Echinocereus reichenbachii
| Echinocereus reichenbachii | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Echinocereinae |
| Nemzetség | Echinocereus |
| Faj | Echinocereus reichenbachii |
Tudományos név
- Echinocereus reichenbachii (Terscheck ex Walp.) J.N.Haage, Preisverzeichniss Cact. Succ.: 20. 1859 sec. Sánchez & al. 2018
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév latin eredetű, jelentése „sünszerű oszlopkaktusz”, amely a növény tövises, hengeres megjelenésére utal.
- A fajnév Friedrich Reichenbach német mérnök és kaktuszgyűjtő nevét őrzi, aki a XIX. század közepén főként Mexikóban végzett gyűjtéseket.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Friedrich Reichenbach, Mexikó, XIX. század közepe
- Első leírása: Terscheck ex Walpers: Repertorium Botanices Systematicae 2:320 (1843)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: F. Haage

A(z) Echinocereus reichenbachii szinonimái
- ≡ Echinocactus reichenbachii, ≡ Echinopsis pectinata var. reichenbachii, ≡ Echinocereus reichenbachii var. reichenbachii, − Echinocereus reichenbachii
- = Cereus caespitosus, ≡ Echinocereus caespitosus, ≡ Echinocereus pectinatus var. caespitosus, ≡ Echinocereus reichenbachii subsp. caespitosus
- = Echinopsis reichenbachiana
- = Cereus caespitosus var. castaneus, ≡ Cereus reichenbachianus var. castaneus, ≡ Echinocereus caespitosus var. castaneus, ≡ Echinocereus castaneus, ≡ Echinocereus caespitosus f. castaneus
- = Cereus pectinifer
- = Cereus reichenbachianus
- = Cereus caespitosus var. major, ≡ Echinocereus caespitosus var. major
- = Cereus caespitosus var. minor
- = Cereus concolor
- = Echinocereus texensis
- = Echinocereus rotatus
- = Echinocereus rungei
- = Echinocereus reichenbachii subsp. comanchensis
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test

Hajtás, szár
A növény magányosan vagy csoportosan növekszik; a csoportok gyakran 10–12 vagy több egyedből állnak. A hajtás gömbölyded vagy oszlopos, felálló, a csúcs felé elkeskenyedő, esetenként bunkó alakú. A csoportos növekedés miatt az egyedek gyakran deformálódnak. Színe világoszöldtől sötétzöldig változik. Magassága elérheti a 40 cm-t, átmérője a 10 cm-t. A bordák száma 10–19, enyhén spirálisan csavarodhatnak, 2–3 mm-re emelkednek ki.
Szemölcsök
Nem jellemzőek, a bordák tagolják a testet.
Areolák
Az areolák sűrűn helyezkednek el a bordákon, tövisekkel gazdagon borítottak.
Tövisek
- Középtövis: 0–7 db, 1–20 mm hosszú, színe fehértől vörösesbarnáig változó
- Peremtövis: 12–36 db, 3–20 mm hosszú, fésűszerűen rendezett, a testre simuló
Generatív test
Virág
A virágok a hajtás csúcsa közelében jelennek meg, tavasszal nyílnak, gyakran egyszerre több is. Illatosak, 5–10 cm hosszúak és 10–12 cm átmérőjűek. Színük lilás-rózsaszín, esetenként sötétebb, pirosas árnyalatú.
- Lepellevelek: a csúcs felé világosabbak, az alap felé sötétebb árnyalatúak
Termés
Gömbölyű vagy ovális, zöld színű termés, belsejében fehéres, kocsonyás anyagban helyezkednek el a magok.
- Magja: apró (kb. 1,5 mm), fekete, erősen dudoros felszínű
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: az Egyesült Államok déli és délnyugati területein (Texas, Oklahoma, Kansas), valamint Mexikó északi és északkeleti részén
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: füves pusztákon, hegyvidékeken és félsivatagos területeken él; tág tűrőképességű faj
Kultúrában tartás
Jól tartható szabadföldi sziklakertben és cserépben egyaránt. Kifejezetten télálló faj. Jó vízáteresztő talaj szükséges; a humuszban gazdagabb közegben és nyári öntözés mellett szépen fejlődik. Augusztustól az öntözést csökkenteni kell. Télen száraz, világos és hideg körülményeket igényel. Szaporítása magról vagy sarjak leválasztásával történik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Erősen tövises, gyakran fésűszerű peremtövisekkel borított hajtásai, valamint nagy, feltűnő, rózsaszín virágai alapján jól felismerhető. Az alfajok a középtövisek száma és az areolák alakja alapján különíthetők el.

Taxonómia és filogenetika
A faj a Cactoideae alcsaládon belül a Pachycereeae tribusba tartozó Echinocereus nemzetség tagja. Számos rendszertani átsoroláson ment keresztül. Jelenleg öt alfaját különböztetik meg:
- Echinocereus reichenbachii subsp. reichenbachii – középtövis többnyire hiányzik
- Echinocereus reichenbachii subsp. armatus – 1–2 középtövis
- Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi – 1–3 középtövis, kb. 14 peremtövis
- Echinocereus reichenbachii subsp. fitchii – 1–7 középtövis, kb. 22 peremtövis
- Echinocereus reichenbachii subsp. perbellus – 0–1 középtövis, kevesebb mint 20 peremtövis
- +1 Echinocereus reichenbachii subsp. burrensis (Caryophyllales.org: G. Frank, Metorn és E. Scherer az Echinocereenfreundban 13: 63. 2000 mp. Hunt 2016)
Egyéb
A faj rendkívüli fagytűrő képességgel rendelkezik, akár –20 °C-os hőmérsékletet is átvészel megfelelő körülmények között. Hideg hatására a hajtások erősen összezsugorodhatnak, ami természetes alkalmazkodás.
Szerzők
- Szöveg: Ficzere Miklós
- Kép: Papp László
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Debreceni Kaktuszgyűjtők Közhasznú Egyesülete – Pozsgások 29. kártya