Ugrás a tartalomhoz

Coryphantha delicata

Innen: MKOE wiki
Coryphantha delicata

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-csoport Cactinae
Nemzetség Coryphantha
Faj Coryphantha delicata
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Coryphantha delicata L.Bremer in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 51(2): 76. 1979 sec. Sánchez & al. 2022
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév ógörög eredetű összetétel: az első tag, a „koryphe”, jelentése csúcs, tető; a második tag, az „anthos”, virág. Utal arra, hogy a növények virágukat a hajtás csúcsán vagy annak közelében hozzák.
  • A fajnév latin eredetű: „delicata” = finom, kecses, bájos, kellemes, csinos, utalva a növény sűrű, finom peremtöviseire.
Fotó: Lukoczki Zoltán

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont: nem ismert pontosan
  • Első leírása: Bremer, Cact. Succ. J. (US) 51: 76, 1979
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Bremer, 1979

A(z) Coryphantha delicata szinonimái

  • = Coryphantha panarottoi
  • = Coryphantha daemenoceras var. jaumavei, − Coryphantha jaumavei

Alaktani, morfológiai jellemzők

Fotó: Lukoczki Zoltán

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános, olykor sarjadzó növény, amely nagyobb csoportokat is alkothat saját magoncaival. Általában gömb alakú, kultúrában néha kissé megnyúlik, 5–6 cm átmérőjű és 4–5 cm magas. Csúcsa lapított, fehér gyapjas. Szára sötétzöld, gyökerét méretes répagyökér alkotja.

Szemölcsök

Sűrűn álló, kör keresztmetszetű, az alja felé kiszélesedő, kúp alakú dudorok, alapjuknál 7–9 mm átmérőjűek, teljes hosszuk 5–6 mm, 8:13 spirálarányban rendezve. Fiatal hajtásrészek axillái gyéren fehér gyapjasak.

Axillák

Fiatal axillák gyéren fehér gyapjasak.

Areolák

Középtövis nélküli, ovális formájúak, 2,5 × 1,5 mm; középtövis megjelenése esetén 2 mm átmérőjűek, kerekek, fiatalon gyapjasak.

Tövisek

  • Peremtövis: 17–22 db, sugárirányban áll, az areola felső részén 6–8 darab csomóba rendezve, legfeljebb 15 mm hosszúak; oldalsó és alsó töviseik 9–10 mm hosszúak, fehérek, sárgás árnyalatúak, esetenként szaruszínűek, sötét csúccsal. Fiatal hajtásrészen a legfelső peremtövisek gyakran barna színűek, később kifakulnak, hegyük sötét marad.
  • Középtövis: előfordulhat, előre irányuló, hajlott, horgas, árszerű, 6–12 mm hosszú, színe barnától feketéig; idővel kifakul, megszürkül.

Generatív test

Virág

Tölcsér alakú, sárga, 5 cm hosszú és 5 cm átmérőjű, a hajtáscsúcs axilláiból fejlődik.

  • Lepellevelek: külsők hegyes lándzsa formájúak, sima szélűek, vöröses középcsíkkal; belsők hasonló alakúak, fakósárga, 40 mm hosszúak, 6 mm szélesek.
  • Porzók: zöldesfehér, portokok sárgák
  • Bibe és bibeszál: fehéres

Termés

Hengeres, zöld, lédús, 12 mm átmérőjű, 25–30 mm hosszú, virágmaradvánnyal.

  • Magja: vese formájú, barna, 1,6 × 1 mm, recés maghéj

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó, Tamaulipas, San Luis Potosí, Nuevo León, Coahuila (General Cepada keleti része, Arteaga, El Tule, Las Imagenes), Zacatecas (Panuco, Villa Garcia, Tiburcion környéke), Durango (Cuencamé).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: mészkőtörmelékes, kavicsos síkságok, alacsonyabb dombok tetején és lejtőin; ritkás pázsitfűfélék és alacsony lombhullató cserjék között.

Kultúrában tartás

Lassan növekvő, nagyon szép tövisű, kompakt növény.

  • Ültetés: mély cserép a répagyökérnek
  • Talaj: közel semleges, ásványi alapú, jó vízáteresztő
  • Napfény: teljes nap, a sűrű tövisezettség meghálálja
  • Öntözés: mérsékelt, a fejlődési időszakban ne hagyjuk kiszáradni
  • Teleltetés: 6–8 °C, szárazon
  • Virágzás: nyár második fele
  • Szaporítás: magvetéssel

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Nagyon változékony faj, egyes élőhelyeken egységes habitusúak; a Jaumave-völgyben fehér tövisűek dominálnak, San Luis Potosí és Nuevo León államokban sárgás, hosszabb, finomabb tövisezettségű egyedek alkotnak nagy telepeket; Coahuilában különböző tövisszínek fordulnak elő.

Taxonómia és filogenetika

A 1999-ben leírt Coryphantha panarottoi valójában a C. delicata hiányzó középtövisű formája.

Egyéb

A faj több élőhelyről származó magja vagy növényeinek beszerzése javasolt a változatosság teljes bemutatása érdekében.

Szerzők

  • Szöveg és kép: Tóth Norbert
  • Lektorálta: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) – Pozsgások 194. kártya