Kategória:Rubiaceae

• Rubiaceae (Antoine Laurent de Jussieu) Jussieu, 1789

A család neve a típusnemzetség, a Rubia nevéből származik. A Rubia szó a latin ruber (vörös) melléknévből ered, utalva a festő buzér (Rubia tinctorum) gyökeréből nyerhető vörös festékanyagra. Az elnevezést Linné rögzítette, de a családnév Jussieu-től származik.

• Rubia L. (1753); Típuspéldány: Rubia tinctorum L.; Gyűjteményi hely: LINN (London)
• Első leírása: Antoine Laurent de Jussieu: Genera Plantarum, 196. oldal (1789)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl von Linné (1753)

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Aparineae Hoffmannsegg & Link
• Asperulaceae Spenner
• Cinchonaceae Batsch
• Coffeaceae Batsch
• Galiaceae Lindley
• Lygodysodeaceae Bartling
• Naucleaceae Wernham

A család tagjai rendkívül változatos megjelenésűek: találhatók köztük lágyszárúak, cserjék, fák és liánok is. A levelek jellemzően decussata (keresztben átellenes) állásúak vagy verticillata (örvös) elrendeződésűek. Meghatározó bélyeg a pálmák (stipulae) jelenléte, amelyek a levélnyelek között, interpetioláris módon helyezkednek el, és gyakran összenőnek, látszólagos levélörvöket alkotva (mint a Galium nemzetségnél). A szár gyakran négyszögletes a lágyszárú fajoknál.

A virágzat általában cymosus (bogas). A virágok többnyire actinomorphe (sugaras szimmetriájúak), ritkábban zygomorph (részarányosak). A csészelevelek száma 4-5, gyakran redukáltak. A párta forrt (gamopetalous), tölcsér, kerék vagy cső alakú, 4-5 cimpával. A porzók száma megegyezik a pártacimpák számával, és a pártacsőhöz nőttek (epipetalous). A magház inferum (alsó állású), legtöbbször két termőlevélből alakult. Gyakori a heterostylia (különböző bibeszár-hosszúság).

A termés lehet capsula (toktermés), bacca (bogyó), drupa (csonthéjas termés) vagy schizocarpium (hasadótermés, amely két részterméskére válik szét).

• Magja: A magvak gyakran tartalmaznak endospermium-ot, amely húsos vagy porcos állagú; a sziklevél kicsi.

• Földrajzi elterjedés: Kozmopolita család, amely az egész világon elterjedt, de a legnagyobb fajgazdagságban a trópusi és szubtrópusi területeken fordul elő. Jelentős központjai vannak Brazíliában, Kolumbiában, Madagaszkáron és Délkelet-Ázsiában. A mérsékelt égövön főként lágyszárú képviselői (pl. Galieae tribusz) élnek.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban trópusi esőerdők alsó lombkoronaszintjének vagy cserjeszintjének lakói, de megtalálhatók szavannákon, tengerparti mangrove erdőkben és magashegységi gyepekben is. Életmódjukat tekintve többségük autotróf terrestriális növény, de akadnak közöttük epifita fajok is (pl. Myrmecodia).

A Rubiaceae családon belül a szukkulencia viszonylag ritka, de figyelemre méltó formái jelennek meg a hangyás növényeknél (myrmecophytes). Például a Myrmecodia és Hydnophytum nemzetségek fajai megvastagodott, gumós szárral (kaudex) rendelkeznek, amely víztárolásra is szolgál, belsejében pedig járatrendszer található a hangyák számára. Egyes szárazságtűrő cserjék levelei is mutathatnak enyhe pozsgásságot.

Az APG IV osztályozás szerint a Rubiaceae a Gentianales rend tagja, az Asterids I (Lamiids) kládon belül. Monofiletikus csoport, amely három fő alcsaládra oszlik:

1. Rubioideae: Többnyire lágyszárúak, raphid kristályok jelenléte jellemző.
2. Cinchonoideae: Fás szárúak, gazdagok alkaloidokban (pl. kinin).
3. Dialypetalanthoideae: (Korábban Ixoroideae) Változatos csoport, ide tartozik a kávé (Coffea) is.

A család a zárvatermők egyik legnagyobb családja, több mint 13 000 fajjal.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Rubiaceae
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/