„Melocactus ferreophilus” változatai közötti eltérés
| 92. sor: | 92. sor: | ||
== Taxonómia és filogenetika == | == Taxonómia és filogenetika == | ||
A fajt ''[[Nigel Paul Taylor]]'' 1991-ben a ''[[Melocactus azureus]]'' alfajaként kezelte. | A fajt '''[[Nigel Paul Taylor]]''' 1991-ben a ''[[Melocactus azureus]]'' alfajaként kezelte. | ||
<span id="egyéb"></span> | <span id="egyéb"></span> | ||
== Egyéb == | == Egyéb == | ||
A lap jelenlegi, 2026. május 21., 19:46-kori változata
| Melocactus ferreophilus | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Cereinae |
| Nemzetség | Melocactus |
| Faj | Melocactus ferreophilus |
 
| |
Tudományos név
- Melocactus ferreophilus Buining & Brederoo in Krainz, Kakteen 52: CVId. 1973 sec. Zappi & Taylor 2020+
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a görög „melo” = alma, dinnye és „cactus” szavakból származik, a gömb alakú hajtásformára utal.
- A fajnév a latin „ferreus” = vas és „philos” = kedvelő szavakból ered, jelentése „vasat kedvelő”, amely a faj vasban gazdag kőzeteken való előfordulására utal.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Brazília, Bahia állam középső része
- Első leírása: Buining & Brederoo: Kakteen und andere Sukkulenten 24: CV, 1973.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Buining és Brederoo 1973
A(z) Melocactus ferreophilus szinonimái
- ≡ Melocactus azureus subsp. ferreophilus
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Hajtása magányos, gömbölydedből rövid hengeressé váló, 14–30(–45) cm magas és 14–20 cm átmérőjű. Színe zöld vagy szürkészöld, a típusfajnál nem hamvas kékes.
Szemölcsök
9–10(–12) bordája van, amelyek élesek, keresztmetszetük háromszög alakú.
Areolák
Az areolák 1,5–2 cm távolságra helyezkednek el egymástól.
Tövisek
- Középtövis: 1–3(–4) db, enyhén hajlott vagy egyenes, 2–4,6 cm hosszú
- Peremtövis: 7–11 db, erős, az alsók a leghosszabbak, akár 5 cm hosszúak
A tövisek feketések vagy vörösesek, később szürkés bevonatúak. A fiatal növények egyes tövisei kampósak lehetnek.
Cefálium
A cefálium 3,5–12 cm magas és 7–10 cm széles. Fehér gyapjú és erősen kiemelkedő vöröses serték borítják. A barna gyapjú hiányzik.
Generatív test
Virág
- Lepellevelek: rózsaszínűek, a lepellevelek legfeljebb 23 mm hosszúak
- Ivarlevelek: —
Virágai nappal nyílnak.
Termés
Termése megnyúlt, fehér színű, hossza a szélesség legfeljebb kétszerese.
- Magja: legfeljebb 1,5 mm hosszú, lapos maghéjú
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Brazília, Bahia állam középső része
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: vasban gazdag, sziklás területeken él, száraz, meleg éghajlaton
Kultúrában tartás
Jó vízáteresztő, magas ásványianyag-tartalmú, enyhén savanyú talajt igényel. A melokaktuszokhoz hasonlóan melegkedvelő faj, amely egész évben világos helyet kíván.
Nyáron rendszeres öntözést igényel, de pangó vizet nem tűr. Télen 10–15 °C közötti hőmérsékleten, mérsékelten szárazon ajánlott tartani.
A gyökérzet érzékeny a hidegre és a túlzott nedvességre. A fiatal növények lassú fejlődésűek.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Közeli rokona a Melocactus azureus, amelytől elsősorban a nem hamvas kékes epidermisz, a fehér gyapjas cefálium és az erősen kiemelkedő vöröses serték alapján különíthető el.
Taxonómia és filogenetika
A fajt Nigel Paul Taylor 1991-ben a Melocactus azureus alfajaként kezelte.
Egyéb
A faj a gyűjteményekben ritkának számít, különösen dekoratív cefáliuma miatt keresett növény.
Szerzők
- Szöveg: —
- Kép: —
- Lektorálta: —