Pfeiffera ianthothele

Pfeiffera ianthothele
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Corryocactinae
Nemzetség	Pfeiffera
Faj	Pfeiffera ianthothele

Tudományos név

Pfeiffera ianthothele (Monv.) F.A.C.Weber in Bois, Dict. Hort.: 944. 1898 sec. Korotkova & al. 2010
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Ludwig Pfeiffer (1805–1877) német orvos, kagylóspecialista és botanikus előtt tiszteleg.
A fajnév ógörög szóösszetétel, jelentése lilaszemölcsű („ianthos” = ibolyaszínű, lila; „thele” = szemölcs). A név a szemölcsökkel tagolt bordák lilás színére utalhat, de jellemezheti az ibolyásszínű terméseket is, amelyek távolról dudoroknak látszanak.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: A típuspéldány élőhelye nem ismert. Monville kultúrában nevelt példány alapján írta le a fajt. Az 1929-ben begyűjtött neotípus Argentína Salta tartományából származik.
Első leírása: Cereus ianthothele Monville, L'Horticulturel Universel 1:218, 1839. A nevet ekkor nyelvtanilag hibásan „ianthothelus” alakban írta le.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: F. A. C. Weber 1898

A(z) Pfeiffera ianthothele szinonimái

≡ Cereus ianthothele, ≡ Rhipsalis ianthothele, ≡ Lepismium ianthothele
= Pfeiffera cereiformis, ≡ Rhipsalis cereiformis
= Hariota cereiformis
= Pfeiffera erecta, ≡ Lepismium erectum
= Pfeiffera mataralensis, ≡ Lepismium mataralense
= Pfeiffera mataralensis var. floccosa, ≡ Lepismium mataralense var. floccosum
= Pfeiffera multigona
= Pfeiffera gracilis
= Pfeiffera ianthothele var. boliviana
= Pfeiffera ianthothele var. tarijensis
− Cereus janthothele

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Fán lakó növény, általában lecsüngő, elágazó. Léggyökereket nem fejleszt. Hajtásai világoszöld színűek, legfeljebb 50 cm hosszúak és 2 cm vastagok.

Szemölcsök

A hajtások bordásak, a bordák hullámosak. A bordák gerincén lilás elszíneződés látható, amely gyengébb fényviszonyok között csak nagyítóval észlelhető.

Areolák

Az areolák fehér filcesek, egymástól mintegy 1 cm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Középtövis: nincs elkülönülő középtövis
Peremtövis: areolánként 6–7 db, nagyon vékony, szúrós, sárgás színű, 5–7 mm hosszú

Generatív test

Virág

Lepellevelek: a virágok rövid csövűek, 2,2 cm hosszúak és 1–1,5 cm szélesek, halvány krémsárga, majdnem fehér színűek
Ivarlevelek: a virágok öntermékenyülők

Apró, nappal nyíló virágait nagy számban hozza.

Termés

Termése szabályos gömb alakú, 12–16 mm átmérőjű, kisebb tövisű, mint a hajtás, áttetsző ibolyás-rózsaszínű, erezett.

Magja: kicsi, fekete

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína Catamarca, Jujuy, Salta és Tucumán tartományai, valamint Bolívia Cochabamba, Santa Cruz és Tarija tartományai
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 600–2000 m tengerszint feletti magasságban, szubtrópusi, csapadékos területeken él. Fák ágain, fatörzseken, ritkán kerítésoszlopokon és sziklákon fordul elő.

Kultúrában tartás

Epifita növény, de kultúrában hagyományos módon, cserépben célszerű nevelni. Talaja legyen nagyon jó vízáteresztő, humuszban gazdag és savanyú vegyhatású. Nyáron ajánlott szabadban, félárnyékos helyen tartani. Elviseli a közvetlen napsütést is, de nem egész nap; néhány órányi árnyék biztosítása ajánlott.

Szárazság idején rendszeres öntözést igényel, így bőségesen fejleszt új hajtásokat, amelyek a következő évben virágoznak. Díszítőértékét elsősorban különleges megjelenésű termései adják. A termések a virágzás után 1,5–2 hónappal fejlődnek ki teljesen, és akár késő őszig is díszítenek, majd később összeaszalódnak és megfeketednek.

Télen 10 °C fölötti, lehetőleg világos helyen tartandó, 5–6 hetenkénti nedvesítő öntözéssel, de majdnem teljes szárazságban is általában áttelel.

Szaporítása legegyszerűbben hajtások gyökereztetésével történik, de magról is jól nevelhető.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A bordák gerincén megjelenő lilás elszíneződés jellegzetes bélyeg. A termések áttetsző ibolyás-rózsaszínűek és erezettek.

Taxonómia és filogenetika

A Pfeiffera nemzetséget 1995-ben megszüntették és beolvasztották a Lepismium nemzetségbe. Az újabb kutatások azonban megállapították, hogy e fajoknak a Lepismium fajok nem legközelebbi rokonaik, hanem a Corryocactus nemzetség áll hozzájuk közelebb. Ennek eredményeként a Pfeiffera nemzetséget ismét önállóként ismerték el.

Egyéb

Ennél a fajnál megfigyelték a kaktuszoknál ritka „vivipara” („elevenszülés”) jelenséget, amikor a magok már a termésben csírázásnak indulnak.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 309. kártya