéldány
- Első leírása: National Cactus and Succulent Journal 22: 86, 1967.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Buining, 1967
Szinonimák
- Uebelmannia ammotropha n.n.
- Uebelmannia pectinifera var. multicostata Buining & Brederoo, 1975
- Uebelmannia pectinifera var. pseudopectinifera Buining, 1972
- Érvényes név és szinonimák a Uebelmannia pectinifera taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Egyhajtású növény, idős korában sem sarjad. Kezdetben gömb alakú, később oszloposodik, többnyire 50 cm magasra és 10–17 cm átmérőjűre fejlődik, de az élőhelyen akár 100 cm magas példányok is előfordulnak.
A hajtás színe fiatal korban vörösesbarna, később a fényes szürkészöldtől a vörösesbarnáig változik. A természetben a hajtás érdes bőrszövetét több-kevesebb fehér vagy szürkés, viaszos pikkely borítja. Gyökere vékony karógyökér. A hajtáscsúcs fehér gyapjúval fedett.
Szemölcsök
Nem különülnek el, a hajtást kiemelkedő, függőleges lefutású, tagolatlan bordák alkotják.
Axillák
Nem említettek.
Areolák
Fehéres gyapjúval dúsan fedettek, gyakran összeérnek, vagy 1–3 mm távolságra állnak egymástól.
Tövisek
- Peremtövis: 3–6 db areolánként, 5–15 mm hosszúak, egyenesek, tűhegyesek, a borda élére merőlegesen állnak, fésűszerű rendezettségben; színük fényes szürke, sötétbarna vagy csaknem fekete, idővel elszürkülnek, csúcsuk fekete marad.
Generatív test
Virág
Sárga színű, a hajtáscsúcs közelében fejlődik, 14–18 mm hosszú és 8–10 mm széles. A virágcsövet fehér gyapjú és vörös pikkelyek fedik.
- Lepellevelek: lepellevelek 16 mm hosszúak, lándzsa alakúak.
Termés
Lilásvörös színű, 15–25 mm hosszú és 8 mm széles, kevés magot tartalmaz.
- Magja: vöröses- vagy feketésbarna, fényes, érdes felületű, lapított, kissé hosszúkás sisak alakú, kb. 2,4 × 0,9 mm-es; átlagosan 15 db található egy termésben.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Brazília, Minas Gerais állam, Diamantina város környéke, Couto de Magalhaes de Minas önkormányzat területe; 700–1400 m tengerszint feletti magasságban, az elterjedési terület Diamantina környékére korlátozódik.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: humusszal feltöltődött sziklamélyedésekben, sziklarepedésekben, kövek közötti résekben és aprózódott kőzetfelszíneken (gránit és más magmatikus kőzetek) él; mohákkal, zuzmókkal, talajlakó vagy sziklaepifiton orchideákkal, broméliákkal és más növényekkel társulva; a szár alsó része gyakran alacsony fűfélékkel és zuzmókkal benőtt.
Kultúrában tartás
Kultúrában nehezen tartható, különösen saját gyökerén. Porózus, szerves anyagban szegény, savanyú kémhatású talajt igényel. A fejlődési időszakban kb. 30 °C meleget és magas páratartalmat, télen 15–18 °C-ot és száraz levegőt kíván. Rövid ideig hidegebbet is elvisel, de ilyenkor különösen érzékeny a párára. Feloltva könnyebben tartható. Nem önporzó, magot csak két növény összeporzásával lehet nyerni.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A var. multicostata alakot magasabb bordaszám jellemzi, míg a var. pseudopectinifera időskori termete kisebb, tövisei rendezetlenebbek.
Egyéb
Ritkán találni idősebb, hibátlan felületű példányt, mivel a hideg és a pára gyakran felületi szépséghibákat okoz.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Bodor János
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 767–768. kártya