Weingartia dorana

Weingartia dorana
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Weingartia
Faj	Weingartia dorana

Tudományos név

• Weingartia dorana (Gertel) Hentzschel & K.Augustin in Gymnocalycium 21: 778. 2008 sec. Kiesling & al. 2014
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév Wilhelm Weingart német iparos és kaktuszkedvelő emlékét őrzi.
• A fajnév Dora Frey nevét örökíti meg, aki Hansjörg Jucker élettársa volt. Jucker fedezte fel a fajt Bolíviában.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Hansjörg Jucker gyűjtése, Bolívia, Chuquisaca megye, Oropeza tartomány.
• Első leírása: Willi Gertel: Sulcorebutia dorana – Kakteen und andere Sukkulenten 54(2): 29–34. 2003.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Günter Hentzschel és Karl Augustin, 2008.

A(z) Weingartia dorana szinonimái

• ≡ Sulcorebutia dorana, ≡ Sulcorebutia purpurea subsp. dorana

Weingartia dorana képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire sarjadzó növény. Hajtásai lapított gömb alakúak, 3–6 cm átmérőjűek, általában legfeljebb 2 cm magasak, ritkán elérhetik a 6 cm-es magasságot. Színe sötétzöldtől szürkészöldig változhat. Erőteljes, többszörösen elágazó karógyökérrel rendelkezik, amely akár 10 cm hosszú is lehet.

Szemölcsök

A hajtást spirális lefutású bordák alkotják, amelyek alacsony, lekerekített szemölcsökre tagolódnak. A szemölcsök mérete és pontos száma a könnyen hozzáférhető szakirodalomban nem került részletes közlésre.

Areolák

Az areolák hosszúkásak, kevéssé szürkén filcesek. A szemölcsök felső részén helyezkednek el.

Tövisek

• Középtövis: többnyire hiányzik, idősebb areolákon esetenként 1 db fejlődik, amely legfeljebb 6 mm hosszú, elálló állású.
• Peremtövis: 12–16 db, világos bézs vagy szalmasárga színű, többnyire a testre simuló vagy kissé elálló, 3–5 mm hosszú, ritkán 20 mm-es.

A tövisek gyakran fésűszerű elrendezést mutatnak.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: a virágok rövid tölcsér alakúak, ibolyás-rózsaszínűek. Hosszuk kb. 3 cm, átmérőjük elérheti a 3,5 cm-t. A külső és belső lepellevelek részletes méretadatai a jelenleg hozzáférhető forrásokban nem szerepelnek.

• Ivarlevelek: részletes adatok nem állnak rendelkezésre.

Termés

Termése olajzöld színű. Éréskor pergamenszerűen kiszárad és keresztirányban felreped.

• Magja: a könnyen hozzáférhető szakirodalom nem közöl részletes magleírást.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Bolívia, Chuquisaca megye, Oropeza tartomány.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kb. 2900 m tengerszint feletti magasságban fordul elő. A faj a bolíviai Andok száraz, sziklás hegyvidéki élőhelyein él. Az eredeti fajleírásban szereplő részletes növénytársulási adatok jelenleg nem hozzáférhetők.

Kultúrában tartás

Jó vízáteresztő, túlnyomórészt ásványi összetételű talajban tartható. Saját gyökéren is jól fejlődik. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést igényel, két öntözés között a talaj száradjon ki. A magashegyi eredet miatt a hűvös, teljesen száraz téli teleltetést jól viseli. A téli hőmérséklet lehetőleg 5–10 °C között legyen.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Legközelebbi rokonságban a Weingartia purpurea komplexszel áll. Attól elsősorban lapítottabb hajtása, többnyire hiányzó középtövise, valamint világos színű, fésűszerűen rendezett peremtövisei különböztetik meg. A virágok ibolyás-rózsaszín színe szintén jellegzetes bélyeg.

Taxonómia és filogenetika

A taxont Willi Gertel írta le 2003-ban Sulcorebutia dorana néven. 2008-ban Günter Hentzschel és Karl Augustin helyezték át a Weingartia nemzetségbe. Egy ideig Sulcorebutia purpurea alfajaként is kezelték. A modern rendszerezések önálló fajként fogadják el. A POWO és más korszerű adatbázisok jelenleg elfogadott névként kezelik a Weingartia dorana nevet.

Egyéb

A faj a viszonylag újonnan leírt bolíviai Weingartia-fajok közé tartozik. Kis elterjedésű, helyi bennszülött taxon, amely elsősorban a Chuquisaca megye északi részén ismert. A természetes populációk állományviszonyairól kevés adat áll rendelkezésre.

Szerzők

• Szöveg:
• Lektorálta: —

Forrás

• Gertel, W. (2003): Sulcorebutia dorana. Kakteen und andere Sukkulenten 54(2): 29–34.
• Hentzschel, G. & Augustin, K. (2008): Gymnocalycium 21: 778.
• Plants of the World Online (Kew Science)
• Caryophyllales.org adatbázis