Pediocactus despainii

Pediocactus despainii
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Pediocactus
Faj	Pediocactus despainii

Pediocactus bradyi subsp. despainii
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Pediocactus despainii
Rendszertani besorolás
Faj	Pediocactus bradyi subsp. despainii

Tudományos név

• Pediocactus despainii S.L.Welsh & Goodrich in Great Basin Naturalist 40(1): 83-86. 1980 sec. Parfitt & Gibson 2003
  elfogadott, érvényes név
• Pediocactus bradyi subsp. despainii (S.L.Welsh & Goodrich) Hochstätter, Gen. Pediocactus, Navajoa, Toumeya Revised: 64. 1995
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév ógörög eredetű és a nemzetség tagjainak síkvidéki elterjedésére céloz, ami Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose téves feltételezése volt. A „pedion” jelentése mező, síkság, míg a „kaktosz” szót eredetileg egy bogáncsszerű szúrós növény köznyelvi megnevezésére használták. A szót Carl von Linné használta fel az Újvilágban mind nagyobb számban felfedezett kaktuszok egyik nemzetségneveként 1753-ban. Ma önállóan a növénycsalád viseli a nevet.
• A fajnév az amerikai L. G. Brady őrnagy nevét viseli (1960).
• Az alfajnév az amerikai Kim Despain nevét viseli (1979), aki Utah állam növényvilágának tudósa.

Típuspéldány

• Első leírása: Pediocactus despainii Welsh & Goodrich, Great Basin Naturalist 40: 83, fig. 5. 1980.
• Az aktuális besorolást készítette: Friedrich Hochstätter 1995

Fotó: Varga Zoltán (Bp)

Fotó: Varga Zoltán (Bp.)

Fotó: Varga Zoltán (Bp.)

A(z) Pediocactus despainii szinonimái

• ≡ Pediocactus bradyi var. despainii, ≡ Pediocactus bradyi subsp. despainii, ≡ Pediocactus simpsonii var. despainii, ≡ Puebloa bradyi var. despainii, − Pediocactella bradyi var. despainii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény kb. 5 cm nagyságú, gömb vagy ovális alakú, magános, ritkán sarjadó. Élőhelyén a test jelentős része a föld alatt helyezkedik el. A földből kiálló rész félgömb vagy lapított gömb alakot mutat. Az oltott növények más alakúak.

Színe szürkés-zöldes, bordái lapítottak, spirális lefutásúak, szemölcsökre osztottak.

Szemölcsök

Szemölcsei viszonylag rövidek, lapítottak, szélesek.

Areolák

Az areolák kissé oválisak, középen enyhén szürkésen filcesek.

Tövisek

• Középtövis: hiányzik
• Peremtövis: 8–14 db, kb. 4–7 mm hosszúságú, fehér vagy szürkés, vékony

Tövisei az areoláiból sugárirányban szétállnak, enyhén a növény felé hajlanak. Ez különösen az oltott növényekre jellemző.

Generatív test

Virág

A bimbók gömbölyűek és a külső lepellevelektől pikkelyesnek tűnnek. Színük szürkés-zöldes, pirosas árnyalattal, a növény csúcsát egészen elborítják. A nyílás előtt 1–2 nappal a bibék már 2–3 mm-re kilógnak a bimbóból.

A bibefej sárga vagy sárgászöld színű, 4–6 karéjú.

A virág kinyílva kb. 3 cm széles és 1,5–2,5 cm hosszú.

• Lepellevelek: a külső lepellevelek színe barnás-zöldes, pirosas vagy barnás középsávval. A belső lepellevelek bronzos, rézsárga, lazacszínű vagy halványrózsaszínűek, 3–6 mm szélesek és kb. 1,5–2 cm hosszúak
• Ivarlevelek: a bibeszál hosszan kinyúlik a virágból, hossza kb. 2–3 cm. A porzók sárgák és a virág közepén helyezkednek el, mélyen a bibéhez képest. A porzószál kb. 5 mm hosszú

Termés

Termése gömbölyű vagy kissé nyújtott. Éretten beszárad, vagy az oldalán felreped, belül csak magot tartalmaz. Színe világosbarna. Egy termésben átlagosan 10 mag található. A magok száma és minősége függ a megporzástól és a növény korától.

• Magja: 2–3 mm-es, matt fekete vagy enyhén barnás-szürkés árnyalatú. A köldök nagy, ovális és barnás, szalmasárga színű. Felülete ráncos, szemölcsös, dudoros

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Amerikai Egyesült Államok, Utah állam, San Rafael Swell (Emery megye)
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1600–2000 m tengerszint feletti magasságban, mész- és homokkő alapkőzeten, erősen erodált talajú helyeken, aprózódott kőzetdarabok között, gyakran agyagtartalmú talajba mélyedve, nagyon kevés egyéb lágyszárú növénnyel övezve

Kultúrában tartás

A homokos, agyagos ásványi talajt kedveli, kevés humusztartalommal. Nemzetségére jellemzően kiválóan télálló faj.

Tél végén, kora tavasszal indul fejlődésnek, ilyenkor igényli a bővebb öntözést. Korán virágzik, majd a nyári nagy melegben fejlődése leáll, akár zsugorodás is megfigyelhető. Ősszel ismét fejlődésnek indul, bimbói már ekkor megjelenhetnek, de csak következő tavasszal nyílnak ki.

A virágok csak napsütéses időben nyílnak ki teljesen és 3–4 napig virítanak. A növény többesével nyíló virágai gyönyörű tavaszi látványt nyújtanak.

Viszonylag lassan fejlődik, de ez oltással felgyorsítható. A kb. 3 cm átmérőjű egyedek már képesek virágozni. A saját gyökéren nevelt növények kevesebb virágot hoznak, mint az oltottak.

Opuntia compressa alanyon oltva a telet károsodás nélkül vészeli át, hó is érheti. Saját gyökéren valószínűleg rosszul tűrné a téli csapadékot.

Szaporítása oltással vagy magvetéssel lehetséges. A magok viszonylag nehezen kelnek. A frissen, érés után 1–2 héttel vetett magok jó százalékban keltek.

Egyéb

A Pediocactus -ok nemzetsége egyike az észak-amerikai kisnemzetségeknek, melyek létét több kutató is kétségbe vonja, szerintük egy nagy nemzetségben kellene egyesíteni ezen nemzetségeket (Halda).

Szerzők

• Szöveg:Varga Zoltán (Bp.)
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) – Pozsgások 237. kártya