Mesembryanthemum nodiflorum

Mesembryanthemum nodiflorum
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Mesembryanthemoideae
Nemzetség	Mesembryanthemum
Faj	Mesembryanthemum nodiflorum

Tudományos név

Mesembryanthemum nodiflorum Linnaeus (1753)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög mesembria (dél) és anthemon (virág) szavakból származik, utalva arra, hogy a virágok fényigényesek és a nap legforróbb szakaszában nyílnak ki.
A fajnév, a nodiflorum, a latin nodus (csomó) és flos (virág) szavak összetétele, ami a virágok elhelyezkedésére utal: a virágok gyakran a szár nóduszaiból (csomóiból) vagy azok közvetlen közeléből fejlődnek. Carl von Linné 1753-as leírásában (Species Plantarum) rögzítette a nevet, amely azóta is a taxonómiai alapját képezi e halofita fajnak.

Típus

Mesembryanthemum nodiflorum Linnaeus; gyűjtőhely: Egyiptom (Aegypto) és Olaszország (Neapoli).
Első leírása: Species Plantarum 1: 480. (1753)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl von Linné, 1753

Mesembryanthemum nodiflorum képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Gasoul nodiflorum (Linnaeus) Rothmaler
Cryophytum nodiflorum (Linnaeus) Nicholas Edward Brown
Psilocaulon nodiflorum (Linnaeus) Z.P. Wang

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Egyéves, ritkán kétéves lágy szárú pozsgás növény. A szár heverő vagy felemelkedő, tőből gazdagon elágazó, hossza 10-30 cm közötti. A teljes hajtás felületét apró, csillogó víztároló papillák borítják, bár kevésbé feltűnően, mint a rokon fajoknál. A levelek húsosak, szinte hengeresek vagy félhengeresek, 1-4 cm hosszúak, alsó részükön átellenesek, feljebb szórt állásúak. A levelek csúcsa tompa, színük zöld, de erős napsütés vagy sóstressz hatására gyakran vörösesre vagy bíborra színeződnek. A gyökérzet vékony, elágazó karógyökér.

Generatív test

Virág

A virág kicsi, 1-1,5 cm átmérőjű, csaknem kocsánytalan, magányosan fejlődik a levelek hónaljában vagy a szár csomóinál.

Takarólevelek: A csésze 5 húsos, egyenlőtlen hosszúságú cimpából áll, melyek papillásak. A párta (staminodiumok) fehér vagy halványsárga, a sziromlevél rövidebb vagy alig hosszabb a csészecimpáknál. Egy sorban maradjon!
Ivarlevelek: A porzószálak számosak, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibe száma rendszerint 5. Egy sorban maradjon!

Termés

Kicsi, higrochastikus toktermés, amely nedvesség hatására nyílik fel.

Magja: Nagyon apró, vese alakú, barnás-fekete, érdesített felszínű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Őshonos Dél-Afrika területén, a Mediterráneumban, a Kanári-szigeteken, az Azori-szigeteken, valamint a Közel-Keleten. Behúrt fajként jelen van Ausztrália, Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok (Kalifornia) szikes partvidékein is.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Halofita növény, amely kifejezetten a sós talajokat, tengerparti sávokat és kiszáradó sós tavak környékét kedveli. Jellemző úttörő faj zavart, szikes területeken.

Kultúrában tartás

Ritkábban tartják dísznövényként, mint rokonát, de sziklakertekben vagy sósabb talajú kertekben talajtakaróként alkalmazható. A Mesembryanthemum nodiflorum teljes napfényt és minimális öntözést igényel. Szaporítása magról rendkívül egyszerű, önvetésre is hajlamos.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Könnyen összetéveszthető a Mesembryanthemum crystallinum fajjal, de a Mesembryanthemum nodiflorum levelei sokkal keskenyebbek, hengeresek (nem lapát alakúak), és a virág mérete jelentősen kisebb.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai revíziók alapján a faj a Mesembryanthemum nemzetség alapvető tagja. A korábbi elkülönítés a Gasoul nemzetségbe ma már nem elismert, a molekuláris adatok a nemzetségen belüli egységet igazolják.

Forrás

Plants of the World Online (POWO)
International Plant Names Index (IPNI)
World Flora Online (WFO)
Wikipedia (EN, ES, HU)
Llifle Encyclopedia of Succulents