„Melocactus matanzanus” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Melocactus matanzanus León in Mem. Soc. Cub. Hist. Nat. Felipe Poey 8: 206. 1934 sec. Majure & al. 2022 | synonym = }} bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
| synonym = | | synonym = | ||
}} | }} | ||
[[Fájl:Melocactus matanzanus.JCs 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]] | |||
=== A név eredete, etimológia === | |||
* A nemzetségnév, a ''[[:Kategória:Melocactus|Melocactus]]'', a klasszikus latin ''melo'' (dinnye) és ''cactus'' (kaktusz) szavak összetétele, amely a növények jellegzetes, bordázott, görögdinnyére emlékeztető testalkatára utal. | |||
* A faji jelző, a ''matanzanus'', földrajzi eredetű tulajdonnév: a kubai Matanzas tartományra, a faj felfedezésének és első leírásának pontos helyszínére utal. | |||
=== Típus === | |||
* '''Típustaxon:''' ''[[Melocactus matanzanus]]'' León; Kuba, Matanzas, cuabales de Tres Ceibas. Gyűjtő: '''[[Frère León]]''', 1934 (No. 16104, HAC). | |||
* '''Első leírása:''' '''[[Frère León]]''' írta le a Mem. Soc. Cub. Hist. Nat. "Felipe Poey" 8: 201 (1934) kiadványban. | |||
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Az első leírás óta a ''[[:Kategória:Melocactus|Melocactus]]'' nemzetség érvényes tagja. | |||
{{Típusfaj | Melocactus matanzanus | limit=5}} | |||
=== Szinonimák === | |||
* ''[[Melocactus actinacanthus]]'' | |||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | |||
[[ | === Vegetatív test === | ||
==== Hajtás, szár, levél, gyökér ==== | |||
Magányosan fejlődő, kisméretű, zömök, lapított gömb alakú '''szár''' ('''hajtás'''), amely a kifejlett korára eléri a 7-9 cm-es magasságot és a 8-11 cm-es átmérőt. A '''bordák''' száma rendszerint 8-9, élesek, határozottak és függőleges lefutásúak. A '''szemölcsök''' alig kifejezettek, a bordák élein elmosódnak. Az '''areolák''' kerekdedek, süllyesztettek, fehéres vagy szürkés gyapjas bevonattal. A '''tövisek''' merevek, enyhén visszahajlók vagy egyenesek, színük kezdetben vörösesbarna vagy sárgás, később áttetsző szürkévé válik. A '''peremtövis'''ek száma 7-8, sugárirányban szétállók, 1-2 cm hosszúak. A '''középtövis''' általában magányos (1 db), ritkán 2, erőteljesebb a peremtöviseknél, hossza legfeljebb 2 cm. A kifejlett növények csúcsán egy jellegzetes, sűrű, vörösesbarna vagy narancsszínű sertékből és fehér gyapjúból álló, hengeres virágzati zóna, az úgynevezett cefálium fejlődik ki, amely 2-4 cm magas és 4-5 cm átmérőjű. Ennél a fajtánál igazi '''levél''' vagy '''levelek''' nincsenek, a '''gyökérzet''' sekélyen szétágazó, rostos szerkezetű. | |||
=== Generatív test === | |||
==== Virág ==== | |||
A '''virágzat''' a szár csúcsán elhelyezkedő cefáliumba ágyazódik. A apró, tölcsér alakú '''virág''' mindössze 1,5-2 cm hosszú, a cefáliumból alig kiemelkedő, színük élénk rózsaszínű vagy kárminpiros. | |||
* '''Takarólevelek:''' A '''lepellevél''' ('''sziromlevél''', belső lepellevél és külső lepellevél) keskeny, lándzsás, apró párta-szerű kört alkotva nyílik ki a napfényes órákban. | |||
* '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' nagyon rövidek, a '''portokok''' aprók és fehéres-sárgák, a '''termő''' alsó állású, a '''bibeszál''' vékony, a '''bibe''' 4-5 ágú, krémszínű. | |||
==== Termés ==== | |||
A termés megnyúlt, bunkó vagy tölcsér alakú, húsos, éretten élénk rózsaszínű vagy vörös, 1-2 cm hosszú, amely éréskor kitolódik a cefálium gyapjából. | |||
* '''Magja:''' A magok aprók, vese alakúak, fekete színűek, felületük finoman és sűrűn pontozott, szemcsézett. | |||
== Elterjedés és élőhely == | |||
* '''Földrajzi elterjedés:''' A faj szigorúan endemikus '''Kuba''' területén, kizárólag a sziget északi-középső részén, Matanzas tartomány száraz, dombos vidékein található meg. | |||
* Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Speciális talajigényű, kizárólag száraz, nyitott serpentinit kibúvásokon, úgynevezett cuabal flórában és trópusi száraz cserjésekben él. ''Litofiton'' vagy sekély talajú talajlakó életmódot folytat, ahol a köves, kavicsos, magnéziumban és vasban gazdag, de tápanyagszegény alapkőzeten telepszik meg. Klímájára a kifejezett téli száraz évszak és a forró, csapadékosabb nyár jellemző, a növények a tűző napnak kitett, teljesen nyílt területeket kedvelik. | |||
== Kultúrában tartás == | |||
A gyűjteményekben a legnépszerűbb és legkönnyebben tartható ''[[:Kategória:Melocactus|Melocactus]]'' faj, mivel a nemzetség többi tagjához képest rendkívül korán, már 4-5 éves korában kifejleszti a cefáliumot. Ásványi alapú, nagyon laza, jó vízáteresztő, serpentinit vagy enyhén savanyú kémhatású talajkeveréket igényel. Mivel trópusi kaktusz, a gyökérzet a hidegre és a pangó vízre rendkívül érzékeny. Nyáron bőségesebb, de a két öntözés között teljesen kiszáradó földet, télen pedig a többi kaktusztól eltérően minimális páratartalmat és melegebb teleltetést igényel. A hőmérséklet télen sem süllyedhet tartósan 12-15 °C alá, mert az a gyökerek pusztulásához vezet. Csak magról szaporítható, a magok melegben könnyen és gyorsan csíráznak, a magoncok fejlődése kezdetben gyors. | |||
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | |||
A ''[[Melocactus matanzanus]]'' a legkisebb termetű érvényes faj a nemzetségen belül, így mérete alapján könnyen elkülöníthető a hatalmasra növő rokonaitól, mint a ''[[Melocactus intortus]]'' vagy a ''[[Melocactus curvispinus]]''. Legközelebbi rokona a szintén kubai ''[[Melocactus guitartii]]'', azonban a ''[[Melocactus matanzanus]]'' kevesebb bordájával (8-9 darab), rövidebb, zömökebb töviseivel és a feltűnően korán megjelenő, élénk narancssárgás cefáliumával jól meghatározható. | |||
== Taxonómia és filogenetika == | |||
A faj a [[:Kategória:Cactoideae|Cactoideae]] alcsalád, [[:Kategória:Cacteae|Cacteae]] tribuszába tartozik. A 2010 utáni filogenetikai és molekuláris DNS-vizsgálatok megerősítették, hogy a kubai és karibi ''[[:Kategória:Melocactus|Melocactus]]'' fajok egy jól elkülönülő evolúciós kládot alkotnak a dél-amerikai kontinens képviselőitől. Bár Friedrich Ritter 1976-ban leírta a ''[[Melocactus actinacanthus]]'' nevű taxont, a modern morfológiai és genetikai revíziók (köztük David Hunt és a nemzetközi kaktuszkutatási projektek) ezt a nevet a ''[[Melocactus matanzanus]]'' szinonimájaként azonosították, megerősítve León atya eredeti 1934-es leírásának kizárólagos érvényességét. | |||
== Forrás == | |||
* [https://www.ipni.org International Plant Names Index (IPNI)] | |||
* [https://powo.science.kew.org Plants of the World Online (POWO)] | |||
* [https://www.worldfloraonline.org World Flora Online (WFO)] | |||
[[Kategória:Melocactus]] | |||
[[Kategória:pozsgáslap]] | |||
A lap jelenlegi, 2026. június 14., 06:38-kori változata
| Melocactus matanzanus | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Cereinae |
| Nemzetség | Melocactus |
| Faj | Melocactus matanzanus |
 
| |
Tudományos név
- Melocactus matanzanus León in Mem. Soc. Cub. Hist. Nat. Felipe Poey 8: 206. 1934 sec. Majure & al. 2022
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Melocactus, a klasszikus latin melo (dinnye) és cactus (kaktusz) szavak összetétele, amely a növények jellegzetes, bordázott, görögdinnyére emlékeztető testalkatára utal.
- A faji jelző, a matanzanus, földrajzi eredetű tulajdonnév: a kubai Matanzas tartományra, a faj felfedezésének és első leírásának pontos helyszínére utal.
Típus
- Típustaxon: Melocactus matanzanus León; Kuba, Matanzas, cuabales de Tres Ceibas. Gyűjtő: Frère León, 1934 (No. 16104, HAC).
- Első leírása: Frère León írta le a Mem. Soc. Cub. Hist. Nat. "Felipe Poey" 8: 201 (1934) kiadványban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Az első leírás óta a Melocactus nemzetség érvényes tagja.
