Parodia linkii

Parodia linkii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Notocacteae
Nemzetség	Parodia
Faj	Parodia linkii

Tudományos név

Parodia linkii (Lehm.) R.Kiesling in Cact. Succ. J. (Los Angeles), 67(1): 22. 1995 sec. Anceschi & Magli 2018
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Domingo Parodi (1823–1890) olasz származású gyógyszerész és botanikus nevét őrzi, aki Paraguayban, Montevideóban, majd 1878-tól Argentínában (Buenos Aires) élt és növényeket gyűjtött.
A fajnév Johann Heinrich Friedrich Link (1767–1851) német botanikusprofesszor, valamint a Berlin–Dahlem Botanikus Kert igazgatója előtt tiszteleg.

Típuspéldány

Első leírása: Index Seminum 16. (1827).

A(z) Parodia linkii szinonimái

≡ Cactus linkii, ≡ Cereus linkii, ≡ Echinocactus linkii, ≡ Malacocarpus linkii, ≡ Notocactus ottonis var. linkii, ≡ Notocactus linkii, ≡ Peronocactus linkii
= Echinocactus linkii var. spinosior
= Echinocactus megapotamicus, ≡ Notocactus megapotamicus, ≡ Notocactus ottonis var. megapotamicus
= Notocactus ottonis var. multiflorus
≡ Notocactus linkii f. multiflorus, ≡ Notocactus megapotamicus f. multiflorus
= Notocactus linkii var. flavispinus, ≡ Notocactus megapotamicus var. flavispinus
= Notocactus linkii var. buenekeri
= Notocactus linkii var. guaibensis
= Notocactus megapotamicus var. alacriportanus
= Notocactus megapotamicus var. crucicentrus
= Notocactus megapotamicus var. horstii
= Notocactus megapotamicus var. vulgatus
= Notocactus linkii var. albispinus
= Notocactus megapotamicus var. multicolorispinus
− Notocactus linkii f. websterianus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtásai sötétzöld vagy kékeszöld színűek. Általában magánosan fejlődik, idős korban azonban gyenge sarjadás előfordulhat. Kultúrában ez gyakrabban megfigyelhető, egyes formák pedig kifejezetten erősen sarjadnak.

A fiatal növények hajtása lapított gömb alakú, később csaknem gömbölyűvé válik. A kifejlett példányok elérhetik a 15 cm-es magasságot és átmérőt.

Bordák

A bordák száma rendszerint 13–15, fiatal példányokon ennél kevesebb is lehet. Íves lefutásúak, 10–15 mm szélesek és 6–13 mm magasak. Gerincük tompa élű.

A hajtáscsúcs enyhén besüllyedt, tövistelen és sűrű fehér gyapjú borítja.

Areolák

Az areolák kerekek, körülbelül 4 mm átmérőjűek, fehér gyapjúval fedettek. Egymástól 10–12 mm távolságra helyezkednek el, esetenként 1–2 mm-rel a bordák élébe süllyedve.

Tövisek

Középtövis: rendszerint 4 db, kereszt alakban állnak. Hosszúságuk 8–15 mm. A felső tövis erősen eláll a hajtástól, a két oldalsó kevésbé, az alsó pedig a leghosszabb. Fiatalon barna vagy fekete színűek, később megszürkülnek vagy sárgásszürkévé válnak.

Peremtövis: 8–12 db, többnyire oldalirányba állnak, mintegy 10 mm hosszúak. Kezdetben vörösesbarnák, később szürkék vagy sárgásszürkék. Összességükben finomak, viszonylag merevek és egységes színezetűek.

Generatív test

Virág

A virágok 20–27 mm hosszúak és 30–50 mm átmérőjűek.

A virágcső tölcsér alakú, körülbelül 12 mm hosszú és 16 mm széles. Felületét pikkelyek, kevés világos gyapjú és 6–7 mm hosszú barna sörték borítják. A pikkelyek zöldek, csúcsuk gyakran vöröses.

A lepellevelek csúcsa többnyire erősen lekerekített, szélük finoman fogazott. Szélességük legalább 5 mm, hosszúságuk mintegy 16 mm. Színük aranysárga.

