Kumara disticha
Tudományos név
- Kumara disticha (Linnaeus) Medikus, 1786
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Kumara, Friedrich Kasimir Medikus munkásságához köthető, aki 1786-ban különítette el a taxont. A név etimológiája bizonytalan; egyes források szerint egy latin alapú névből vagy korábbi, nem európai elnevezésből származik, amelyet Medikus emelt nemzetségi rangra.
- A faji jelző, a disticha, a görög distichos szóból ered (latin megfelelője a distichus), amelynek jelentése “két sorba rendezett”. Ez a név a növény leveleinek egyedülálló, legyezőszerű elrendeződésére utal.
Típus
- Kumara disticha (Linnaeus) Medikus; Régi holland gyűjtésekből származó példány, Dél-Afrika, Western Cape, típuspéldány gyűjteményi helye: UPS-LINN.
- Első leírása: Carl von Linné írta le először Aloe disticha néven a Species Plantarum (1753) című művében.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Kasimir Medikus, 1786.
Kumara disticha képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Aloe disticha
- Aloe plicatilis
- Kumara plicatilis
- Rhipidodendron distichum
- Rhipidodendron plicatile
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény évelő, szukkulens cserje vagy kisebb fa, amelynek magassága elérheti a 3-5 métert. A hajtás villaszerűen, dichotóm módon elágazik. A szár vastag, fásodó, kérge sima és szürke.
A levelek húsosak, hosszúkásak, nyelv alakúak, végük tompa. A legjellemzőbb bélyeg, hogy a levelek szigorúan két sorba rendezettek, legyezőt alkotnak az ágak végén. A levelek színe szürkészöld vagy kékeszöld (glaucus), szélük fogazott vagy finoman érdes. A gyökérzet erős és fásodó.
Generatív test
Virág
A virágzat egy egyszerű, hengeres fürt, amely a hajtások csúcsán, a legyező közepén fejlődik. A virág cső alakú és lecsüngő.
- Takarólevelek: A lepellevél színe élénk narancsvörös vagy skarlátvörös. A külső lepellevél és a belső lepellevél majdnem teljes hosszukban összeforrtak, csőszerűek, csak a csúcsuknál válnak szét kissé.
- Ivarlevelek: A porzószálak és a bibeszál hosszan kinyúlnak a lepelcsőből (exertáltak). A portokok narancssárgák. A termő felső állású, a bibe kicsi és pontszerű.
Termés
A termés egy fásodó, háromrekeszű tok.
- Magja: Sötétszürke vagy fekete, lapos és szárnyas.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj kizárólag a Dél-afrikai Köztársaság Western Cape tartományában, a délnyugati hegyvidékeken honos.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Főleg sziklás lejtőkön, homokkő alapkőzeten él, ahol a téli csapadék jellemző. Része a fynbos növénytársulásnak. Jól alkalmazkodott a mediterrán jellegű éghajlathoz.
Kultúrában tartás
A Kumara disticha kedvelt dísznövény a szubtrópusi kertekben. Jó vízáteresztő, enyhén savanyú talajt igényel. Fényigényes, de a legforróbb órákban a fiatal példányok meghálálják a félárnyékot. A Kumara nemzetség tagjaként fagyérzékeny, ezért mérsékelt övön dézsás növényként tartják.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A legyezőszerű levélállás és a fásodó, villaszerűen elágazó törzs egyértelműen megkülönbözteti a valódi Aloe fajoktól. Legközelebbi rokona a Kumara haemanthifolia, amely azonban nem nevel fás törzset, és levelei szélesebbek.
Taxonómia és filogenetika
Korábban évszázadokon át az Aloe nemzetségbe sorolták Aloe plicatilis néven. Molekuláris filogenetikai vizsgálatok azonban bizonyították, hogy a Asphodelaceae családon belül a Kumara egy külön fejlődési vonal, ezért 2013-ban visszaállították önálló nemzetségi rangját. Az APG 4 besorolása alapján a Asparagales rend tagja.