Kategória:Drosanthemum

Drosanthemum Schwantes
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség- csoport	Ruschieae
Nemzetség	Drosanthemum

Mesembryanthemum sect.
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Drosanthemum Schwantes
Rendszertani besorolás
Faj	Mesembryanthemum sect.

• A nemzetségnév a görög drosos (harmat) és anthemon (virág) szavak összetételéből származik. Az elnevezés a hajtásokon és a leveleken található, fényvisszaverő víztároló sejtekre (papillákra) utal, amelyek úgy csillognak a napsütésben, mintha a növényt harmatcseppek borítanák. Gustav Schwantes 1927-ben különítette el a nemzetséget, a morfológiai alapokat pedig a csillogó epidermisz adta. A klasszikus görög etimológiát Liddell és Scott szótára (LSJ) is megerősíti a drosos (harmat) tővel. A botanikai latinban (Stearn, Genaust) a név jelentése „harmatvirág”, ami a taxon legfőbb vizuális jellemzője.

• Drosanthemum hispidum (Linnaeus) Schwantes; gyűjtő: Carl von Linné, Dél-Afrika, Fokföld.
• Első leírása: Zeitschrift für Sukkulentenkunde 3: 29. (1927)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gustav Schwantes, 1927

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Mesembryanthemum sect. Hispida Haworth

Alacsony, elterülő vagy felálló szárú pozsgás cserjék és félcserjék. A szár gyakran vékony, fásodó, egyes fajoknál lefelé hajló és a csomóknál legyökeresedő. A teljes hajtás felületét (szár és levelek) apró, kristályos víztároló hólyagszőrök, azaz papillák borítják, amelyek harmatcseppekre emlékeztetnek. A levelek húsosak, hengeresek vagy tompán háromszögletűek, átellenesen állnak, végük tompa. A gyökérzet vékony, elágazó, de egyes fajoknál a gyökér megvastagodhat.

A virágzat általában magányos, a virág rövid vagy hosszú kocsányon ül. Színviláguk rendkívül gazdag: a fehértől a sárgán át az élénk liláig és narancsvörösig terjed.

• Takarólevelek: A csésze 4-6 cimpájú, papillás. A párta számos, fényes, selymes textúrájú sziromlevél (staminodium) alkotja. Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A porzószálak középen gyűrűt vagy kúpot alkotnak, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibe száma megegyezik a termésrekeszek számával (4-6). Egy sorban maradjon!

Higrochastikus toktermés, amely nedvesség hatására nyílik fel, 4-6 rekesszel rendelkezik.

• Magja: Apró, vörösesbarna, finoman szemcsézett.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség központja a Dél-afrikai Köztársaság, de előfordulnak Namíbia déli részein is. Különösen gyakoriak Nyugat-Fokföld és a Karoo félsivatagos területein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás domboldalakon, kavicsos síkságokon és homokos partvidékeken élnek. Xerofita növények, amelyek a téli csapadékos időszak után tavasszal tömegesen virágoznak.

A Drosanthemum fajok kedvelt talajtakarók a mediterrán éghajlatú kertekben. Erős napsütést és jó vízelvezetésű, homokos vagy köves talajt igényelnek. Fagyérzékenyek, ezért a mérsékelt övön csak üvegházban vagy világos, hűvös helyen teleltethetők. Szaporításuk szárdugványozással rendkívül hatékony.

Leginkább a Delosperma nemzetséggel téveszthetők össze, de a Drosanthemum fajok termése zárótestekkel rendelkezik, és a leveleiken található papillák sokkal kifejezettebbek, csillogóbbak. A Trichodiadema nemzetségtől a levélcsúcsi sörtekorona (diadém) hiánya különíti el őket.

A nemzetség a Aizoaceae családon belül a Ruschioideae alcsalád tagja. A levelek víztároló szövete mellett az epidermisz speciális sejtjei (hólyagcellák) kulcsfontosságúak a sóháztartás és a vízvisszatartás szabályozásában.

A 2010 utáni molekuláris filogenetikai vizsgálatok (pl. Klak et al.) megerősítették, hogy a nemzetség a Ruschieae tribusba tartozik. Bár a nemzetség monofiletikusnak tűnik, belső tagolódása és egyes fajok lehatárolása a nagy fajszám (több mint 100 faj) miatt jelenleg is revízió alatt áll.

• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• World Flora Online (WFO)
• Llifle Encyclopedia of Succulents
• Schwantes, G. (1927): Zeitschrift für Sukkulentenkunde.