Echinocereus chloranthus

Echinocereus viridiflorus subsp. chloranthus
; Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima
Rendszertani besorolás
Faj	Echinocereus viridiflorus subsp. chloranthus

Echinocereus chloranthus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus chloranthus

Tudományos név

Echinocereus chloranthus (Engelm.) J.N.Haage in Preis-Verz. Cact.: 19. 1859 sec. Sánchez & al. 2018
elfogadott, érvényes név
Echinocereus viridiflorus subsp. chloranthus (Engelm.) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 10. 1997
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög–latin eredetű: az „echinos” jelentése sün, a „cereus” gyertyát vagy kandelábert jelent; az előtag a tövises jellegre, az utótag a hajtások alakjára utal.
A fajnév „chloranthus” tiszta görög etimológiát használ:
- Chloros (görög - χλωρός): jelentése világoszöld, sárgászöld vagy friss. A botanikában ez a klorofill-színre utaló szakkifejezés.
- Anthos (görög - ἄνθος): jelentése

Etimológiai jelentés: zöldvirágú (szó szerint: sárgászöld-virágú).

A szinonima fajnév: „viridiflorus” leíró jellegű (deskriptív) név két latin szótőből áll össze:
- „Viridis” (latin): jelentése 'zöld'.
- „Florus” (latin): A flos, floris szóból származik, jelentése 'virág', 'virágzó'.

Etimológiai jelentés: „Zöldvirágú”. Ez az alapfaj (E. viridiflorus) egyik legfőbb jellegzetessége, ami ritka a kaktuszfélék között.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: USA, Texas állam, El Paso környéke
Első leírása: Proc. Amer. Acad. 3: 278. 1856 (mint *Cereus chloranthus* Engelm.)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: N.P.Taylor, 1997

A(z) Echinocereus chloranthus szinonimái

≡ Cereus chloranthus, ≡ Echinocereus viridiflorus var. chloranthus, ≡ Echinocereus viridiflorus subsp. chloranthus, ≡ Echinocereus chloranthus
= Cereus viridiflorus var. cylindricus, ≡ Cereus viridiflorus var. cylindricus, ≡ Echinocereus viridiflorus var. cylindricus, ≡ Echinocereus viridiflorus subsp. cylindricus, ≡ Echinocereus chloranthus var. cylindricus, ≡ Echinocereus chloranthus subsp. cylindricus
= Echinocereus chloranthus
= Cereus viridiflorus var. tubulosus, ≡ Echinocereus viridiflorus var. tubulosus
= Echinocereus standleyi
= Echinocereus chloranthus subsp. rhyolitensis
= Echinocereus chloranthus subsp. rhyolithensis
− Echinocereus viridiflorus var. intermedius

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény magányos, vagy kisebb csoportokat alkot. Hengeres hajtásai 7,5–17,5 (25) cm hosszúak, átmérőjük kb. 7,5 cm. Színük zöld.

Bordák, szemölcsök

Bordáinak száma 11–17, kisebb-nagyobb mértékben dudoros.

Axillák

Az areolák körül tövisborítás gyakran teljes, sűrű.

Areolák

Körülbelül 3 mm átmérőjű, kerek, a szár felületét gyakran teljesen elfedő.

Tövisek

Középtövis: vörös, vörös-fehér vagy barna, areolánként 5–6 (10) db, egyenes, 5–55 mm hosszú, vékony (0,3–0,4 mm az alapnál)
Peremtövis: 12–20 (40) db, színük fehér, sárga, vagy hasonló a középtövisekhez, hosszabb példányok kb. 12 mm

Generatív test

Virág

Virágai kb. 2,5 cm hosszúak és átmérőjük is hasonló. A virágcső és a magház areolái gyakran tövisesek.

Lepellevelek: külsők sárgásak vagy zöldesek, vöröses középcsíkkal, lándzsás, 12 mm hosszú és 2 mm széles; belsők zöldtől vörösig változó, legnagyobbak keskeny lándzsásak vagy egyenesek, 12–15 mm hosszú, 2–3 mm szélesek
Ivarlevelek: porzószálak zöldesek vagy rózsaszínesek, 6 mm hosszú, portokok sárgák, bibeszál 12 mm hosszú, 1 mm vastag, bibe kb. 10 ágú

Termés

Gömbölyű, 9–12 mm átmérőjű.

Magja: matt fekete, gödrös, kb. 1,2 mm

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: USA, Texas és Új-Mexikó államok; Mexikó, Chihuahua állam
Élőhely: füves dombok, köves mészkőlejtők, 770–1400 m tengerszint feletti magasságban

Kultúrában tartás

Mérsékelt öntözés, jó vízáteresztő talaj. Szereti a sok napfényt, nyugalmi időszakban -12–18 °C-t is kibír, természetesen öntözés nélkül. Virágzásra már 3–4 cm-es hajtásoknál számíthatunk.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alfaj megkülönböztetője a hosszabb növénytest, a hosszabb középtövisek, valamint hogy a virág a növény alsó részén, alacsonyan fejlődik. Hasonlít az Echinocereus viridiflorus-hoz.

Taxonómia és filogenetika

Az Echinocereus viridiflorus alfaja, korábban külön fajként (Cereus chloranthus) írták le, később a N.P.Taylor rendszere szerint az alfaji rangot kapta.

Egyéb

Könnyen nevelhető, jó napfény- és hőigényű, mérsékelt öntözéssel stabilan fejlődik, virágai díszesek.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Bodor János, Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) - Pozsgások 221. kártya