Melocactus matanzanus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Magányosan fejlődő, kisméretű, zömök, lapított gömb alakú szár (hajtás), amely a kifejlett korára eléri a 7-9 cm-es magasságot és a 8-11 cm-es átmérőt. A bordák száma rendszerint 8-9, élesek, határozottak és függőleges lefutásúak. A szemölcsök alig kifejezettek, a bordák élein elmosódnak. Az areolák kerekdedek, süllyesztettek, fehéres vagy szürkés gyapjas bevonattal. A tövisek merevek, enyhén visszahajlók vagy egyenesek, színük kezdetben vörösesbarna vagy sárgás, később áttetsző szürkévé válik. A peremtövisek száma 7-8, sugárirányban szétállók, 1-2 cm hosszúak. A középtövis általában magányos (1 db), ritkán 2, erőteljesebb a peremtöviseknél, hossza legfeljebb 2 cm. A kifejlett növények csúcsán egy jellegzetes, sűrű, vörösesbarna vagy narancsszínű sertékből és fehér gyapjúból álló, hengeres virágzati zóna, az úgynevezett cefálium fejlődik ki, amely 2-4 cm magas és 4-5 cm átmérőjű. Ennél a fajtánál igazi levél vagy levelek nincsenek, a gyökérzet sekélyen szétágazó, rostos szerkezetű.
Generatív test
Virág
A virágzat a szár csúcsán elhelyezkedő cefáliumba ágyazódik. A apró, tölcsér alakú virág mindössze 1,5-2 cm hosszú, a cefáliumból alig kiemelkedő, színük élénk rózsaszínű vagy kárminpiros.
- Takarólevelek: A lepellevél (sziromlevél, belső lepellevél és külső lepellevél) keskeny, lándzsás, apró párta-szerű kört alkotva nyílik ki a napfényes órákban.
- Ivarlevelek: A porzószálak nagyon rövidek, a portokok aprók és fehéres-sárgák, a termő alsó állású, a bibeszál vékony, a bibe 4-5 ágú, krémszínű.
Termés
A termés megnyúlt, bunkó vagy tölcsér alakú, húsos, éretten élénk rózsaszínű vagy vörös, 1-2 cm hosszú, amely éréskor kitolódik a cefálium gyapjából.
- Magja: A magok aprók, vese alakúak, fekete színűek, felületük finoman és sűrűn pontozott, szemcsézett.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj szigorúan endemikus Kuba területén, kizárólag a sziget északi-középső részén, Matanzas tartomány száraz, dombos vidékein található meg.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Speciális talajigényű, kizárólag száraz, nyitott serpentinit kibúvásokon, úgynevezett cuabal flórában és trópusi száraz cserjésekben él. Litofiton vagy sekély talajú talajlakó életmódot folytat, ahol a köves, kavicsos, magnéziumban és vasban gazdag, de tápanyagszegény alapkőzeten telepszik meg. Klímájára a kifejezett téli száraz évszak és a forró, csapadékosabb nyár jellemző, a növények a tűző napnak kitett, teljesen nyílt területeket kedvelik.
Kultúrában tartás
A gyűjteményekben a legnépszerűbb és legkönnyebben tartható Melocactus faj, mivel a nemzetség többi tagjához képest rendkívül korán, már 4-5 éves korában kifejleszti a cefáliumot. Ásványi alapú, nagyon laza, jó vízáteresztő, serpentinit vagy enyhén savanyú kémhatású talajkeveréket igényel. Mivel trópusi kaktusz, a gyökérzet a hidegre és a pangó vízre rendkívül érzékeny. Nyáron bőségesebb, de a két öntözés között teljesen kiszáradó földet, télen pedig a többi kaktusztól eltérően minimális páratartalmat és melegebb teleltetést igényel. A hőmérséklet télen sem süllyedhet tartósan 12-15 °C alá, mert az a gyökerek pusztulásához vezet. Csak magról szaporítható, a magok melegben könnyen és gyorsan csíráznak, a magoncok fejlődése kezdetben gyors.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Melocactus matanzanus a legkisebb termetű érvényes faj a nemzetségen belül, így mérete alapján könnyen elkülöníthető a hatalmasra növő rokonaitól, mint a Melocactus intortus vagy a Melocactus curvispinus. Legközelebbi rokona a szintén kubai Melocactus guitartii, azonban a Melocactus matanzanus kevesebb bordájával (8-9 darab), rövidebb, zömökebb töviseivel és a feltűnően korán megjelenő, élénk narancssárgás cefáliumával jól meghatározható.
Taxonómia és filogenetika
A faj a Cactoideae alcsalád, Cacteae tribuszába tartozik. A 2010 utáni filogenetikai és molekuláris DNS-vizsgálatok megerősítették, hogy a kubai és karibi Melocactus fajok egy jól elkülönülő evolúciós kládot alkotnak a dél-amerikai kontinens képviselőitől. Bár Friedrich Ritter 1976-ban leírta a Melocactus actinacanthus nevű taxont, a modern morfológiai és genetikai revíziók (köztük David Hunt és a nemzetközi kaktuszkutatási projektek) ezt a nevet a Melocactus matanzanus szinonimájaként azonosították, megerősítve León atya eredeti 1934-es leírásának kizárólagos érvényességét.