Kategória:Marshallocereus

• Marshallocereus (Backeberg) Backeberg, 1950

A nemzetségnevet Curt Backeberg alkotta meg William Taylor Marshall (1894–1957) amerikai botanikus, kaktuszkutató és a “Cactus and Succulent Society of America” egykori elnökének tiszteletére. A név a Marshall vezetéknév és a latin cereus (viaszgyertya, fáklya) kifejezés kombinációja, utalva a növény oszlopos megjelenésére. A névadás Marshall kiemelkedő munkásságát ismeri el a kaktuszfélék rendszerezése terén.

• Marshallocereus aragonii (Weber) Backeberg; Gyűjtő: Fernando Aragon, Costa Rica, San José környéke; Típuspéldány: US National Herbarium.
• Első leírása: Curt Backeberg írta le először nemzetségként 1950-ben a “Cactus and Succulent Journal” (US) hasábjain.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg, 1950.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Nincsenek szinonimák.

Robusztus, fatermetű vagy cserjeszerűen elágazó oszlopkaktuszok. A szár sötétzöld vagy szürkészöld, a hajtások átmérője elérheti a 12–15 cm-t. A bordák száma fajtól függően 5–10, kifejezettek, mélyek és élesek. Az areolák viszonylag nagyok, kezdetben sűrű barna vagy fehéres filc borítja őket. A tövisek erősek, merevek; a peremtövis 8-10 darab, sugárirányban álló, a középtövis 1-3 darab, robusztusabb, sötétebb színű és hossza elérheti a 3–5 cm-t. A gyökérzet jól fejlett, mélyre hatoló főgyökérrel és szétterjedő oldalgyökerekkel rendelkezik.

A virág tölcsér vagy harang alakú, éjszaka nyílik, hossza 6–8 cm. A virág színe általában fehér vagy krémszínű, enyhe zöldes árnyalattal a külső részeken.

• Takarólevelek: A külső lepellevél húsos, pikkelyszerű, zöldes-barna. A belső lepellevél sziromszerű, széles, krémszínű vagy fehér, selymes fényű.
• Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, nagyon számosak, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibeszál hosszú, fehéres, a bibe többágú.

A termés gömbölyű vagy tojásdad bogyó, amely éretten húsos, vöröses színű, felületét pikkelyek és néha lehulló tövisek borítják.

• Magja: A magja nagy, fekete, fényes felületű.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség képviselői főként Közép-Amerika területein őshonosak, különösen Costa Rica, Guatemala és Mexikó déli vidékein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz trópusi erdőkben, sziklás hegyoldalakon és félsivatagi bozótosokban fordulnak elő. Kedvelik a meleg, fagymentes éghajlatot és a jó vízelvezetésű talajt.

A Marshallocereus fajok kultúrában tartása mérsékelt kihívást jelent. Mivel trópusi származásúak, kifejezetten fagyérzékenyek, így télen minimum 12–15°C-on, teljesen szárazon kell tartani őket. Nyáron bőséges napfényt és rendszeres öntözést igényelnek, de a pangó vizet nem tűrik. Szaporításuk magról vagy a hajtás dugványozásával lehetséges.

Hasonlít a Stenocereus és Pachycereus nemzetségekhez. Megkülönböztető jegye a virágcső pikkelyezettsége és a termés szerkezete. Sok kutató ma a Stenocereus nemzetségbe sorolja a tagjait, de a különálló virágmorfológiai jegyek miatt a Marshallocereus név továbbra is használatban van szakmai körökben.

Minden faja obligát szukkulens, amely a vizet a vaskos szár parenchima szöveteiben tárolja. Legismertebb faja a Marshallocereus aragonii és a Marshallocereus thurberi (utóbbi besorolása vitatott).

Az APG IV rendszer alapján a Caryophyllales rendbe, a Cactaceae családba és a Cactoideae alcsaládba tartozik. A Phyllocacteae tribus belül a Echinocereinae subtribus tagja.

A nemzetség önállósága gyakran vitatott; a modern rendszertanok többsége (például a POWO) a fajait beolvasztja a Stenocereus nemzetségbe, de morfológiai alapon Backeberg rendszere továbbra is hivatkozási alap. Korotkova és munkatársai (2021) szerint monotipikus nemzetség.

Megjegyzés
A Cactaceae checklist-ben a következő karakterek a növénytani nomenklatúra szinonimáihoz kapcsolódó jelentéssel bírnak:

• „≡” (háromvonalas egyenlőségjel): ez a jel a nomenklaturális szinonimát jelöli. Azt jelenti, hogy a két név ugyanarra a típuspéldányra (type specimen) vonatkozik, azaz formálisan ugyanaz a név, csak át lett sorolva egy másik nemzetségbe vagy más rangra.
• „=” (egyenlőségjel): ez a jel egy taxonómiai szinonimát jelöl. Azt jelenti, hogy a két név külön típuspéldányhoz tartozik, de a jelenlegi taxonómiai értelmezés szerint ugyanazt a fajt vagy taxont képviselik.
• A „–” (kötőjel) azt jelzi, hogy az adott név „excluded” vagy „unplaced” státuszú:
  • nem fogadják el érvényes névként,
  • nem lehet egyértelműen besorolni,
  • bizonytalan eredetű,
  • vagy nem tartozik a családba.

Forrás: A Cactaceae checklist a https://caryophyllales.org/ 2021-es kiadásakori adatokat tartalmazza.

• https://powo.science.kew.org/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://www.llifle.com/
• https://www.ipni.org/