Agapanthus africanus
| Agapanthus africanus | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Amaryllidaceae |
| Alcsalád | Agapanthoideae |
| Nemzetség | Agapanthus |
| Faj | Agapanthus africanus |
 
| |
Tudományos név
- Agapanthus africanus (L.) Hoffmanns. Hoffmannsegg, 1824 sec. POWO (2026)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, az Agapanthus a klasszikus görög nyelvből származik: az agapé (ἀγάπη) jelentése szeretet vagy szerelem, míg az anthos (ἄνθος) virágot jelent, így a név összetétele „szerelemvirág” vagy „kedves virág” jelentéssel bír.
- A faji jelző, az africanus földrajzi eredetre utal, jelentése afrikai, amely a faj természetes elterjedési területét, a dél-afrikai foki régiót jelöli meg. A nevet eredetileg Carl von Linné mint Crinum africanum vezette be a protológusban, majd a nómenklatúrai revízió során került a mai nemzetségébe.
Típus
- Típusfaj: Agapanthus africanus (L.) Hoffmanns.
- Első leírása: Mint Crinum africanum L., megjelent a Species Plantarum első kiadásában (1753).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Johann Centurius von Hoffmannsegg gróf, 1824-ben.
Agapanthus africanus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Crinum africanum L.
- Agapanthus umbellatus L'Hér.
- Tulbaghia africana (L.) Kuntze
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény alapját vaskos, rövid, húsos rizóma és tőszerűen csoportosuló, kifejezetten vaskos, fehér, húsos gyökérzet alkotja, amely víztárolásra módosult, így biztosítja a túlélést a száraz időszakokban. Valódi feletti fás szár nem alakul ki. A levelek tőrózsát (rozettát) alkotnak, örökzöldek, tőállók, szártalanok, sűrűn egymásra borulók. A morfológiájukat tekintve a levelek szíj vagy kard alakúak, 15–35 cm hosszúak és 1,5–3 cm szélesek, merev, bőrnemű tapintásúak, ívesen visszahajlók, csúcsuk tompa vagy hegyesedő, szélük teljesen ép. A levelek felülete sima, sötétzöld, félig pozsgás (szubszukkulens) karakterű, de nem hordoznak kemény, szálkás rostokat a szélükön és nem végződnek szúrós tövisben.
Generatív test
Virág
A levelek közül kiemelkedő, felálló, hengeres, merev, tőkocsány jellegű szárhajtás csúcsán fejlődik a virágzat, amely egy gazdag, soktagú (akár 20–50 virágból álló), végálló (terminális) ernyő. A virágzat oldaltálló (laterális) elágazásoktól mentes, a kinyílás előtt két nagyméretű, hártyás bukalevél védi. Az egyes virágok tölcsér vagy harang alakúak, sugaras szimmetriájúak, élénkkék, sötétkék vagy ritkán fehéres színűek. A virágok kocsánya 2–4 cm hosszú, a magház határozottan alsó állású.
- Takarólevelek: A lepellevél körök száma kettő, a hat darab húsos, sziromszerű lepellevél az alapjánál csővé nőtt össze, a szabad részek (a belső lepellevél és külső lepellevél cimpák) szétterülők, közepükön sötétebb sáv húzódik; különálló csésze és párta nem különíthető el, mivel nincsenek klasszikus sziromlevél és csészelevél körök.
- Ivarlevelek: A hat darab porzó a lepelcső torkában ered, a hosszú, kék vagy fehéres porzószálak ívesen felfelé hajlanak, a sárga vagy barna portokok mozgékonyak; a termő három termőlevélből nőt össze, felső állásúnak tűnő, de a lepelcsőhöz rögzült alsó állású szerkezetet mutat, a vékony bibeszál hosszú, a bibe kicsi, fejecskeszerű.
Termés
A termés három rekeszre hasadó, bőrnemű, zöldesből barnuló, toktermés, amely a száraz időszakban nyílik fel.
- Magja: A magok laposak, elliptikusak, szárnyasak, fényes fekete színűek, a szél segítségével terjednek.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj endemikus a Dél-afrikai Köztársaság területén, azon belül is szigorúan a Fokföld (Western Cape) délnyugati területein, a tengerparti sávtól a foki félsziget hegyvidékeiig terjed természetes állománya.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus mediterrán éghajlatú fynbos növénytársulások lakója, ahol a telek esősek, a nyarak pedig forróak és szárazak. Homokköves alapkőzeten, kitett, sziklás hegyoldalakon és gránit kibúvásokon él mint sziklalakó, sekély talajon megkapaszkodó litofiton vagy geofiton életmódú szervezet. Jól tolerálja az erős tengerparti szeleket és a tápanyagszegény, savanyú talajokat.
Kultúrában tartás
A növényvilágban és a kertészetekben rendkívül elterjedt dísznövény, amely minimális gondozást igényel. Tápanyagszegény, jó vízáteresztő aljzatot igényel, a pangó vizet a húsos gyökerek rothadása miatt kerülni kell. Fagyérzékeny, ezért a mérsékelt égöv alatt dézsás növényként tartják, amely világos, fagymentes (5–10 °C-os) helyen teleltethető. Nyáron bőséges öntözést és teljes napfényt igényel a gazdag virágzáshoz. Szaporítása legkönnyebben a vaskos rizóma osztásával történhet a tavaszi időszakban.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj könnyen összetéveszthető a szintén termesztett, de sokkal robusztusabb Agapanthus praecox fajjal; az Agapanthus africanus azonban kisebb termetű (a levelek ritkán hosszabbak 35 cm-nél), a levelei keskenyebbek, vastagabbak, bőrszerűbbek, és a virágzati szár kevesebb virágot hordoz az ernyőben. A rendszertanilag távolabbi családok közül a Asphodelaceae család tagjai, mint az Aloe vagy Gasteria nemzetségek levelétől a rostszálak teljes hiánya és a virágszerkezet (alsó állású magház és ernyős virágzat) azonnal elkülöníti.
Szukkulens taxonok
Mivel az Agapanthus africanus egy konkrét faj, a nemzetség feletti vagy nemzetségszintű taxonómiai csoportok szukkulens kládjainak általános morfológiai kivonata ennél a faji szintű leírásnál nem alkalmazható. A nemzetség szárazságkezelési stratégiája a húsos, raktározó gyökérzetre és a szubszukkulens levéllemezre korlátozódik.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozási rendszer szerint a nemzetség az Asparagales rend Amaryllidaceae családjába tartozik, ahol az Agapanthoideae alcsalád egyetlen, monogenerikus tagját alkotja. A 2010 utáni filogenetikai és molekuláris DNS-szekvenálási kutatások megerősítették, hogy az Agapanthus nemzetség egy korai leágazást képvisel az amarilliszfélék evolúciós törzsfáján, és testvércsoporti viszonyban áll az Allioideae (hagymafélék) és Amaryllidoideae alcsaládokkal, de morfológiailag az alsó állású magház és a rhizomatózus alkat egyedi kombinációját őrizte meg.