Ugrás a tartalomhoz

Turbinicarpus gielsdorfianus

Innen: MKOE wiki
(Turbinicarpus gielsdorfianus XY szócikkből átirányítva)
Turbinicarpus gielsdorfianus

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-csoport Cactinae
Nemzetség Turbinicarpus
Faj Turbinicarpus gielsdorfianus
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Turbinicarpus gielsdorfianus (Werdermann) John et Riha, 1983
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin turbo, turbinis = kerek, kúpcsiga, valamint az ógörög carpos = termés szavakból ered, és a növény terméseinek alakjára utal.
A fajnév a leírók által Karl Gielsdorf (1888–1973) német botanikus emléke előtt tiszteleg, aki hosszú éveken át gondozta a Berlin-Dahlem Botanikus Kert kaktuszgyűjteményét.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Típuspéldány

  • Gyűjtő: Erich Werdermann

Hely: Cerritos, San Luis Potosí, Mexikó
Időpont: 1929
Típuspéldány gyűjteményi helye: Berlin-Dahlem Botanikus Kert

  • Első leírása: Echinocactus gielsdorfianus Werdermann, 1929, Monatsschrift der Deutschen Kakteen Gesellschaft 215–216.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: John et Riha, 1983

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A természetben általában magányos, ritkán csoportképző. Alakja gömb, tojásdad vagy kissé hengeres, 5–7 cm magas és 4,5–5,5 cm átmérőjű. Színe tompakék vagy szürkészöld, idősebb hajtásrészeken fehéres csíkozással. A hajtáscsúcs enyhén besüllyedt, fehér gyapjúval és sötétbarna tövisekkel borított.

Szemölcsök

Szemölcsei (tuberkulum-ai) spirális lefutásúak, kb. 6 mm magasak, kúp- vagy gúla alakúak. A fiatalabbak keskenyebbek, az idősebbek kissé laposabbak, széles alappal, szabálytalan hatszög alakban.

Fotó: Szigetvári József

Axillák

Az axillák a szemölcsök tövénél helyezkednek el, gyapjú jelenléte nélkül.

Areolák

Ellipszis alakúak, legfeljebb 2 mm hosszúak. A fiatal areolák csúcsán finom, pelyhes gyapjú található, az idősebbek csupaszok.

Tövisek

  • Középtövis: általában hiányzik, ritkán legfeljebb 1 db.
  • Peremtövis: 6–7 db, kezdetben felállók, később szétterülők; vékonyak, egyenesek vagy kissé hajlítottak, legfeljebb 2 cm hosszúak. A hajtáscsúcs közelében sötétbarnák, csaknem fekete csúccsal, alapjuk világosabb; később piszkosszürkévé fakulnak.

Generatív test

Virág

Fotó: Lukoczki Zoltán

A csúcsi areolák gyapjújából fejlődnek, tölcsér alakúak, 2–2,2 cm hosszúak és kb. 2 cm átmérőjűek. A magház és a virágcső csupasz, a virágcső felső része pikkelyes.

  • Lepellevelek: külső lepellevelek lándzsásak, 12 mm hosszúak és 3 mm szélesek, sárgás krémszínűek elmosódó vöröses középcsíkkal; belső lepellevelek 1,2 cm hosszúak, 3–4 mm szélesek, fénylő elefántcsontszínűek, fogazott szélűek.
  • Ivarlevelek: porzószálak fehérek, portokok sárgák; bibeszál fehér, kb. 12 mm hosszú; bibe 5–6 ágú, fehér, a porzókon túlnyúlik.

Termés

A termés kialakulása idegenmegporzás után történik.

  • Magja: vese alakú, 1–1,2 mm hosszú, tompa fekete színű, felülete szemölcsös.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó, San Luis Potosí állam, Cerritos környéke; elterjedési területe kb. 5 km², néhány populációban összesen mintegy 4000 ivarérett példánnyal.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: erodált mészköves lejtők, kb. 1100 m tengerszint feletti magasságban; sekély, sziklamélyedésekben kialakult talaj; matorral száraz rozettanövény társulásban él.

Kultúrában tartás

Fényigényes faj. Talaja legyen kiváló vízáteresztő, meszes, kb. pH 8 értékű, köves agyaggal és humifikálódott szerves anyaggal. Nyáron mérsékelt, óvatos öntözést igényel, télen teljesen szárazon, 2–10 °C között teleltetendő. Nem önbeporzó, ezért idegen megporzás szükséges. Magról könnyen szaporítható, de érzékeny fenésedésre és Fusarium okozta betegségekre.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Kis termetű, szürkés-kékes testű, finoman tagolt szemölcseivel és kevés, vékony peremtövisével különül el a hasonló termetű Turbinicarpus fajoktól.

Taxonómia és filogenetika

A faj eredetileg az Echinocactus nemzetségbe került leírásra, később több nemzetségbe sorolták, míg végül a Turbinicarpus nemzetségben nyerte el jelenlegi helyét.

Egyéb

Az időben érkező eső kulcsszerepet játszik a faj életében, mivel ez mossa le és szállítja el a magvakat a növény felszínéről és közvetlen környezetéből.

Szerzők

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 336. kártya