Kategória:Faucaria
| Faucaria Schwantes | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Aizoaceae |
| Alcsalád | Ruschioideae |
| Nemzetség- csoport |
Ruschieae |
| Nemzetség | Faucaria |
Tudományos név
- Faucaria Schwantes (1926) sec. POWO
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a latin faux (többes számban: fauces), azaz „torok” vagy „állkapocs” szóból származik, amihez a -aria (valamilyen dologhoz tartozó) végződés járul. Gustav Schwantes 1926-ban azért választotta ezt az elnevezést, mert a növények átellenes, fogazott szélű levelei a kinyitott állkapocsra, különösen a cápa szájára emlékeztetnek. A klasszikus latin szótárak (Lewis & Short) megerősítik a szó anatómiai jelentését, míg a botanikai etimológiai források (Genaust, Stearn) egyértelműen a levelek széli fogaival hozzák összefüggésbe a névválasztást.
Típus
- Faucaria tigrina (Haw.) Schwantes; Gyűjtő: Francis Masson, Dél-Afrika, Eastern Cape, 1789.
- Első leírása: Schwantes, Gustav (1926): Zeitschrift für Sukkulentenkunde 2: 176.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Schwantes, Gustav (1926).
Faucaria képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Faucaria Schwantes
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A Faucaria nemzetség fajai alacsony termetű, évelő pozsgások. A szár rendkívül rövid, gyakran nem is látható, a növény tőlevélrózsás megjelenésű. A levelek húsosak, párosával, átellenesen állnak, alakjuk háromszögletű vagy rombusz alakú. A levelek legjellegzetesebb bélyege a széleken sorakozó, hosszúra nyúlt, gyakran visszahajló fogak (módosult szőrszerű képletek), amelyek az állkapocs fogaira emlékeztetnek. A levelek színe a világoszöldtől a szürkészöldig terjed, gyakran apró fehér szemölcsökkel pöttyözött. A gyökérzet húsos főgyökérből áll.
Generatív test
Virág
A virág magányos, a levélrózsa közepéből fejlődik, viszonylag nagy méretű (30–50 mm).
- Takarólevelek: A csésze öt-tagú. A párta számos hosszú, keskeny, fényes sárga vagy aranysárga lepellevélből áll. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: Számos sárga porzószálak alkotják a középső részt, a bibe ágainak száma általában öt. Egy sorban maradjon!
Termés
Higrochastic (nedvességre nyíló) toktermés, amelynek nincsenek zárótestei (closing bodies).
- Magja: Apró, barna, érdes felületű magok.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A nemzetség endemikus a Dél-afrikai Köztársaság területén, azon belül főként az Eastern Cape tartomány száraz vidékein fordul elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Gyakran sziklás síkságokon, pala- vagy mészkőtörmelékes talajon élnek.
- A növények jól rejtőznek a környező kőzetek között (geofiton jellegű visszahúzódás aszály idején).
- Félsivatagi cserjések és szukkulens bozótosok lakói.
Kultúrában tartás
A Faucaria fajok népszerűek a gyűjtők körében, mivel viszonylag könnyen tarthatóak. Jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt igényelnek. Fényigényesek, a megfelelő szín és kompakt alak eléréséhez sok napfényre van szükségük. A növekedési időszakuk főként őszre esik, ekkor rendszeres öntözést kívánnak, de nyáron és télen pihentetni kell őket. Szaporításuk magvetéssel vagy a sarjak leválasztásával történik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A fogazott levélszélek miatt hasonlóak lehetnek a Stomatium fajokhoz, de a Faucaria virágai nappal nyílnak és nagyobbak, a levelek pedig általában kevésbé szemölcsösek, mint a Stomatium esetében. Az Orthopterum nemzetség szintén rokon, de ott a termés szerkezete eltérő.
Szukkulens taxonok
A nemzetség az Aizoaceae család Ruschioideae alcsaládjának tagja. Minden faja erősen szukkulens, kifejezett CAM-fotoszintézist folytatnak az arid körülményekhez való alkalmazkodásként.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a nemzetség a Ruschioideae alcsaládon belüli tágabb rokonsági körhöz tartozik. Korábban több tucat fajt írtak le, de a modern revíziók (pl. Groen és van der Maesen munkássága) jelentősen csökkentették az elfogadott fajok számát, mivel sok leírt taxon csupán regionális variánsa a típusfajnak, a Faucaria tigrina-nak vagy a Faucaria felina-nak.
Forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.