A porzószálak felső részükön sárgák, alsó részükön vöröses árnyalatúak, a portokok sárgák. A bibeszál sárga, körülbelül 1 mm vastag. A bibe többnyire bordó, de vörös vagy narancsszínű is lehet, rendszerint nyolc bibeággal.

Termés

A termése mintegy 7 mm hosszú, barna gyapjúval borított.

Magja: kb. 1 mm átmérőjű, sisak alakú, fényes fekete.

A fenti leírás nem kizárólag a típusváltozatra vonatkozik, hanem az ismert természetes élőhelyi változatokat is magában foglalja. Ezek elsősorban a hajtások és virágok méretében, valamint a virágok, a tövisek és a bibe színében térnek el egymástól, de ezek az eltérések nem indokolják önálló alfajok elkülönítését.

Néhány jellegzetes változat:

var. albispinus: peremtövisei fehérek, bibéje halványvörös, virágai az átlagosnál nagyobbak, átmérőjük elérheti a 45 mm-t is. A virágcső gyapjúborítása szürkésbarna.
var. buenekeri: bibéje vörös, virágai aranysárgák.
var. guaibensis: kisebb termetű, 10–14 bordával, virágai citromsárgák.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Brazília (Rio Grande do Sul, Santa Catarina és Paraná szövetségi államok), Uruguay, Argentína (Corrientes és Misiones tartományok). A multiflorus alakot Paraguayból is gyűjtötték.

A fajt eredetileg egy hamburgi botanikus kertben nevelt példány alapján írták le. Lehmann az első leírásban mexikói lelőhelyet jelölt meg, amelyről később kiderült, hogy téves adat. Herter a Notocactus nemzetségbe történő átsoroláskor egy Uruguayban fényképezett növényt használt illusztrációként.

Élőhely, éghajlat, életmód: Elsősorban köves, sziklás síkvidékeken fordul elő, gyakran ritkás pázsitfüves növényzetben, többnyire néhány száz méteres tengerszint feletti magasságban.

Kultúrában tartás

A Notocactus-csoport fajai a gyűjtemények hálás, bőven virágzó növényei. A Parodia linkii különösen változatos megjelenésű faj, ezért önmagában is alkalmas kisebb fajgyűjtemény kialakítására.

Talaja legyen enyhén savanyú kémhatású, jó vízáteresztő képességű, ásványi és szerves összetevőket egyaránt tartalmazó keverék.

Téli nyugalmi időszakát célszerű a lehető legrövidebbre fogni. Márciusban rendszerint már igényli az első öntözést.

Nyáron félárnyékos helyen ajánlott tartani, lehetőleg szabad levegőn vagy jól szellőző növényházban. A vegetációs időszakban rendszeres öntözést kíván, különösen a nyár első felében, amikor célszerű elkerülni, hogy két öntözés között teljesen kiszáradjon a talaja.

A téli pihenőidőben az ideális hőmérséklet 12–13 °C. Megfelelő megvilágítás mellett a 10 °C körüli teleltetés is biztonságos. Amennyiben világos teleltetőhely nem áll rendelkezésre, ennél alacsonyabb hőmérsékleten is tartható, teljesen száraz körülmények között.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj rendkívül változékony, ezért a természetes populációk között jelentős eltérések figyelhetők meg a hajtás méretében, a bordák számában, a tövisek színében, valamint a virágok és a bibe színárnyalataiban.

Ennek ellenére valamennyi ismert változat átmenetek sorával kapcsolódik egymáshoz, ezért a legtöbb rendszertani feldolgozás nem különíti el őket önálló fajként vagy alfajként.

Taxonómia és filogenetika

A faj a gyűjteményekben hosszú időn keresztül Notocactus linkii néven volt ismert.

A korszerű rendszertani felfogás a korábbi Notocactus nemzetséget a Parodia nemzetség részének tekinti, ezért a faj ma elfogadott neve Parodia linkii.

Bár a Notocactus csoport fejlődése a Parodia nemzetségen belül önálló evolúciós irányt képvisel, a modern rendszerek ezt már nem önálló nemzetségként kezelik.

Egyéb

A gyűjteményekben ma is nagyon gyakran Notocactus linkii néven szerepel. A régi és az új nevezéktan egyaránt széles körben használatos a kaktuszgyűjtők körében.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Fotó:Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 498. kártya