Thelocactus conothelos subsp. conothelos
| Thelocactus conothelos subsp. conothelos | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség- csoport |
Ferocactinae |
| Nemzetség | Thelocactus |
| Faj | Thelocactus conothelos subsp. conothelos |
 
| |
Tudományos név
- Thelocactus conothelos subsp. conothelos (Regel & Klein) Knuth, 1936
- A tudományos név státusza: érvényes
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév és a fajnév is ógörög eredetű szóösszetétel, mindkettő a növény szemölcsös hajtására utal.
A „thele” jelentése csecsbimbó, gumó, szemölcs, dudor.
A „cactus” szó az ógörög „kaktos” szóból származik, amelyet eredetileg egy bogáncsszerű, szúrós növény megnevezésére használtak (más értelmezések szerint az articsókára utalt). Linné 1753-ban alkalmazta a kifejezést az Újvilágban felfedezett kaktuszok egyik nemzetségneveként, ma önállóan a növénycsalád neve.
A fajnév a „thele” és a „conos” (kúp, kúpos) szavakból tevődik össze, jelentése „kúpos dudorú”. A „conos” fenyőtobozt is jelent, amelynek kiálló pikkelylevelei emlékeztetnek e fajok szemölcsös felépítésére.
Típuspéldány
- Első leírása: Index Seminum (Sant Petersburg) 48, 1860.
Szinonimák
- Echinocactus conothelos Regel & Klein, 1860
- Echinocactus smithii Muehlenpf., 1846
- Echinocactus saussieri Weber, 1896
- Gymnocactus conothelos Backeb., 1961
- Torreycactus conothele (Regel & Klein) Doweld, 1998
- Thelocactus conothele var. albiflorus Kladiwa & Fittkau, nom. nud., 1975
- Thelocactus saussieri Berger, 1929
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás
Többnyire magános növekedésű növény, hajtása általában gömbszerű, esetenként kissé megnyúlt. Kifejlett korában 6–25 cm magas, élőhelyen ritkán 40 cm-nél magasabb idős példányok is előfordulnak. Átmérője 7–17 cm.
A hajtás szemölcsös, a szemölcsök spirális lefutású sorokba rendeződnek, valódi bordák rendszerint nem figyelhetők meg. A szemölcsök viszonylag nagyok, piramis alakúak, oldalirányban kissé lapítottak. A nemzetség egyes fajainál előforduló nektárkiválasztó mirigyek ennél a taxonnál hiányoznak.
Tövisek
- Középtövisek: 1–4 db, hosszúságuk rendkívül változó; egyes populációkban akár 5 cm hosszúak is lehetnek. Oldalirányba vagy felfelé állnak, többnyire egyenesek. Színük világos- vagy sötétbarna, fekete vagy szürke.
- Peremtövisek: 10–16 db, 8–12 mm hosszúak, színük fehér vagy sárgás, később kissé megszürkülhetnek.
Generatív test
Virág
A virágok a növény csúcsán fejlődnek. Átmérőjük általában kb. 4 cm, hosszúságuk 3–5 cm. A lepellevelek színe a fehértől a bíborszínűig változhat. Az ivarlevelek színe általában közel megegyezik a lepellevelekével.
Termés és mag
A termés golyószerű vagy kissé hosszúkás, 7–9 mm-es. A magok 1–1,5 mm szélesek és 1,5–2 mm hosszúak, szürkés- vagy barnásfeketék.
Elterjedés és élőhely
- Típus élőhely: Mexikó, Tamaulipas állam, La Perdida településtől kb. 1,5 km-re délnyugatra
- Elterjedés: Tamaulipas, San Luis Potosí és Nuevo León államok
Száraz mészkődombokon él. Matehuala környékén fordul elő a saussieri néven leírt, lapítottabb alakú forma, míg a típus élőhely környékén inkább megnyúltabb alakok jellemzőek.
A virágok színe élőhelyenként változhat; Matehuala környékén fehér és bíbor, ritkábban sárga virágú formákat is megfigyeltek azonos élőhelyen. Élőhelyei 1500–1800 m tengerszint feletti magasságban, sziklagyepekben, pázsitfűfajok, alacsony cserjék és agavék között találhatók.
Kultúrája
Lassan növekvő, kistermetű növény, ezért gyűjteményekben kevés helyet foglal. A jól tartott példányok impozáns tövisruhát fejlesztenek.
Virágzása április végétől kezdődhet, akár több hullámban is. Selyemfényű virágai a fehér és a bíborszín közötti, különleges rózsaszín árnyalatokban pompáznak.
Fényigényes növény, de üvegházban nevelt példányoknál mérsékelt árnyékolás ajánlott. Talaja enyhén bázikus (kb. pH 8), amely mészkőzúzalék vagy alginit adagolásával alakítható ki. Tartásmódja egyébként nem tér el lényegesen a legtöbb kaktuszfajétól.
Taxonómiai megjegyzések
A virágok és a magok morfológiája alapján a Thelocactus conothelos és alfajai több jellegzetességükben eltérnek a nemzetség többi fajától. Ennek hatására Doweld 1998-ban külön nemzetséget hozott létre Torreycactus néven, amelyet azonban az IOS rendszerezői nem fogadtak el.
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 358. kártya