Escobaria alversonii

Escobaria alversonii
; Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima
Rendszertani besorolás
Faj	Escobaria alversonii

Pelecyphora alversonii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Pelecyphora
Faj	Pelecyphora alversonii

Tudományos név

Pelecyphora alversonii (J.M.Coult.) D.Aquino & Dan.Sánchez in PhytoKeys 188: 130. 2022 sec. Sánchez & al. 2022
elfogadott, érvényes név
Escobaria alversonii (JMCoult.) NPTaylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 10. 1997
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Escobaria a mexikói Romulo és Numa Escobar testvérek tiszteletére lett adva.
A fajnév alversonii H. Alverson kaliforniai kaktuszkertész és több faj leírójának nevét őrzi.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: a forrás nem részletezi
Első leírása: Contributions from the United States National Herbarium 3: 122. 1894.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor, 1997

A(z) Escobaria alversonii szinonimái

≡ Cactus radiosus var. alversonii, ≡ Mammillaria alversonii, ≡ Mammillaria radiosa var. alversonii, ≡ Coryphantha alversonii, ≡ Mammillaria vivipara var. alversonii, ≡ Coryphantha vivipara var. alversonii, ≡ Escobaria vivipara var. alversonii, ≡ Mammillaria arizonica var. alversonii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Teste rendszerint többfejű. A hajtások föld alatti rizómából sarjadnak. Egy-egy hajtás hengeres, 10–15 cm hosszú és 6,2–7,5 cm átmérőjű.

Szemölcsök

A szemölcsök rövidek, a hajtás felszínén sűrűn helyezkednek el.

Axillák

Az axillák kevéssé feltűnők.

Areolák

Az areolák a szemölcsök csúcsán találhatók.

Tövisek

Középtövis: 8–10 darab, 12–16 mm hosszú, csúcsuk vörös vagy fekete
Peremtövis: 12–18 darab, fehér színű, 12–20 mm hosszú

Generatív test

Virág

A virágok magentavörös vagy rózsaszín színűek, kb. 3,2 cm átmérőjűek.

Lepellevelek: rózsaszínes vagy magentavörös árnyalatúak
Ivarlevelek:
- porzószál világos színű
- portok sárgás
- bibeszál világos
- bibe világos színű

Termés

Apró, húsos termést fejleszt.

Magja: barna színű, érdes felszínű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: az Egyesült Államokban Kalifornia délkeleti részén és Arizona szomszédos területein.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: félsivatagos területeken él a Colorado- és a Mojave-sivatag határvidékén, 75–600 m tengerszint feletti magasságban. Leginkább völgyekben és sík területeken fordul elő, gyakran homokos talajon. A környezetében kevés kaktusz él; kísérő növényként olykor Opuntia basilaris és Ferocactus cylindraceus fordul elő.

Kultúrában tartás

Kényesebb faj, amely hajlamos a rothadásra. A túlöntözést kerülni kell, különösen hűvösebb időszakokban. Bár természetes élőhelyén sík, félsivatagos területeken él, kultúrában érzékenyen reagál a pangó vízre.

Virágzása gyűjteményben visszafogott, évente általában legfeljebb 2–3 virágot hoz. A hideg teleltetést jól viseli, fűtetlen, csapadéktól védett helyen biztonságosan áttelel.

Magról jól szaporítható, bár a magoncok is érzékenyek. A leválasztott hajtások 2–3 hetes beszárítás után gyökereztethetők.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Termése és virága több vonásában az Escobaria vivipara fajra emlékeztet, azonban oszloposabb, gyakran kúszó növekedése és eltérő környezeti igényei alapján elkülönítik attól.

Taxonómia és filogenetika

A fajt korábban több nemzetségbe is sorolták (Mammillaria, Coryphantha). Egy ideig az Escobaria vivipara változatának tekintették, de újabb rendszertani felfogás szerint önálló fajként kezelik.

Egyéb

Sűrű tövisezete miatt megjelenése egy sündisznóra emlékeztet. Bár igen mutatós növény, érzékenysége miatt viszonylag ritkán fordul elő gyűjteményekben.

Szerzők

Szöveg: Barna János
Kép: Barna János
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 33. kártya