Parodia crassigibba

Parodia crassigibba
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Notocacteae
Nemzetség	Parodia
Faj	Parodia crassigibba

Tudományos név

Parodia crassigibba (F.Ritter) N.P.Taylor in Bradleya 5: 93. 1987 sec. Zappi & Taylor 2020+
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Domingo Parodi (1823–1890) olasz származású gyógyszerész és botanikus professzor nevét őrzi, aki Paraguayban, Montevideóban, majd 1878-tól Argentínában (Buenos Aires) élt, tanított és gyűjtött. Carlos Spegazzini (1858–1926) olasz származású argentin gyógyszerész, botanikus és mikológus, későbbi professzor az ő tanársegédje volt.
Az összetett latin fajnév jelentése: erősen (vastagon, durván, tömötten, sűrűn) dudoros (domborodás, púposság), amely a növény erőteljes dudorokra tagolt bordáira utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
Első leírása: Succulenta (Netherlands) 49: 108. 1970.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor 1987

A(z) Parodia crassigibba szinonimái

≡ Notocactus crassigibbus, ≡ Ritterocactus crassigibbus
= Notocactus uebelmannianus, ≡ Ritterocactus uebelmannianus, ≡ Parodia werneri
= Notocactus arachnitis
= Notocactus arachnitis var. minor, ≡ Notocactus arachnitis f. minor
= Notocactus meonacanthus, ≡ Parodia meonacantha, ≡ Ritterocactus meonacanthus
= Notocactus uebelmannianus var. nilsonii, ≡ Notocactus uebelmannianus f. nilsonii
= Notocactus uebelmannianus f. flaviflorus
= Notocactus uebelmannianus var. pleiocephalus, ≡ Ritterocactus uebelmannianus subsp. pleiocephalus, ≡ Notocactus uebelmannianus subsp. pleiocephalus, ≡ Parodia werneri subsp. pleiocephala
= Notocactus uebelmannianus f. gilviflorus
= Notocactus arachnitis f. darilhoensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású növény, amelynek alakja lapos gömbszerű, kifejlett korában 15 cm-es átmérőt és 12 cm-es magasságot érhet el. A hajtás színe sötétzöld, csúcsa kissé besüllyedt és tövistelen.

Szemölcsök

10–15 bordája erősen lekerekített és erőteljes dudorokra tagolt, amelyek közötti barázdák a növény korától függően mélyebben vagy sekélyebben húzódnak, általában a bordák magasságának felénél-egyharmadánál.

Areolák

Az areolák a dudorok közötti bemetszésekben találhatók, fehér szőrt viselnek. A fiatal növényeken kör alakúak, 2 mm átmérőjűek, míg az idősebbeken szélesebbek, mint amilyen hosszúak. Szélességük ilyenkor a 8 mm-t is elérheti, egymástól való távolságuk pedig 8–15 mm.

Tövisek

Középtövis: általában 1 db, erősebb a többinél, gyakran lefelé áll, akár 7 cm hosszúságot is elérhet
Peremtövis: 7–12 db, legfeljebb 3 cm hosszúak

A tövisek hajlékonyak, tűszerűek, gyakran hajlottak vagy erősen görbültek és összefonódnak a szomszédos areolák töviseivel. Hosszuk rendkívül változatos. Színük eleinte halványbarna, később szürke.

Generatív test

Virág

Lepellevelek: a virágok a csúcsi areolákon fejlődnek, szélsőséges esetben hosszuk a 10 cm-t, átmérőjük a 16 cm-t is elérheti, de általában ennél kisebbek. A lepellevelek 5–15 mm szélesek, színük világos kénsárga, a külsőkön némi bordós-barnás színeződéssel. A magház 9 mm hosszú és 7 mm átmérőjű, zöld színű. Vöröses, majd később leszáradó pikkelyek, valamint sűrű fehér gyapjú és néhány mm hosszú aranybarna sörték borítják. A virágcső 40 mm hosszú, 30 mm széles, belül fényes kénsárga, kívül sárgásbarna, vörösesbarna pikkelyekkel és barnás gyapjúval, valamint barnás sörteszőrökkel.

Ivarlevelek: a porzószálak és a porzók élénksárgák, a bibeszál halványsárga, a bibe bordó színű, 11 ágú

Termés

Termései hordó alakúak, 3 cm hosszúak és 2 cm szélesek, zöldek, éretten alul felrepednek.

Magja: fekete, sisak alakú, nagy köldökkel, felszínén apró dudorokkal, mérete 1,05 × 0,91 mm

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Brazília, Rio Grande do Sul állam, Lavras do Sul önkormányzat területe
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: sima felületű homokkő sziklák között él, a kövek és a környező növényzet (cserjék, pázsitfűfélék, Dyckia-fajok, kétszikű lágyszárúak) részleges árnyékában. A napfénynek erősebben kitett példányok vöröses színeződésűek, az árnyékban élők zöldek. Az itt bemutatott élőhelyi fotók a szomszédos Caçapava do Sul területén készültek. Az élőhelyek tengerszint feletti magassága legfeljebb néhány száz méter lehet.

A területen megtalált egyéb kaktuszfajok: Frailea horstii, Notocactus langsdorfii var. longispinus, Notocactus sellowii, Notocactus ottonis, Notocactus sp. (paucispini sorozat).

Kultúrában tartás

Igényei hasonlatosak az állam területén élő egyéb fajokéhoz. Ásványi alapú, enyhén savanyú talajban tartandó. Nyáron világos, meleg helyet igényel, de a túl erős és hosszantartó közvetlen napfénytől óvni kell. Tavasztól őszig rendszeres, az átlagosnál kissé bőségesebb öntözés mellett jól fejlődik, a nyár elején virágzik.

Bár az élőhelyén nem kell elviselnie olyan hosszú száraz időszakot, nem érdemes téli öntözéssel próbálkozni. Az októbertől március végéig terjedő szárazon tartást gond nélkül elviseli. Erre legjobb a 10 °C körüli hőmérséklet, de ennél hidegebbet is rendszeresen elvisel károsodás nélkül.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Taxonómia és filogenetika

Egyéb

A gyűjtők nem kis bosszúságára a rendszerezők a Notocactus nemzetséget a Parodia nemzetségbe olvasztották, ráadásul népszerű fajokat neveztek át és vontak más fajok alá. Így például a Notocactus uebelmannianus formák is a Parodia crassigibba faj alá kerültek. Ezt bővebben a Notocactus uebelmannianus-ról szóló lapon fejtik ki.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán (1.) és Kádár I. Csaba (2–3.)
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 642. kártya