Escobaria abdita

Escobaria abdita
; Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima
Rendszertani besorolás
Faj	Escobaria abdita

Pelecyphora abdita
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Pelecyphora
Faj	Pelecyphora abdita

Tudományos név

Pelecyphora abdita (Řepka & Vaško) D.Aquino & Dan.Sánchez in PhytoKeys 188: 130. 2022 sec. Sánchez & al. 2022
elfogadott, érvényes név
Escobaria abdita Řepka & Vaško in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 83(6): 265. 2012
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Escobaria a mexikói agronómus és hivatalnok testvérpárról, Numa Escobar Zermanról és Romulo Escobar Zermanról kapta a nevét, akik Mexikóvárosban és Juárezben éltek, és támogató munkásságukkal segítették a kutatókat; nevüket Britton és Rose örökítette meg.
A fajnév a latin abditus szóból származik, jelentése „rejtett, eldugott, titkos”, amely a növény föld alatti, rejtett, geophyta életmódjára utal.

Típuspéldány

Első leírása: Escobaria abdita Řepka, R. & Vaško, Z., Cactus and Succulent Journal (Los Angeles) 83(6): 265 (264–269; fotók 1–7), 2012.

A(z) Escobaria abdita szinonimái

≡ Neobesseya abdita
= Escobaria abdita subsp. tenuispina

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A faj többnyire magános növekedésű, ritkán sarjad, többnyire csak sérülés hatására; oltva viszont bőven sarjadhat. A növény teste három részre tagolódik. A föld alatt erős, módosult, húsos répagyökér (raktározó karógyökér) található, 4–10 cm hosszú. Az esős évszakban a föld felé nyúló részt és a gyökeret vékony gyökérnyak köti össze, amelynél a növény erősen elvékonyodik. A föld feletti rész 2–3 cm magas és hasonló átmérőjű, hengeres, csak csapadék hatására emelkedik ki a talajból.

Szemölcsök

A szemölcsei (tuberkulum-ai) 10–14 mm hosszúak, hengeresek, csúcsukon található az areola. A csúcs felé néző oldalon gyapjas barázda húzódik végig, ami a nemzetségre jellemző.

Axillák

Az axilláris barázdák gyapjasak, a szemölcs csúcsától lefelé futnak.

Areolák

Az areola kerek vagy hosszúkásan ovális, fehéren gyapjas. Innen sugárirányban, tenyeresen állnak a tövisek.

Tövisek

Peremtövis: 11–15 darab, viszonylag vaskos, fehér, krétafehér vagy elefántcsontszínű, 3,5–5 mm hosszúak, legszélesebb pontjukon kb. 1 mm vastagok, hegyben végződnek.
Középtövis: többnyire hiányzik, ritkán 1(–2) előfordulhat.

Generatív test

Virág

A bimbók a növény csúcsán, a legfiatalabb areola-k árkából fejlődnek. A virág 30–35 mm átmérőjű és 35–45 mm hosszú.

Lepellevelek: a külső lepellevelek pillásak és fogazottak, alapszínük törtfehér vagy krémfehér, középsávjuk barnás–rózsás; a belső lepellevelek fehérek vagy halvány rózsásak, középsávjuk halványabb, lándzsásak, nem pillásak.
Ivarlevelek: a porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a bibe zöld, a porzók közül kiemelkedik, feje 5 ágú.

Termés

A termés gömbölyded vagy széles cseppalakú, 5–7 mm átmérőjű és 6–8 mm hosszú, vöröseszöld színű, éretten száraz, pergamenszerű, fel nem nyíló (csak sérülés hatására).

Magja: egy termés általában 10–30 magot tartalmaz. A mag többnyire gömbölyded, köldöke kissé csúcsos, nagy és markáns, világosabb peremű. Színe barna vagy szürkésbarna, fénye matt. Felszínén a maghéj sejtjei befelé süllyednek, kis gödröket alkotva. Mérete 1,6–1,8 mm széles és 1,5–1,8 mm hosszú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Észak-Mexikó területén, Coahuila állam északnyugati részén, El Oro városától délre, mintegy 12 km-re Monclovától; legismertebb lelőhelye a Laguna de la Leche, Ocampo megyében.
Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: száraz sivatagos és félsivatagos régiók kiszáradt, időszakos tómedreinek sekélyebb részei; nagyobb esőzések idején sekély állóvíz boríthatja. Rejtett, föld alatti geophyta életmódú.

Kultúrában tartás

Viszonylag kényes a túlöntözésre és gyökérrothadásra hajlamos, ezért jó vízáteresztő, ásványi ültetőközeg javasolt. Teljes napon marad kompakt. Saját gyökéren ritkán, nagy vízadagokkal öntözzük. Nyáron 4–6 hetes nyugalmi periódusa lehet. Oltva könnyebben tartható, nagyobb méretű és bővirágzó. Szaporítása magról, szemölcsoltással vagy sarjak leválasztásával történik. Teleltetése 5–10 °C-on, száraz körülmények között ajánlott.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Tövisei mini Pediocactus (Navajoa) peeblesianus vagy Escobaria minima töviseire emlékeztetnek. Külső lepelleveleinek pillás, fogazott jellege az Escobaria vivipara és Escobaria missouriensis fajokra emlékeztet, ugyanakkor rejtett, föld alatti életmódja jól elkülöníti azoktól.

Egyéb

A nagy magok hosszú ideig megőrzik csíraképességüket, és jelentős tápanyagtartalmuk az extrém körülményekhez való alkalmazkodást szolgálja, biztosítva, hogy a csírázás csak ideális feltételek mellett történjen meg.

Szerzők

Szöveg: Varga Zoltán
Kép: Varga Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 780–781. kártya