Weingartia fidana subsp. fidana
| Weingartia fidana subsp. fidana | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Rebutiinae |
| Nemzetség | Weingartia |
| Faj | Weingartia fidana |
| Alfaj | Weingartia fidana subsp. fidana |
Tudományos név
- Weingartia fidana subsp. fidana sec. Kiesling & al. 2014
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév Wilhelm Weingart (1856–1936) német származású bolíviai kaktuszgyűjtő és kertész tiszteletére született.
- A fajnév a mannheimi kaktuszkedvelő H. F. Fida tiszteletére került megalkotásra, aki a Der Kakteenfreund című szakfolyóirat kiadója volt.
- Az alfajnév (fidana) a faj típusalfaját jelöli.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, pontos adatai a rendelkezésre álló modern adatbázisokban nem szerepelnek.
- Első leírása: Echinocactus fidaianus Backeberg, 1933.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte:
cactusinhabitat.org
cactusinhabitat.org
A(z) Weingartia fidana subsp. fidana szinonimái
- Nincsenek szinonimák.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Többnyire magányos növekedésű, idősebb korban esetenként kevés sarjat fejlesztő kaktusz. Hajtása gömb alakú vagy rövid hengeres, sötétzöldtől szürkészöldig változó színű. Jellegzetes, erőteljes karógyökérrel rendelkezik, amely a száraz élőhelyi viszonyokhoz való alkalmazkodást szolgálja.
Szemölcsök
A bordák száma általában 7–10. A bordák erősen szemölcsökre tagoltak, a szemölcsök kúposak vagy lekerekített kúposak, spirális elrendezésűek.
Areolák
Az areolák viszonylag nagyok, kerekdedek vagy kissé oválisak, fiatalon fehér vagy sárgásfehér nemezzel fedettek, később részben megkopaszodnak.
Tövisek
A töviszet rendkívül változatos, de általában sűrű és a test jelentős részét elfedi.
- Középtövis: rendszerint 1–4 db, erősebb felépítésű, egyenes vagy enyhén hajlott.
- Peremtövis: többnyire 10–20 vagy ennél is több, vékonyabb, sugárirányban álló.
Az összes tövis fiatalon sárgás, szalmasárga vagy barnás színű, később szürkére öregedik. A tövisek gyakran egymásba fonódnak, jellegzetes hálószerű mintázatot alkotva.
Generatív test
Virág
A virágok a hajtás csúcsának közelében jelennek meg.
- Lepellevelek: tölcsér alakú virágot alkotnak. A külső lepellevelek keskenyebbek, gyakran barnás vagy vörhenyes árnyalatú középvonallal. A belső lepellevelek élénk vagy világos sárgák.
- Ivarlevelek: a porzók sárgák, a bibeszál világos színű, a bibe többágú.
A virágok a nemzetségre jellemzően a hajtás oldalához közel, az areolák környezetéből fejlődnek.
Termés
Termése gömbölyded vagy kissé megnyúlt, éréskor kiszáradó.
- Magja: fekete színű, finoman szemölcsös vagy dudoros felszínű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bolívia.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: elsősorban Potosí és Chuquisaca térségében fordul elő. Száraz, hegyvidéki élőhelyeken él, többnyire 2600–4000 m tengerszint feletti magasságban. Köves, kavicsos vagy sziklás lejtőkön tenyészik, ahol a talaj jó vízáteresztő képességű és szervesanyag-tartalma alacsony.
Az élőhelyeken a nappali és éjszakai hőmérséklet között jelentős különbség alakulhat ki, a növények pedig hosszabb száraz időszakokat is elviselnek.
Kultúrában tartás
Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel. A túlzott humusztartalom kerülendő. Világos helyen fejlődik legszebben, de a hirtelen erős napsugárzáshoz fokozatosan kell hozzászoktatni.
A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést igényel. Két öntözés között a talaj száradjon ki. Télen teljesen szárazon teleltetendő.
A hideget viszonylag jól tűri, amennyiben a talaj teljesen száraz. A teleltetés ideális hőmérséklete 5–10 °C.
Magról viszonylag könnyen szaporítható, növekedése azonban lassú.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A fajkör tagjai közül a sűrű, egymásba fonódó töviszet, a viszonylag erős karógyökér és a sárga virágok kombinációja jellemző rá.
Közeli rokonai közé tartoznak a Weingartia westii, Weingartia vilcayensis és Weingartia lecoriensis taxonok, amelyek rendszertani elkülönítése hosszú ideje vita tárgyát képezi.
Taxonómia és filogenetika
A taxont Curt Backeberg írta le 1933-ban Echinocactus fidaianus néven. Később Erich Werdermann helyezte át a Weingartia nemzetségbe.
A modern rendszertani kezelések a fajt a Weingartia fidana faj részeként értelmezik, amelynek ez a névviselő, típusalfaja.
A Caryophyllales adatbázis és a Plants of the World Online jelenleg elfogadott névként kezeli a Weingartia fidana subsp. fidana taxont.
Egyéb
A faj a bolíviai magashegyi Weingartia-csoport egyik jellegzetes képviselője. Természetes élőhelyein gyakran félig a talajba süllyedve növekszik, ami csökkenti a szárazság és az erős napsugárzás káros hatásait.
A faj és rokonai hosszú időn keresztül különálló fajokként szerepeltek a szakirodalomban, ezért a gyűjteményekben ma is számos régebbi néven találkozhatunk velük.
Szerzők
- Szöveg:
- Lektorálta: —
Forrás
- Caryophyllales Portal
- Plants of the World Online (Kew)
- Anderson, E. F.: The Cactus Family
- Hunt, D. és mtsai: The New Cactus Lexicon
- LLIFLE Encyclopedia of Living Forms