„Hoya obovata” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Hoya obovata Decne., 1844 sec. Decne. (1844)}} === A név eredete, etimológia === * A nemzetségnév, a ''Hoya'' '''Thomas Hoy''' brit botanikus és főkertész emlékét őrzi. * A faji jelző, az ''obovata'' a latin nyelvi források alapján (''ob-'' mint fordított, és ''ovatus'' mint tojásdad) a levelek jellegzetes alakjára utal. A nómenklatúrai források és a protológus szerint a megnevezés a fordítot…” |
|||
| 49. sor: | 49. sor: | ||
== Forrás == | == Forrás == | ||
* [https://www.ipni.org/ | * [https://www.ipni.org/n/98591-1 IPNI - International Plant Names Index] | ||
* [https://powo.science.kew.org/ POWO - Plants of the World Online] | * [https://powo.science.kew.org/ POWO - Plants of the World Online] | ||
* [https://www.biodiversitylibrary.org/ BHL - Biodiversity Heritage Library] | * [https://www.biodiversitylibrary.org/ BHL - Biodiversity Heritage Library] | ||
[[Kategória:Hoya]] | [[Kategória:Hoya]] | ||
A lap jelenlegi, 2026. június 6., 12:34-kori változata
| Hoya obovata | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Marsdenieae |
| Nemzetség | Hoya |
| Faj | Hoya obovata |
Tudományos név
- Hoya obovata Decne., 1844 sec. Decne. (1844)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Hoya Thomas Hoy brit botanikus és főkertész emlékét őrzi.
- A faji jelző, az obovata a latin nyelvi források alapján (ob- mint fordított, és ovatus mint tojásdad) a levelek jellegzetes alakjára utal. A nómenklatúrai források és a protológus szerint a megnevezés a fordítottan tojásdad, a csúcsuknál szélesebb, a tő felé keskenyedő levéllemezeket írja le, amely a faj egyik legfontosabb határozóbélyege.
Típus
- Típustaxon neve: Hoya obovata Decne.; Gyűjtő: Perrottet, Indonézia, Jáva szigete, gyűjtemény: Muséum national d'Histoire naturelle (Paris).
- Első leírása: Joseph Decaisne, 1844, megjelent Alphonse Pyramus de Candolle: Prodromus Systematis Naturalis Regni Vegetabilis 8: 635. kötetében.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Joseph Decaisne, 1844.
Hoya obovata képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Erőteljes növekedésű, kúszó vagy csavarodó szár jellemzi, amely idős korban fásodhat. A hajtás kapaszkodó léggyökereket fejleszt, amelyekkel az epifiton életmód során a fák kérgéhez rögzül. A levelek húsosak, vastagok, kifejezetten szukkulens jellegűek, alakjuk fordítottan tojásdad (obovát) vagy csaknem kerekded. A levelek felszíne sötétzöld, gyakran viaszos bevonatú, és szórtan ezüstös vagy fehéres foltok (pöttyök) díszítik. A gyökérzet finoman elágazó, sekély, jól alkalmazkodott a szerves törmelékben gazdag, de gyorsan kiszáradó fán lakó környezethez. A kaktuszfélékre jellemző bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek, középtövis vagy peremtövis a fajon nem találhatók meg.
Generatív test
Virág
A virágzat ernyőszerű, csüngő vagy felálló, amely a szárcsomókból eredő virágzati tengelyen fejlődik. Egy-egy virágzat 15–30 egyedi virágot tartalmazhat. A virág csillag alakú, húsos, és jellegzetes édeskés illatot áraszt, különösen az esti órákban.
- Takarólevelek: A párta (vagy sziromlevél) halványrózsaszín vagy fehér, felülete finoman szőrözött, míg a belső ivarszerveket borító mellékpárta (húsos ivaros képlet) sötétebb rózsaszín vagy bíborvörös színű, fényes, sima felületű lepellevél jellegű struktúrát mutat.
- Ivarlevelek: A centralis elhelyezkedésű húsos oszlop magában foglalja a merev porzószálak és portokok alkotta rendszert, valamint a középponti termő részt a bibeszál és a bibe felületével, amelyek a rovarok általi megporzásra specializálódtak.
Termés
Hosszúkás, ikertüsző termés, amely éretten hosszában felhasad.
- Magja: Apró, barna magvak, amelyek végén selymes szőruporka található, ami segíti a szél általi elterjedést (anemochoria).
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj őshazája Indonézia (különösen Jáva és Szumátra szigetei), valamint elterjedt Malajzia és Thaiföld trópusi területein is.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Tipikus trópusi epifiton, amely az esőerdők lombkoronaszintjében él.
- Ritkábban litofiton életmódot is folytat, mohás sziklákon megtelepedve.
- A meleg, párás klímát kedveli, ahol az éves hőingadozás minimális.
Kultúrában tartás
A Hoya obovata kedvelt szobanövény, köszönhetően dekoratív, szukkulens lombjának és látványos virágainak. Jó vízáteresztő, laza, fakéreg-alapú talajkeveréket igényel, amely megakadályozza a gyökérrothadást. Világos, de a közvetlen, tűző naptól védett helyen fejlődik a legjobban. Mivel szukkulens leveleiben vizet raktároz, a két öntözés között hagyni kell a földjét kiszáradni. A növekedési időszakban meghálálja a magas páratartalmat.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Hoya obovata leginkább a Hoya kerrii fajjal téveszthető össze a húsos, vastag levelek miatt, azonban a Hoya kerrii levelei kifejezetten szív alakúak és mélyen bemetszettek a csúcsuknál, míg az obovata levelei lekerekítettek vagy tompák, fordított tojásdad alakúak. Másik hasonló faj a Hoya carnosa, de annak levelei hosszúkásabbak, ellipszis alakúak, és kevésbé kerekdedek, mint az obovata esetében.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a Hoya nemzetség a Apocynaceae (meténgfélék) családon belül az Asclepiadoideae alcsalád Marsdenieae tribuszába tartozik. A molekuláris adatok alapján a Hoya obovata a nemzetség azon kládjába tartozik, amelyre a kifejezettebb szukkulencia és a fán lakó, szárazságtűrő életmódhoz való morfológiai alkalmazkodás jellemző.