Lithops francisci

Lithops francisci
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség- csoport	Ruschieae
Nemzetség	Lithops
Faj	Lithops francisci

Tudományos név

• Lithops francisci (Dinter & Schwantes) N.E.Br., Gardeners' Chronicle 79: 102 (1926).
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög lithos (kő) és opsis (megjelenés, kinézet) szavakból származik, jelentése „kőhöz hasonló”.
• A francisci fajnév Frantz de Laet belga növénygyűjtő előtt tiszteleg.

Lithops francisci képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

• Mesembrianthemum francisci Dinter & Schwantes, 1925
• Lithops halenbergensis Tischer, 1932

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Levélpár

Kisebb-nagyobb telepeket alkotó faj. A levélpár puha tapintású, 30–35 mm hosszú és 18–22 mm széles. Felülnézetben ovális alakú, felső felszíne erősen domború.

A levélfelszín sima vagy enyhén gödrös, de sohasem fényes. Színe halvány zöldessárga vagy elefántcsontszínű. Az ablakterület rendszerint apró, áttetsző pontokból áll, amelyek olykor rövid vonalakká rendeződnek.

Gyökérzet

Dúsan elágazó főgyökérrendszert fejleszt, amely lehetővé teszi a száraz élőhelyekhez való alkalmazkodást.

Generatív test

Virág

Virágai sárgák, rendszerint októberben nyílnak.

Termés

Termése ötrekeszű toktermés.

• Magja: Magjai világosbarnák, gömbölydedek, kis csőrrel ellátottak. Átmérőjük átlagosan 0,6–0,65 mm.

Gyűjtőszámok

A fajhoz tartozó ismert Cole-gyűjtőszámok:

• C140
• C371

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Namíbia déli részén fordul elő. Ismert lelőhelyei Halenberg és Kovisberg környéke, elterjedése dél felé Tschaukaibig húzódik. Emellett egy elszigetelt északi állománya is ismert Koichab térségéből.

Élőhely: Elsősorban gneisz- és fehér kvarcitalapkőzeteken él, ahol kiváló rejtőszíne révén szinte teljesen beleolvad környezetébe.

Kultúrában tartás

A faj laza szerkezetű, kiváló vízáteresztő képességű talajban fejlődik a legjobban. Semleges vagy enyhén savanyú kémhatású földkeverékben sikeresen nevelhető.

Tavasztól őszig napos helyet igényel, télen pedig világos körülményeket. A megfelelő fényellátás elősegíti a kompakt növekedést, a szép színezet kialakulását és a virágzást.

A téli pihenőidőszakban körülbelül 10 °C hőmérséklet az ideális. A vegetációs időszakban a 20–30 °C közötti hőmérséklet kedvező.

A teljesen száraz téli nyugalmi időszak után március végétől fokozatosan lehet megkezdeni az öntözést. Először havi, majd kéthetenkénti, később akár heti öntözés is alkalmazható az időjárási viszonyoktól függően. Ősszel az öntözések gyakoriságát fokozatosan csökkenteni kell, de a virágzás végéig a növény még igényel némi nedvességet.

Szaporítása elsősorban magvetéssel történik. A tőosztás ugyan lehetséges, de a korlátozott sarjképzés miatt ritkán alkalmazzák.

Magvetés

A vetést célszerű tavasszal, áprilisban, vagy ősszel, szeptemberben elvégezni. A magok fényben csíráznak a legeredményesebben, 15–25 °C között ingadozó hőmérsékleten és állandó nedvesség mellett.

A vetőközeget ajánlott finomra rostálni, majd földnedves állapotban, lezárt edényben mintegy 110 °C-on egy órán keresztül sterilizálni. A magokat a felszínre kell vetni, enyhén a talajhoz nyomni, esetleg nagyon vékony kavicsréteggel takarni.

A magok általában öt nap után kezdenek csírázni, és két héten belül a többségük kikel. Ezt követően a rendszeres nedvesítés mellett fokozatos szellőztetés szükséges. A magoncok körülbelül egy hónap alatt alkalmazkodnak a szabad levegőhöz.

A növények rendszerint a vetést követő negyedik–ötödik évben virágoznak először.

Egyéb

A szinonimaként említett Lithops halenbergensis egyes feltételezések szerint természetes eredetű hibrid lehet, amelynek egyik szülője feltehetően a Lithops karasmontana subsp. eberlanzii.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Szabó László
• Kép: Lukoczki Zoltán (1. kép) és Szabó László (2–3. kép)
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 130. kártya