Coryphantha elephantidens

Coryphantha elephantidens
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Coryphantha
Faj	Coryphantha elephantidens

Tudományos név

Coryphantha elephantidens (Lem.) Lem., Cactées: 35. 1868 sec. Sánchez & al. 2022
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A Coryphantha nemzetségnév az ógörög „koryphe” (csúcs, tető) és „anthos” (virág) szavakból származik, és arra utal, hogy a növény virágai a hajtáscsúcson vagy annak közvetlen közelében fejlődnek.
Az elephantidens fajnév ógörög–latin szóösszetétel, jelentése „elefántfogú”, amely a faj feltűnően nagy, robusztus szemölcseire utal.

Típuspéldány

Első leírás: Cactées, p. 35. 1868. A fajt korábban több néven is leírták, ezek ma szinonimának számítanak.

A(z) Coryphantha elephantidens szinonimái

≡ Mammillaria elephantidens, ≡ Echinocactus elephantidens, ≡ Cactus elephantidens
= Mammillaria cornimamma
= Mammillaria elephantidens var. bumamma
= Coryphantha elephantidens var. barciae

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános növekedésű, de idősebb korban telepképzésre is hajlamos. Hajtása lapított gömb vagy gömb alakú, legfeljebb 14 cm magas és 20 cm átmérőjű. Epidermisze sötétzöld. A hajtáscsúcs gyakran enyhén benyomott, és fehér gyapjú borítja.

Szemölcsök

A szemölcsök nagyon nagyok, alapjuknál 20–30 mm szélesek és 15–20 mm magasak. Spirális elrendezésük 5:8 vagy 8:12 arányú. Alakjuk robusztus, kúpos, felső részükön jellegzetes barázda húzódik, amely az areolát az axillával köti össze.

Axillák

Az axillák fiatal korban gyapjasak. A szemölcsök tövénél gyakran fejlődnek sarjak, amelyek leválasztva könnyen meggyökeresednek.

Areolák

Az areolák ovális alakúak, 8 mm hosszúak és 4 mm szélesek. Fiatalon fehéres gyapjú borítja őket, amely idővel csökken.

Tövisek

Középtövis nincs.

Peremtöviseinek száma 6–10, sugárirányban állnak, merevek, enyhén a hajtás felé hajlanak. Hosszúságuk 18–20 mm. Színük sárgásbarna, csúcsuk sötétebb barna.

Generatív test

Virág

Virágai nagyok, átmérőjük 5–8 cm, ritkán elérheti a 10 cm-t is, hosszuk általában 5 cm. A lepellevelek keskenyek, hosszúkásak. Színük leggyakrabban fényes bíbor vagy sárga. A torok világosabb, gyakran fehéres, néha sárgás vagy vöröses árnyalatú.

A porzószálak bíbor vagy fehéres színűek, néha bíbor bemosódással az alapi részen. A portok sárga. A bibe fehéressárga, 6–7 bibeágra oszlik.

Termés

Termése húsos bogyó, 35 mm hosszú és 10 mm átmérőjű. Általában a virágzás utáni évben érik meg, és hosszabb ideig a csúcsi gyapjú között maradhat.

Magjai barnák, 3,5 mm hosszúak és 1,5 mm szélesek, felületük szemcsézett.

Elterjedés és élőhely

Mexikóban széles elterjedésű faj, elterjedési területe mintegy 1000–1200 km hosszú, délkelet–északnyugat irányú sáv. Előfordul a következő államokban: Morelos, Puebla, Oaxaca, Querétaro, Jalisco, Guanajuato, Aguascalientes, Zacatecas és Estado de México.

Élőhelye jó vízáteresztő vulkanikus talaj, laza cserjés és füves vegetációval borított területek, többnyire hegyvidéki környezetben, például a Sierra Madre del Sur régióban.

Kultúrában tartás

Viszonylag könnyen tartható faj, de virágzásához türelem szükséges, mivel általában csak körülbelül 10 éves korban válik ivaréretté.

Talaja legyen jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH kb. 6,5), jelentős ásványianyag-tartalommal, például andezit, riolit vagy gránit hozzáadásával.

Napfénykedvelő, de félárnyékot is elvisel. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést igényel, a túlzott nedvességet rosszul tűri.

Virágzása késő tavasszal kezdődik, és kedvező körülmények között szeptemberig is eltarthat.

Szaporítható sarjakról és magról. Télen teljesen szárazon, világos helyen tartandó, fagypont feletti hőmérsékleten.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj jellegzetességei a rendkívül nagy szemölcsök, a középtövis hiánya, valamint a nagy méretű, élénk színű virágok.

Egyes szerzők megkülönböztetik a Coryphantha elephantidens subsp. bumamma és a Coryphantha elephantidens subsp. greenwoodii alfajokat, amelyek elsősorban virágszínükben és földrajzi elterjedésükben különböznek.

Taxonómia és filogenetika

A fajt Pfeiffer írta le először 1837-ben Mammillaria retusa néven, azonban ezt később félreértelmezték.

A fajon belül alfaji szintű elkülönítés nem minden rendszerező által elfogadott, bár egyes szerzők két alfajt különítenek el.

Szerzők

Szöveg: Ficzere Miklós
Lektorálta: Papp László

Forrás:

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) - Pozsgások, 195. kártya