Cylindropuntia whipplei

Cylindropuntia whipplei
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae
Nemzetség-; csoport	Cylindropuntieae
Nemzetség	Cylindropuntia
Faj	Cylindropuntia whipplei

Tudományos név

Cylindropuntia whipplei (Engelm. & J.M.Bigelow) F.M.Knuth, Kaktus-ABC: 124. 1936 ["1935"] sec. Parfitt & Gibson 2003
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév latin és ógörög eredetű szóösszetétel. A „cylindricus” jelentése hengeres, és a hajtások alakjára utal. Az Opuntia név eredete nem tisztázott. Egy magyarázat szerint Opusz ókori görög város nevét őrzi latin közvetítéssel („Opuntius” = Opuszba való, opuszi). Valószínűbb azonban, hogy az ógörög „opos” = fügelé szóból származik, a fajok fügeszerű termésére utalva. Egy harmadik magyarázat szerint azték–latin szóösszetétel.
A fajnév Amiel Weeks Whipple (1817–1863) amerikai hadnagy nevét őrzi, aki térképész mérnökként részt vett az Egyesült Államok területén a Mississippi és a Csendes-óceán közötti vasútvonal nyomvonalának felderítésében és kijelölésében 1853–1854 között.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: USA, Új-Mexikó állam, Zuni közelében
Első leírása: Syn. Cact., 1856.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Knuth, 1936

A(z) Cylindropuntia whipplei szinonimái

≡ Opuntia whipplei, ≡ Grusonia whipplei

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Bokrosodó, sokágú növény. Az elágazások 30–60 cm hosszúak, néha ennél hosszabbak. Kedvező körülmények között akár 2 méter magasra is megnőhet. Száraz területeken alacsony, sűrű csoportokat képez. A hajtások hengeresek, felállók, 5–15 cm hosszúak és mintegy 2 cm átmérőjűek.

Szemölcsök

A hajtásokat sok keskeny szemölcs tagolja, amelyek jellegzetesen kiemelkednek.

Axillák

Nem különülnek el.

Areolák

Az areolák feltűnőek, oldalirányban lapítottak, ovális vagy háromszögletű alakúak, 9–16 mm hosszúak. Sárgás vagy fehér gyapjú borítja őket, amely idősebb korban megszürkül. A glochidák rövidek, halványsárga színűek.

Tövisek

Középtövis: nem különül el
Peremtövis: areolánként 4–14 db, a leghosszabbak 2–4,5 cm hosszúak, a rövidebbek 5–8 mm-esek, visszahajlók, az első évben szalmasárga vagy ezüstös színű tövishüvely borítja őket

Generatív test

Virág

Május–júniusban virágzik. A virágok mintegy 3 cm hosszúak, átmérőjük 2–4 cm. Színük világossárga vagy zöldessárga.

Termés

A termés húsos, gömbölyű, erősen szemölcsös, csupasz felületű, éretten sárga színű. A növényen marad a tél beálltáig.

Magja: sárgásbarna, sima felületű, mintegy 4 mm széles, termésenként 1–4 db

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: USA – Arizona, Colorado, Új-Mexikó és Utah államok
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: hegyi, száraz réteken, alacsony fenyvesek és borókások mentén, 1200–2200 m tengerszint feletti magasságban

Kultúrában tartás

Közép-Európában megbízhatóan télálló faj. Sziklakertek jó vízelvezetésű részein, teljes napon vagy részleges árnyékban tartható, télen sem igényel takarást vagy csapadék elleni védelmet. Az alacsony növekedésű populációkból származó egyedek tartása javasolt. Május–júniusban gazdagon virágzik, megfelelő csapadék esetén a virágzás 2–3 hétig is eltarthat. Szaporítása legegyszerűbben leválasztott hajtások gyökereztetésével történik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj alacsony, sűrű csoportokat képez száraz élőhelyeken, míg kedvezőbb körülmények között magas, bokros növekedésű lehet. Jellegzetesek hengeres hajtásai, sárga virágai és sárga, tartós termései.

Taxonómia és filogenetika

A fajt Engelmann és Bigelow írta le Opuntia whipplei néven 1856-ban. Knuth 1936-ban helyezte át a Cylindropuntia nemzetségbe. Ismert változata az Opuntia whipplei var. enoides.

Egyéb

Az észak-amerikai bennszülött népek széles körben hasznosították. A hopi indiánok gyógynövényként alkalmazták, gyökerét hasmenés kezelésére használták. Termését nyersen, párolva vagy aszalva fogyasztották, lisztként is felhasználták. A fiatal hajtásokat főzve fogyasztották, a navajo indiánok pedig imapálcák készítésére használták.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 316. kártya