Maihueniopsis clavarioides
| Maihueniopsis clavarioides | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Opuntioideae |
| Nemzetség- csoport |
Pterocacteae |
| Nemzetség | Maihueniopsis |
| Faj | Maihueniopsis clavarioides |
Tudományos név
- Maihueniopsis clavarioides (Otto ex Pfeiff.) E.F.Anderson in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 71(6): 325. 1999 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév alapszava a „maihuenia”, ami a dél-amerikai indiánok nyelvén tüskés, tövises cserjét, bokrot jelent. Téves az a szófejtés, amely szerint ez a név egy dél-amerikai indián törzs neve lenne. A nemzetségnév jelentése az ógörög „opsis” = valamilyenszerű, valamihez hasonló képzővel: maihuenia-szerű, ahhoz hasonló növény.
- A fajnév latin eredetű, jelentése: bunkószerű, bunkóhoz hasonló, utalva a növény egyes hajtásainak formájára.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
- Első leírása: Opuntia clavarioides Pfeiffer, Enumeratio diagnostica Cactearum 173. 1837.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Edward Frederick Anderson 1999


A(z) Maihueniopsis clavarioides szinonimái
- ≡ Opuntia clavarioides, ≡ Austrocylindropuntia clavarioides, ≡ Puna clavarioides, ≡ Cereus clavarioides, ≡ Cylindropuntia clavarioides, ≡ Tephrocactus clavarioides
- = Cereus sericeus
- = Opuntia microthele
- = Opuntia clavarioides f. cristata, ≡ Puna clavarioides f. cristata
- = Opuntia ruiz-lealii, ≡ Austrocylindropuntia clavarioides var. ruizlealii, ≡ Opuntia clavarioides var. ruiz-lealii
- − Clavarioidia clavarioides f. cristata
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Kistermetű növény, amely a föld felett kicsi, kerek, bemélyedt tetejű, gombához hasonló hajtásokból áll. A föld alatti hajtásrészből a föld feletti résznél jóval nagyobb, gumószerű gyökérrészek, a burgonyához hasonlatos gumók képződnek, melyeknek bőre barna. Ebből a gumóból vékonyabb gyökerek erednek. A föld feletti hajtásrészt a föld alatti gumóval egy kb. 10 cm hosszú gyökérrész, mintegy nyak vagy fogó köti össze. A föld feletti hajtások 2–3 cm hosszúak, bunkóhoz hasonlók, a bunkó felső végének átmérője kb. 3–4 cm, sötétszürkés-barnás bőrszövettel borított.
Szemölcsök
A barna hajtáson igen sok areola látható, amelyek a felsőbb és ellaposodott részén találhatók a legnagyobb számban.
Areolák
Az areolákban glochidaszőrök nincsenek.
Tövisek
- Középtövis: nincs
- Peremtövis: kb. 10 db apró, fehér tövis, amelyek a testhez szorosan simulnak
Generatív test
Virág
- Lepellevelek: a virágok a hajtás földhöz közeli oldalán képződnek. Színük leginkább sárga, néha citromsárga, sötét barnássárga vagy barnával árnyalt. Nagyon ritkán rózsaszín vagy teljesen piros is lehet. Hosszúságuk kb. 4 cm, átmérőjük 3–4 cm. A termésfal felszínén kevés, gyengén fejlett areola található, amelyeken ritkás, rövid, hajszerű szőrzet és sörte látható, főleg az areola peremén.
Termés
A termés körte alakú, kiszáradó húsú, 1,5–2 cm hosszú, világos violás színű. A termések maguktól nem nyílnak fel, ehhez a földre hullva a szél, a talajerózió vagy más tényező hatása szükséges.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Argentína, Mendoza állam, Valle de Uspallata, Valle de Calingasta és Valle de Iglesia vidéke. A legkönnyebben elérhető hely a Paramillos de Uspallata területe.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: általában 2300–3000 m magasságban található sziklás, köves, nagyon jó vízvezetésű helyeken, rendkívül zord éghajlattal. Az éves csapadék mennyisége 100–300 mm, ami főleg nyáron esik. Élőhelyén a legalacsonyabb átlaghőmérséklet −7,3 °C, míg nyáron 18,6 °C. Gyakori a hóborítottság is. Nyáron tiszta, derült időben 30 °C meleg is lehet. Télen hat hónapon keresztül minden éjszaka fagy.
Kultúrában tartás
A Maihueniopsis clavarioides közkeletű elnevezése négerkéz vagy négerujjak kaktusz, de a természetben ehhez hasonló növekedés gyakorlatilag nem található. Termesztésben ez az alak a jó víz- és tápanyagellátottság, a télen-nyáron kis hőingadozás és a viszonylag magas nitrogéntartalom miatt alakul ki. Az említett tápanyagbeli gazdagságot továbbítják azok az alanyok, amelyekre a növényt gyakran feloltják. A leggyakrabban használt alany a Cylindropuntia subulata, amelyre bármilyen magasságban egyszerű ékoltással szinte 100%-os eredményességgel végezhető el a feloltás. Az alany tartási igényei a továbbiakban meghatározóak.
Az ilyen feloltott növény néhány év múltával igen látványos kis koronás fácskává válhat. A faj azonban saját gyökerén is kitűnően fejlődik, és kialakítja a négerkéz formát. Talaja legyen nagyon jó vízvezető, amit kőzúzalék és kavics hozzáadásával érhetünk el. Ha az élőhelyi formát tartjuk kívánatosabbnak, akkor a tápanyagszint legyen alacsony, főleg a nitrogén, és nyáron is csak ritkán öntözzük. Ha erősebb növekedést akarunk, akkor adjunk több tápanyagot, főleg nitrogént, és bővebben locsoljuk.
Saját gyökéren tartásnál mélyebb tárolóedényt igényel az idővel kialakuló gumók miatt. Vegetációs időszakában napos, de kissé félárnyékos helyet igényel, téli elhelyezése legyen világos és hideg, akár kevéssel 0 °C alatt. Télen a talajt tavaszig teljesen szárazon kell tartani. Saját gyökéren jó kísérleti alany lehet, mert az élőhelyi adatok alapján fűtetlen fóliasátorban vagy üvegházban is elképzelhető a tartása.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj különleges, bunkószerű hajtásairól, gumós gyökérzetéről és a termesztésben kialakuló „négerkéz” alakjáról könnyen felismerhető.
Taxonómia és filogenetika
A faj rendszertanilag hosszú ideig különböző opuntioid nemzetségekben szerepelt, többek között Opuntia, Cylindropuntia, Austrocylindropuntia és Puna néven.
Egyéb
A szakirodalom megemlít egy gyengén fejlődő, kisebb termetű törpe formát Maihueniopsis clavarioides f. minima néven, amellyel a valóságban szinte alig lehet találkozni. Felmerül a kérdés, hogy a törpeség genetikai rendellenesség vagy tápanyaghiány következménye.
Szerzők
- Szöveg: Ficzere Miklós
- Kép: Bodor János (1.) és Lőrincz István (2.)
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) – Pozsgások 253. kártya