Melocactus matanzanus

Melocactus matanzanus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Cereinae
Nemzetség	Melocactus
Faj	Melocactus matanzanus

Tudományos név

Melocactus matanzanus León in Mem. Soc. Cub. Hist. Nat. Felipe Poey 8: 206. 1934 sec. Majure & al. 2022
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév, a Melocactus, a klasszikus latin melo (dinnye) és cactus (kaktusz) szavak összetétele, amely a növények jellegzetes, bordázott, görögdinnyére emlékeztető testalkatára utal.
A faji jelző, a matanzanus, földrajzi eredetű tulajdonnév: a kubai Matanzas tartományra, a faj felfedezésének és első leírásának pontos helyszínére utal.

Típus

Típustaxon: Melocactus matanzanus León; Kuba, Matanzas, cuabales de Tres Ceibas. Gyűjtő: Frère León, 1934 (No. 16104, HAC).
Első leírása: Frère León írta le a Mem. Soc. Cub. Hist. Nat. "Felipe Poey" 8: 201 (1934) kiadványban.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Az első leírás óta a Melocactus nemzetség érvényes tagja.

Melocactus matanzanus képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Melocactus actinacanthus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Magányosan fejlődő, kisméretű, zömök, lapított gömb alakú szár (hajtás), amely a kifejlett korára eléri a 7-9 cm-es magasságot és a 8-11 cm-es átmérőt. A bordák száma rendszerint 8-9, élesek, határozottak és függőleges lefutásúak. A szemölcsök alig kifejezettek, a bordák élein elmosódnak. Az areolák kerekdedek, süllyesztettek, fehéres vagy szürkés gyapjas bevonattal. A tövisek merevek, enyhén visszahajlók vagy egyenesek, színük kezdetben vörösesbarna vagy sárgás, később áttetsző szürkévé válik. A peremtövisek száma 7-8, sugárirányban szétállók, 1-2 cm hosszúak. A középtövis általában magányos (1 db), ritkán 2, erőteljesebb a peremtöviseknél, hossza legfeljebb 2 cm. A kifejlett növények csúcsán egy jellegzetes, sűrű, vörösesbarna vagy narancsszínű sertékből és fehér gyapjúból álló, hengeres virágzati zóna, az úgynevezett cefálium fejlődik ki, amely 2-4 cm magas és 4-5 cm átmérőjű. Ennél a fajtánál igazi levél vagy levelek nincsenek, a gyökérzet sekélyen szétágazó, rostos szerkezetű.

Generatív test

Virág

A virágzat a szár csúcsán elhelyezkedő cefáliumba ágyazódik. A apró, tölcsér alakú virág mindössze 1,5-2 cm hosszú, a cefáliumból alig kiemelkedő, színük élénk rózsaszínű vagy kárminpiros.

Takarólevelek: A lepellevél (sziromlevél, belső lepellevél és külső lepellevél) keskeny, lándzsás, apró párta-szerű kört alkotva nyílik ki a napfényes órákban.
Ivarlevelek: A porzószálak nagyon rövidek, a portokok aprók és fehéres-sárgák, a termő alsó állású, a bibeszál vékony, a bibe 4-5 ágú, krémszínű.

Termés

A termés megnyúlt, bunkó vagy tölcsér alakú, húsos, éretten élénk rózsaszínű vagy vörös, 1-2 cm hosszú, amely éréskor kitolódik a cefálium gyapjából.

Magja: A magok aprók, vese alakúak, fekete színűek, felületük finoman és sűrűn pontozott, szemcsézett.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A faj szigorúan endemikus Kuba területén, kizárólag a sziget északi-középső részén, Matanzas tartomány száraz, dombos vidékein található meg.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Speciális talajigényű, kizárólag száraz, nyitott serpentinit kibúvásokon, úgynevezett cuabal flórában és trópusi száraz cserjésekben él. Litofiton vagy sekély talajú talajlakó életmódot folytat, ahol a köves, kavicsos, magnéziumban és vasban gazdag, de tápanyagszegény alapkőzeten telepszik meg. Klímájára a kifejezett téli száraz évszak és a forró, csapadékosabb nyár jellemző, a növények a tűző napnak kitett, teljesen nyílt területeket kedvelik.

Kultúrában tartás

A gyűjteményekben a legnépszerűbb és legkönnyebben tartható Melocactus faj, mivel a nemzetség többi tagjához képest rendkívül korán, már 4-5 éves korában kifejleszti a cefáliumot. Ásványi alapú, nagyon laza, jó vízáteresztő, serpentinit vagy enyhén savanyú kémhatású talajkeveréket igényel. Mivel trópusi kaktusz, a gyökérzet a hidegre és a pangó vízre rendkívül érzékeny. Nyáron bőségesebb, de a két öntözés között teljesen kiszáradó földet, télen pedig a többi kaktusztól eltérően minimális páratartalmat és melegebb teleltetést igényel. A hőmérséklet télen sem süllyedhet tartósan 12-15 °C alá, mert az a gyökerek pusztulásához vezet. Csak magról szaporítható, a magok melegben könnyen és gyorsan csíráznak, a magoncok fejlődése kezdetben gyors.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Melocactus matanzanus a legkisebb termetű érvényes faj a nemzetségen belül, így mérete alapján könnyen elkülöníthető a hatalmasra növő rokonaitól, mint a Melocactus intortus vagy a Melocactus curvispinus. Legközelebbi rokona a szintén kubai Melocactus guitartii, azonban a Melocactus matanzanus kevesebb bordájával (8-9 darab), rövidebb, zömökebb töviseivel és a feltűnően korán megjelenő, élénk narancssárgás cefáliumával jól meghatározható.

Taxonómia és filogenetika

A faj a Cactoideae alcsalád, Cacteae tribuszába tartozik. A 2010 utáni filogenetikai és molekuláris DNS-vizsgálatok megerősítették, hogy a kubai és karibi Melocactus fajok egy jól elkülönülő evolúciós kládot alkotnak a dél-amerikai kontinens képviselőitől. Bár Friedrich Ritter 1976-ban leírta a Melocactus actinacanthus nevű taxont, a modern morfológiai és genetikai revíziók (köztük David Hunt és a nemzetközi kaktuszkutatási projektek) ezt a nevet a Melocactus matanzanus szinonimájaként azonosították, megerősítve León atya eredeti 1934-es leírásának kizárólagos érvényességét.

Forrás