Melocactus lemairei

Melocactus lemairei
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Cereinae
Nemzetség	Melocactus
Faj	Melocactus lemairei

Tudományos név

Melocactus lemairei (Monville ex Lemaire) Miquel ex Lemaire, 1840

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „melo” szóból származik, jelentése dinnye, dinnye formájú.
A fajnév Charles Lemaire, francia botanikus tiszteletére lett adva.

A(z) Melocactus lemairei szinonimái

≡ Echinocactus lemairei, ≡ Cactus lemairei
= Melocactus communis var. macrocephalus
= Melocactus communis var. conicus
= Melocactus crassispinus
= Melocactus conicus
= Melocactus macrocephalus
= Melocactus pycnacanthus
= Melocactus hispaniolicus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény teste 20–30 cm hosszú, legfeljebb 20 cm átmérőjű, legtöbbször a cephalium alatt elvékonyodó, kónikus.

Egyenes lefutású bordáinak száma 9–10.

Areolák

Az areolákból erős, vastag tövisek fejlődnek.

Tövisek

Középtövis: 1–3 darab, erős, szaruszínű vagy barnás.
Peremtövis: 8–13 darab, 2–3 cm hosszú, erős és vastag.

Generatív test

Virág

A virág 2 cm hosszú és 1,5 cm átmérőjű, csőszerű, a vége felé nyitottabb, a cephalium-ból kissé kiálló.

Színe rózsaszínű vagy pirosas.

Termés

A termés piros színű, aránylag vékony bunkó formájú, körülbelül 2 cm hosszú.

Magja: mintegy 30 darab kisméretű, fekete mag.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Hispaniola szigetén endemikus, Dominikai Köztársaság területén biztosan előfordul, Haiti esetében az előfordulás nagy valószínűségű, de gyűjtési adat nem ismert.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Kavicsos, száraz talajon, mészkövön, tengermelléki alluviumon él, az északi és a déli partvidéken elég gyakori.

Kultúrában tartás

Szaporítása magról lehetséges.

Többen oltását javasolják, bár jól fejlődő, nem problémás faj.

Fényigénye magas, teljes napfény mellett nevel szép és erőteljes töviseket.

Közepes mértékű öntözéssel tartható.

Teleltetése 18 °C-on ajánlott, az oltott példányok ennél alacsonyabb hőmérsékletet is elviselnek.

Az ivarérett, cephalium-os növények gyökérvesztés után nehezen fejlesztenek új gyökereket, megmentésük nehéz.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellegzetes töviseiről már fiatal korban könnyen felismerhető.

A Dominikai Köztársaságban két alakját figyelték meg: az Azua és Barahona közötti populációk adták az első leírás alapját, míg a La Florida környékén megfigyelt alakok oszlopos növekedésűek.

Egyéb

Annak ellenére, hogy az egyik legkorábban leírt faj, kultúrában ritka.

Ennek oka, hogy a Dominikai Köztársaság politikai helyzete hosszú ideig nem tette biztonságossá a gyűjtést, így kevés növény került európai gyűjteményekbe.

A Haitin esetlegesen élő populációk nem dokumentáltak.

Szerzők

Szöveg: Ujréti Endre és Rigerszki Zoltán
Kép: G. Delanoy, A. Vilardebo
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete, Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete -Pozsgáslapok 73. kártya