Ugrás a tartalomhoz

Ariocarpus trigonus

Innen: MKOE wiki
(Ariocarpus retusus subsp. trigonus szócikkből átirányítva)
Ariocarpus trigonus

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-csoport Cactinae
Nemzetség Ariocarpus
Faj Ariocarpus trigonus
Google képek Bing képek
Ariocarpus retusus subsp. trigonus

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Ariocarpus trigonus
Rendszertani besorolás
Faj Ariocarpus retusus subsp. trigonus

Tudományos név

  • Ariocarpus trigonus (F.A.C.Weber) K.Schum. in Bot. Jahrb. Syst. 24(5): 550. 1898. Sec. Hernández & Gómez-Hinostrosa (2011)
    elfogadott, érvényes név
  • Ariocarpus retusus subsp. trigonus (F.A.C.Weber) E.F.Anderson & W.A.Fitz Maur. in Haseltonia 5: 18. 1998 syn. sec. Hunt (2006)
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • Az ógörög nemzetségnéve szóösszetétel, aria - galagonya (vagy berkenye), (egyesek szerint egy mediterrán tölgyfajra használták az ógörögök), karpos - termést jelent.
  • A fajneve latin szó, tompát jelent, a faj tompa szemölcseire utalva.
  • Az alfajnév ógörög eredetű háromszögletű jelentéssel, az alfaj (eredetileg önálló, külön faj) szemölcseinek hegyes háromszögletű sajátosságát jellemezve.
Ariocarpus retusus subsp. trigonus képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

A(z) Ariocarpus trigonus szinonimái

  • (A(z) Ariocarpus retusus subsp. trigonus a(z) Ariocarpus trigonus szinonimája)*
  • Anhalonium trigonum, ≡ Ariocarpus retusus subsp. trigonus
  • = Ariocarpus trigonus var. minor
  • = Ariocarpus trigonus var. horacekii, ≡ Ariocarpus elongatus subsp. horacekii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A teste (hajtása), amelynek egy része a talajban van annak föld feletti része lapított gömb alakú, 3-10 cm magas, 4-30 (25) cm átmérőjű, rendkívül változatos megjelenésű, kékes vagy sárgászöld színű. Spirálisan lefutó, korona alakban álló szemölcsei, gyakran erőteljesen behajolnak a tenyészcsúcs felé, vagy felfelé hajlanak, s határozottan hegyesek, 2-4(5,5) cm hosszúak és 1-3,5 cm szélesek (tövüknél).

A szemölcsök végéről hiányoznak az areolái, ill. csak a magoncokon figyelhető meg rajta néhány apró tövissel. Erőteljes széles módosult ún. karógyökere a talajba süllyedt test (idős összezsugorodott szemölcsei) alsó részétől folytatódik. Az axillái sem annyira szélesek mint a subsp. retusus-é.

Generatív test

Virág

Virágai 3-5 cm átmérőjűek, sárgák, fehéres-sárgák (néha zöldessárgák vagy krémszínűek, az A. confusus-nál rózsaszínűek) és nem annyira csúccsközeli axillákból fejlődnek (nyár végén, kora ősszel - tehát őszi rövid nappalos) mint a másik alfajnak (subsp. retusus).

  • Ivarlevelek: A bibe hasonló színű és 8-10 ágú felül. A portokok élénk sárgák a porzószálai is a virág színével egyeznek.

Termés

Termése hosszúkás (10-25 mm) bogyó, fehéres vagy halványrózsaszín, amelynek a végén ott látható a virágmaradvány, s amely a virágzást követő évben alakul ki.

  • Magja: Magvai tompa feketék vagy sötétbarnák, 1,5 mm nagyok, a felületük finoman dudoros.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó Tamaulipas állam Jaumave völgyében, Nuevo León államban Monterey-től északra a Sierra Madre Oriental keleti részén található.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  • Mindkét területen az un. tamaulipan, tövises cserje vegetációjában mészkősziklás felszíneken, a ritkás bokrok (Helietta parvifolia) és pázsitfűfélék között azok tisztásán, egyéb pozsgásokkal körülvéve.

Kultúrában tartás

Magról jól szaporítható, jó vízáteresztő közepes tápanyagtartalmú, bázikus kémhatású (7,2-8,0) hővel sterilizált talajban jól kel, bár lassan nő. Amennyiben nem öntözzük túl őket (kifejlett növényeket 2-3 hetente elég) kevés árnyékolással felnőve (8) 10-15 év alatt ivaréretté válnak és virítanak. Ilyen saját gyökéren tartott állapotukban sokkal szebbek így csak ha elkerülhetetlen oltsuk őket alanyokra (Echinopsis fajok). Októbertől márciusig szárazon 2-10 °C-on teleltessük. Nem önbeporzó faj, következetes fajazonos összeporzást igényel, a következő évben kialakuló termések ill. magvak képződése érdekében.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A másik alfajból (subsp. retusus) alaktanilag és elterjedésében is jól elkülönül, ez utóbbiba teljes joggal vonták be a korábban szintén önálló fajként tartott A. furfuraceus-t. Tövistelen mimikri felépítése (alakjuk, színük hasonlít a környezetük kőzeteihez, talajához stb.) tökéletes védelmet jelentett számára az élelmet kereső őshonos állatokkal szemben, ennek ellenére ma az ember és az általa tartott kecskék és taposásuk veszélyeztetik ezt a fajt és alfajt. További védelmet jelent számukra a bennük lévő többféle alkaloida, amelyet szintén elkerülnek az állatok. Ez a faj is CITES I. kategóriába tartozó védett növény.

Taxonómia

Megjegyzés
Ez cikk a 2005-ben készült és az akkori rendszertani álláspontot tükrözi. Ma az Ariocarpus trigonus önálló fajnak számít.

Szerzők és forrás

  • Szöveg: Papp László
  • Kép: Papp László
  • Lektor: Papp László
  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 116. kártya
  • Kiadja: a Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete