Stapelia engleriana

Stapelia engleriana
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Ceropegieae
Alnemzetség- csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Stapelia
Faj	Stapelia engleriana

Tudományos név

• Stapelia engleriana Schlechter, 1905
• A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve egy holland orvos, Johannes Bodaeus van Stapel (kb. 1602–1636) nevét viseli. A fajnév prof. Heinrich Gustav Adolf Engler (1844–1930) német botanikus nevét őrzi, aki a Berlini Botanikus Kert és Múzeum igazgatója volt.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: (nincs specifikusan megadva)
• Első leírása: Botanische Jahrbücher für Systematik, Pflanzengeschichte und Pflanzengeographie 38(1): 49., 1905.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Schlechter, 1905

Szinonimák

• Tromotriche engleriana (Schlechter) L. C. Leach

Fotó: Lukoczki Zoltán

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Lehajló vagy elheverő hajtások, vége felé álló. A négy, ritkábban öt bordájú hajtások hossza 10–25 cm, vastagságuk 14–20 mm. A hajtások oldala sík vagy kissé homorú, élei enyhén fogazottak, teljes felületükön bársonyosan bolyhosak. Színük szürkészöld vagy sötétzöld. Elágazásokkal laza csoportokat képeznek.

Generatív test

Virág

Virágai a hajtás közepe táján vagy attól feljebb fejlődnek, a hajtás egyik oldalán, csoportosan. A virágkocsány 1–1,5 cm hosszú, ritkás szőrű. A pártalebenyek teljesen hátra hajlanak, így a párta kerek, gombszerű, 20–40 mm átmérőjű. Hátoldala bolyhos, belső oldala csupasz, ráncos. Pártacső 6–8 mm hosszú, kívül tompa, belül éles ötszög alakú, 12 mm átmérőjű. A lebenyek 10–16 mm hosszúak, 10–12 mm szélesek, háromszög alakúak, erősen visszahajlanak. Külső koronalebenyek 3–4 mm-esek, széles rombusz alakúak, kissé fogazottak, színük bordósbarna és sárgás. Belső koronalebenyek kétágúak, színük sárga barnásbordó pöttyözéssel, mereven szétállnak és egymással szembe hajlanak, alsók hosszabbak.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Termés

• 10×1 cm-es ikertüsző, bolyhos felületű, sötétzöld vagy barnás foltokkal világos alapon.
• Magja: 5×1,5 mm, hosszúkás ovális, halvány barna.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Dél-Afrika endemikus növénye, Északi Fokföld és Nyugati Fokföld tartományokban, Karoo délnyugati részén, Laingsburg, Beaufort West és Princ Albert között.
• Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: 300–1200 méteres tengerszint feletti magasságban, bokrok árnyékában, sziklák és kisebb kövek között, más pozsgás fajokkal együtt (pl. Trichodiadema barbatum, Pleiospilos compactus, Rhinephyllum luteum).

Fotó: Lukoczki Zoltán

Kultúrában tartás

Különleges alakú és színű virág miatt gyűjteményekben érdekes. Viszonylag könnyen nevelhető, jól fejlődik. Télen 5 °C, de fényt igényel. Ültetőközeg ásványi anyagok keveréke (folyami homok, zeolit, riolit tufa, Seramis, habkő, láva). Májustól szeptember közepéig szabadban, csapadék és erős fény elleni védelemmel, nyáron bőséges öntözés. Ősszel üvegházba, télen fűtött világos pincehelyiségbe, havi mérsékelt öntözéssel, gyapjastetű ellen megelőző permetezéssel.

Egyéb

A koiszan bennszülöttek a hajtásokat étvágycsökkentő hatás miatt fogyasztották.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 694. kártya