Lophocereus marginatus

Lophocereus marginatus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Lophocereus
Faj	Lophocereus marginatus

Pachycereus marginatus
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Lophocereus marginatus
Rendszertani besorolás
Faj	Pachycereus marginatus

Tudományos név

• Lophocereus marginatus (DC.) S.Arias & Terrazas in Syst. Bot. 34(1): 82. 2009 sec. Arias & al. 2012
  elfogadott, érvényes név
• Pachycereus marginatus (DC.) Britton & Rose in Contr. U.S. Natl. Herb. 12: 421. 1909
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév (Lophocereus) a görög lophos (taraj, bóbita, sörény) és a latin Cereus (viaszgyertya, fáklya) szavak összetételéből származik. Az elnevezés a termőképes (fertilis) ágak csúcsán fejlődő, sűrűn álló, sörényszerűen megnyúlt tövisek csoportjára (pszeudocephalium) utal, amely messziről sörényre vagy tarajra emlékeztet. Alnemzetségként Alwin Berger írta le 1905-ben, majd Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose emelte nemzetség rangjára.
• A szinonim nemzetségnév az ógörög „pachys” = vastag, valamint az oszlopos kaktuszok egyik nemzetségneveként ismert „Cereus” = kandelláber, fáklyatartó, gyertyatartó név összetételével képezték. A név a nemzetségbe tartozó fajok vastag, oszlopos növekedésű hajtásait jellemzi.
• A fajnév latin eredetű, jelentése: szegélyes, szegélyezett. A növénynek azt a tulajdonságát jellemzi, hogy hosszúkás areolái összeérve egybefüggő, ezüstös szegélyt alkotnak a bordák élén, sajátos megjelenést kölcsönözve a fajnak.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Hidalgo állam, Zimapán környéke
• Első leírása: De Candolle: Mémoires du Museum d'Histoire Naturelle. Paris 17: 116, 1828.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1909

Fotó: Tóth Norbert

Fotó: Tóth Norbert

Fotó: Tóth Norbert

Fotó: Izsay Tamás

A(z) Lophocereus marginatus szinonimái

• ≡ Cereus marginatus, ≡ Pachycereus marginatus, ≡ Lemaireocereus marginatus, ≡ Marginatocereus marginatus, ≡ Stenocereus marginatus
• = Cereus gemmatus, ≡ Echinopsis gemmata, ≡ Pachycereus marginatus var. gemmatus
• = Cereus cupulatus
• = Cereus gemmatus, ≡ Lemaireocereus marginatus var. gemmatus
• = Cereus incrustatus
• = Cereus mirbelii
• = Cereus incrustans
• = Cereus marginatus var. cristatus
• = Cereus marginatus var. monstrosus
• = Marginatocereus marginatus var. oaxacensis, ≡ Pachycereus marginatus var. oaxacensis
• = Stenocereus marginatus var. gemmatus
• = Pachycereus pringlei f. gibbosus, ≡ Pachycereus gibbosus, ≡ Pachycereus marginatus f. gibbosus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtása 3–5, olykor akár 7 méter magasra is megnövő, gyakran egyhajtású, de néha tövénél elágazó, kevés-, ritkábban sokhajtású, bokros növekedésű. A hajtások felállók, átmérőjük elérheti a 20 cm-t is, de általában 8–15 cm. Színük sötétzöld vagy kékeszöld.

Szemölcsök

Bordáinak száma 4–7 db.

Areolák

Az areolák nagyon közel helyezkednek el egymás mellett, gyakran teljesen összeérnek és folyamatos, fehéres-szürkés gyapjas vonalat alkotnak a bordák élén.

Tövisek

• Középtövis: 1–2 db, 10–15 mm hosszú
• Peremtövis: kb. 7 db, 2–4 mm hosszú

A tövisek rövidek. A virágzó areolák tövisesebbek és sörtésebbek.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: a virágok csőszerűek, 3–5 cm hosszúak és 3 cm átmérőjűek, nappal nyílnak. A virágcső areolái gyapjasak és rajtuk olykor apró tövisek is találhatók. A belső lepellevelek színe halvány sárgás- vagy zöldesfehér, vagy rózsaszín.
• Ivarlevelek: a porzószálak és portokok részletes leírása nem ismert.

Termés

Termése ehető, 4 cm átmérőjű, éretten vörös, enyhe sárgás színeződéssel, később beszárad, majd felreped. Felületét gyapjú és tövisek borítják, de a felrepedésig ezek lehullnak.

• Magja: fénylő barnásfekete, 2,4–3,5 mm-es

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó Hidalgo, Guanajuato és Oaxaca államaiban
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: hegyvidéki félsivatagos területek rendkívül változatos növényközösségeiben él, ahol a fásszárú fajok koronái sohasem záródnak. Az ismert gyűjtések többsége 1000–2000 méteres magasság között történt. Nappal kolibrik, éjjel denevérek porozzák.

Kultúrában tartás

Gyűjteményekben gyakori, dekoratív növény. Eleinte lassan fejlődik, ezért virágzóképes méretű példányt nevelni nem egyszerű feladat. Az élőhelyen 2 méteres magasságtól már lehet látni virágzó példányokat. A növény karcsú, egyenes, sötétzöld hajtásaival és sűrű, fehéres gyapjúval szegélyezett bordáival virágok nélkül is szép látvány. Az élőhelyen kultúrába vont faj, kerítésként széles körben ültetik, ez segítette további – főleg antropogén – terjedését is.

Egyéb

A The New Cactus Lexicon szerint a Vulkáni-kereszthegységtől délre eső populációk virágszínben és egyéb tulajdonságaikban különböznek az északiaktól, nem kizárt, hogy alfaji rangot megérdemelnének.

Az itt bemutatott példányok különböző élőhelyekről származnak: La Bonita, San Luis Potosi állam (1. és 2. kép), Cactus d'Algar botanikus kert, Spanyolország, a virág színe alapján a déli formának felel meg (2. kép), Zapotitlán Salinas, Oaxaca állam (4. kép). A var. gemmatus néven leírt forma típusélőhelye alig 60 km-re található ez utóbbitól, Puebla államban, 1600 méterre a tengerszint felett.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Tóth Norbert (1–3.) és Izsay Tamás
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) – Pozsgások 474. kártya