Neolloydia matehualensis

Neolloydia matehualensis
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Cochemiea conoidea
Rendszertani besorolás
Faj	Neolloydia matehualensis

Cochemiea conoidea
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Cochemiea
Faj	Cochemiea conoidea

Tudományos név

Cochemiea conoidea (DC.) P.B.Breslin & Majure in Taxon 70(2): 319. 2021 sec. Breslin & al. 2021
elfogadott, érvényes név
Neolloydia matehualensis Backeb. in Spine 1: 108, 112. 1948
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin „neo” (új) szó és a Lloydia nemzetségnév összevonásából származik. A Lloydia nevet Francis Ernest Lloyd (1868–1947) angol származású amerikai botanikusról és sejtbiológusról kapta. A „neo” előtag használatára azért volt szükség, mert a Lloydia név már foglalt volt egy másik, a liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozó növénynemzetség számára. Lloyd Britton és Rose munkatársa volt, és jelentős szerepet játszott a kaktuszok kutatásában.
A fajnév a mexikói Matehuala város nevéből származik, és a faj természetes élőhelyére utal, mivel a növény e településtől délre fordul elő.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, San Luis Potosí állam, Matehuala környéke
Első leírása: Curt. Spine 1: 108, 112, 1948
Leírta: Curt Backeberg, 1948

A(z) Cochemiea conoidea szinonimái

(A(z) Neolloydia matehualensis a(z) Cochemiea conoidea szinonimája)*

≡ Mammillaria conoidea, ≡ Echinocactus conoideus, ≡ Cactus conoideus, ≡ Coryphantha conoidea, ≡ Neolloydia conoidea, ≡ Pediocactus conoideus, ≡ Neolloydia conoidea var. conoidea
= Mammillaria crebrispina, ≡ Cactus crebrispinus
= Mammillaria grandiflora, ≡ Cactus grandiflorus, ≡ Coryphantha grandiflora, ≡ Neolloydia grandiflora, ≡ Neolloydia conoidea var. grandiflora
= Mammillaria diaphanacantha
= Mammillaria inconspicua
= Mammillaria coronata, ≡ Cactus coronatus
= Mammillaria echinocactoides, ≡ Cactus echinocactoides
= Mammillaria ceratites, ≡ Neolloydia ceratites, ≡ Coryphantha ceratites, ≡ Neolloydia conoidea var. ceratites
= Neolloydia texensis, ≡ Neolloydia conoidea var. texensis
= Neolloydia stuetzleri
= Neolloydia matehualensis, ≡ Neolloydia conoidea var. matehualensis
= Neolloydia grandiflora var. robusta
− Neolloydia conoidea var. depressa

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kezdetben magános növekedésű, később csoportképző, sokhajtású növény. Az egyes hajtások 10–15 cm magasak és kb. 5 cm átmérőjűek. Színük halványzöld, kékeszöld vagy szürkészöld árnyalatú. Epidermisze fényes, csillogó, apró bemélyedésekkel tarkított.

Szemölcsök

A bordák hiányoznak, a hajtást széles, kúpos alakú, kb. 2 cm nagyságú szemölcsök tagolják. A szemölcsök felső részén keskeny, fehéren gyapjas barázda fut, amely a szemölcs tövénél elhelyezkedő axilláris areolába vezet.

Axillák

Az axillák fehéren gyapjasak. Ezekből a gyapjas részekből fejlődnek a virágok.

Areolák

Az areolák kéttagúak, hasonlóan a Mammillaria, Coryphantha és Escobaria nemzetségek fajaihoz. A szemölcs csúcsán található steril areolarészből fejlődnek a tövisek, míg a bazális, axilláris rész a virágképzés helye.

Tövisek

Középtövis: 2–3 (ritkán 4) db, 10–25 mm hosszú, kb. 1 mm vastag, erősebb a peremtöviseknél, egyenes vagy enyhén hajlott, általában kettő felfelé, egy lefelé irányul, színe fehér, szürke, fekete vagy barnás árnyalatú
Peremtövis: 8–13 db, 5–10 mm hosszú, fehér, áttetsző, tűszerű, sugárirányban szétálló

Generatív test

Virág

A virág a csúcsi gyapjas részen fejlődik, szélesre nyíló, kb. 3 cm hosszú és 4–5 cm átmérőjű.

Lepellevelek: a külsők halványzöldek, hegyesek; a belsők halványlilák, mély rózsaszínűek vagy bíborvörösek; a torok vöröses árnyalatú
Ivarlevelek: porzószálak fehérek, portokok mélysárgák, narancsos árnyalatúak, bibeszál fehér, bibe fehér, 5–6 karéjú, a portokok fölé emelkedik

A faj nem öntermékenyülő.

Termés

A termés tojásdad alakú, a csúcsi részen fejlődik. Éretten halvány rózsaszín, fakó hússzínű vagy enyhén sárgás árnyalatú. Felreped vagy beszárad. Az elszáradt virágmaradvány leválik, és a termés csúcsán jellegzetes, enyhén bemélyedő heg marad.

Magja: fekete színű, gömbölyded, kucsma alakú, közepes méretű bazális köldökkel, mérete kb. 1,24 × 1 mm

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, San Luis Potosí állam északi-középső része, Matehuala városától délre, Guadalcázar térségében, Huizache környékén és Pozas de Santa Ana vidékén
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: mészkőtörmelékes talajú fennsíki domboldalakon, alacsony dombtetőkön, kőrepedésekben, fűcsomók között és más növények védelmében, 1400–1800 m tengerszint feletti magasságban. Gyakran kisebb csoportokban fordul elő, az egyes telepek akár fél méter átmérőjűvé is fejlődhetnek. A populációkban magoncok és fiatal egyedek is megtalálhatók.

Kultúrában tartás

Kultúrában kissé kényesebb, mint a Neolloydia conoidea. Jó vízáteresztő, döntően ásványi összetételű talajt igényel, amely mészkőtörmeléket és kis mennyiségű humuszt tartalmazhat. A teljes napsütés elősegíti a kompakt növekedést, a megfelelő színeződést és a virágzást.

Rothadásra viszonylag érzékeny, ezért az öntözést mérsékelten kell végezni. Télen teljesen szárazon, világos helyen, 2–10 °C hőmérsékleten teleltethető.

Saját gyökerén lassan fejlődik. Oltással növekedése gyorsítható és ellenállóbbá válik, bár ez nem feltétlenül szükséges. Magról szaporítható, bár magja ritkán érhető el. A magoncok érzékenyek és lassan fejlődnek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Legközelebbi rokona a Neolloydia conoidea, amelytől csoportképző növekedésében, nagyobb hajtásaiban, hosszabb és erősebb középtöviseiben, valamint virágainak méretében és színében különbözik.

Taxonómia és filogenetika

A fajt Curt Backeberg írta le 1948-ban. Később egyes szerzők a Neolloydia conoidea változataként kezelték (var. matehualensis), azonban morfológiai bélyegei alapján jól elkülöníthető önálló fajként.

Egyéb

A faj természetes élőhelyén gyakran többhajtású csoportokat alkot. Gyűjteményekben viszonylag ritkán fordul elő, részben lassú növekedése és érzékenyebb kultúrigénye miatt.

Szerzők

Szöveg és kép: Varga Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 803–804. kártya