Thelocactus conothelos subsp. garciae

Thelocactus conothelos subsp. garciae
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-; csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Thelocactus
Faj	Thelocactus conothelos subsp. garciae

Tudományos név

Thelocactus conothelos (Regel & Klein) Knuth, 1936 subsp. garciae (Glass & Mendoza-García) Mosco & Zanovello, 2000
A tudományos név státusza: érvényes (alfaj)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév és a fajnév is ógörög eredetű szóösszetétel, mindkettő a növény szemölcsös hajtására utal. A „thele” jelentése csecsbimbó, gumó, szemölcs, dudor.
A fajnév a „thele” és a „conos” (kúp, kúpos) szavakból áll össze, jelentése „kúpos szemölcsű”. A „conos” szó fenyőtobozt is jelent, amelynek kiálló pikkelylevelei a faj szemölcsös felépítésére emlékeztetnek.
Az alfaj Juan Antonio García Luna mexikói műkertész nevét viseli, aki egy mexikói botanikus kert alkalmazottjaként Glass segítője és a taxon egyik megtalálója volt.

Típuspéldány

Első leírása: Glass: Guía para la Identificación de Cactáceas Amenazadas de México 1: Th/ga, 1997
Az alfaji rang megállapítása: Mosco & Zanovello, 2000

Szinonimák

Thelocactus garciae Glass & Mendoza-García, 1997
Torreycactus conothele subsp. garciae (Glass & Mendoza-García) Doweld, 2000

Képgaléria (Thelocactus conothelos subsp. garciae)

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Túlnyomóan egyhajtású növény, de gyengén sarjadó példányai is előfordulnak. Színe világoszöld, erős fény vagy hideg hatására fakó bíborvörös árnyalatot vehet fel. Átmérője elérheti a 12 cm-t, magassága kb. 7,5 cm.

Bordák és szemölcsök

A bordák csavart lefutású szemölcsökre tagolódnak. A szemölcsök 15 mm magasak és az alapjuknál hasonló szélességűek, kúposak, csúcsuk lekerekített. Elrendeződésük 8:13 spirálarányt követ.

Areolák

Az areolák kissé a szemölcsök csúcsa alatt helyezkednek el, csupán néhány milliméteres nyúlványuk ér a csúcs fölé.

Tövisek

Kétféle peremtövis különül el:

Alsó peremtövisek: 7 (8) db, erős, tűszerű, 13–15 mm hosszú, sugarasan szétálló
Felső peremtövisek: 7 (8) db, vékony, csaknem sörteszerű
Középtövisek: 4 db, közülük a legalsó a leghosszabb, akár 6 (7) cm hosszú, tövénél 2 mm vastag, kissé lefelé görbül; a többi oldalra vagy felfelé áll; mindegyik szürke színű, barnás csúccsal

Generatív test

Virág

A virágok (26)30–40(45) mm átmérőjűek és 30–35 mm hosszúak. Színük nagyon halvány, fénylő rózsaszínes, sötétebb rózsaszín középcsíkokkal, amelyek a lepellevelek töve felé sötétebbek és szélesebbek. Ritkán áttetszően halvány krémfehérek is lehetnek, és a két színváltozat akár egyazon növényen is megjelenhet.

A porzók élénksárgák.

Termés

A termések 10–15 mm-esek, kerekdedek, megérve megnyúlnak (20 × 13 mm), alul nyílnak.

Magjai: 2,3 × 1,5 mm-esek, sötétbarnák

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Tamaulipas állam, Bustamante környéke
Elterjedési terület jellege: rendkívül szűk, a típus élőhelyre korlátozódik
Élőhely: száraz matorral társulásokban, mészkő dombokon, kb. 1300 m tengerszint feletti magasságban; félsivatagi klímájú, hegyi szavannaszerű cserjés növényegyüttesekben

Kultúrája

Virágzási ideje a szakirodalom szerint változó, a megfigyelések alapján május–június. Tartása nem különösebben problémás. Nyáron szoktatással tűző napon tartható, télen szárazon, 2–8 °C között pihentethető.

Bázikus, mészkőtartalmú talajt igényel, amelyhez 5–10% alginit keverése ajánlott. A túlöntözésre nem különösebben érzékeny, ezért szabadban is nyaraltatható, de a jó vízáteresztés elengedhetetlen.

Nem önbeporzó (autogám) faj, ezért porzáshoz másik, magról kelt, azonos taxonhoz tartozó példány szükséges. Magról jól szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek

Az alfaj elsősorban hosszabb, tagoltabb szemölcseivel, sajátos peremtöviseivel és hajtásának színével különül el a subsp. conothelos-tól. Gyakran a virágszín is megkülönböztető bélyegként szerepel: a subsp. garciae virágai mindig halvány rózsaszínesek, míg a subsp. conothelos esetében gyakoribbak a sötétebb rózsaszínű vagy lilás árnyalatok, bár világosabb színek is előfordulhatnak.

Taxonómiai megjegyzések

A taxont egyes szakértők a mai napig problémásnak tartják. Morfológiai és mikromorfológiai bélyegei részben a Thelocactus conothelos, részben a T. tulensis (illetve T. buekii) jellemzőit hordozzák. A feltételezett szülőfajok azonos elterjedése miatt elképzelhető, hogy állandósult hibridfajról van szó, amely hibridizációs speciáció révén jött létre. Az eddigi genetikai vizsgálatok ezt az elképzelést támasztják alá, de további kutatások szükségesek.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 720. kártya