„Melocactus levitestatus” változatai közötti eltérés
a Dr. Gyúró Zoltán átnevezte a(z) Melocactus levitestatus X lapot Melocactus levitestatus lapra átirányítás nélkül |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Taxonbox | accepted = Melocactus levitestatus Buining & Brederoo in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 45: 271. 1973 sec. Zappi & Taylor 2020}} | |||
[[Fájl:Melocactus levitestatus.Békefi 01.jpg|bélyegkép]] | [[Fájl:Melocactus levitestatus.Békefi 01.jpg|bélyegkép]] | ||
=== A név eredete, etimológia === | |||
* A nemzetségnév, a ''[[:Kategória:Melocactus|Melocactus]]'', a klasszikus latin ''melo'' (dinnye) és ''cactus'' (kaktusz) szavak összetétele, amely a növények jellegzetes, bordázott, gömbölyded testformájára utal. | |||
* A faji jelző, a ''levitestatus'', a latin ''levis'' (sima, csiszolt) és a ''testatus'' (héjjal, maghéjjal rendelkező / testa) szavak nómenklatúrai összetétele, amely a faj magvainak a nemzetség más tagjaihoz képest feltűnően simább, kevésbé rücskös felületű maghéjára utal. | |||
=== Típus === | |||
* '''Típustaxon:''' ''[[Melocactus levitestatus]]'' Buining & Brederoo; Brazília, Minas Gerais, Montes Claros közelében. Gyűjtő: '''[[Leopold Horst]]''' és '''[[Werner Uebelmann]]''' (HU 397, U). | |||
* '''Első leírása:''' '''[[Albert Frederik Hendrik Buining]]''' és '''[[Arnold J. Brederoo]]''' írták le először a Cactus and Succulent Journal (US) 45(6): 271–274 (1973) folyóiratban. | |||
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Az eredeti protológus már a ''[[:Kategória:Melocactus|Melocactus]]'' genusban hozta létre a taxont Buining & Brederoo 1973-as publikációja által. | |||
= | {{Típusfaj | Melocactus levitestatus | limit=5}} | ||
{{Kaktusz szinonimák}} | |||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | |||
=== Vegetatív test === | |||
==== Hajtás, szár, levél, gyökér ==== | |||
Magányosan növekedő, kezdetben gömbölyded, majd idős korban megnyúlt gömb vagy rövid hengeres alakú '''szár''' ('''hajtás'''), amely eléri a 15-70 cm-es magasságot és a 14-20 cm-es átmérőt, felülete világoszöld, sárgászöld vagy matt sötétzöld, nem hamvas. A '''bordák''' száma rendszerint 9-12, kifejezetten magasak, széles alapúak, élesek vagy enyhén tompák, függőleges lefutásúak. A '''szemölcsök''' kevéssé különülnek el, de a bordák élein az areolák között enyhe bemélyedések láthatók. Az '''areolák''' nagyok, kerekdedek vagy oválisak, fiatalon sűrű szürkésfehér gyapjú borítja őket, később lekopaszodnak, egymástól 2-3,5 cm távolságra helyezkednek el. A '''tövisek''' erősek, merevek, tőrszerűek, enyhén visszahajlók vagy egyenesek; színük fiatalon vörösesbarna vagy sárgásbarna, később szaruszürkévé, sötétszürkévé vagy feketéssé válnak. A '''peremtövis'''ek száma 7-10, sugárirányban szétállók, a legalsó a leghosszabb, méretük 2,5-4,5 cm. A '''középtövis'''ek száma általában 1-4, rendkívül erőteljesek, felállók vagy kissé felfelé görbülők, hosszuk elérheti a 3-5 cm-t, alapjuknál megvastagodottak. Az ivarérett példányok csúcsán hengeres virágzati zóna, cefálium alakul ki, amelyet sűrű, fehéres-szürkés gyapjú és tömött, élénk vörösesbarna vagy sötétvörös serték borítanak; a cefálium magassága idősebb korban elérheti a 8-15 cm-t, átmérője 6-9 cm. Valódi fotoszintetizáló '''levél''' vagy '''levelek''' hiányoznak. A '''gyökérzet''' sekély, de oldalirányban sűrűn szétágazó, rostos szerkezetű, szorosan rögzíti a növényt a sziklás aljzathoz. | |||
=== Generatív test === | |||
==== Virág ==== | |||
A apró, tölcsér alakú '''virág''' mélyen a szár csúcsán lévő cefálium gyapjába és sertéibe ágyazódik, nappal nyílik, hossza 2-2,5 cm, átmérője körülbelül 1-1,2 cm, színe élénk rózsaszínű, kárminrózsaszín vagy tiszta vörös. | |||
* '''Takarólevelek:''' A '''lepellevél''' ('''sziromlevél''', belső lepellevél, külső lepellevél) keskeny, lándzsás, a apró párta sugarasan szétterül a virág kinyílásakor a cefálium felszínén. | |||
* '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' karcsúak, a '''portokok''' aprók és sárgásfehérek, a '''termő''' alsó állású, a '''bibeszál''' vékony, a '''bibe''' ágai fehérek vagy krémszínűek. | |||
==== Termés ==== | |||
A termés megnyúlt bunkó vagy hordó alakú, húsos, bogyószerű, éretten fényes halványrózsaszín, sötétrózsaszín vagy fehéres-vöröses, 1,8-2,5 cm hosszú, beérve látványosan kitolódik a cefálium gyapjából. | |||
* '''Magja:''' A magok aprók, fekete színűek, vese alakúak, felületük a nemzetség többi fajához képest feltűnően sima, alig pontozott. | |||
== Elterjedés és élőhely == | |||
* '''Földrajzi elterjedés:''' A faj endemikus növény, kizárólag '''Brazília''' keleti részén, közelebbről '''Minas Gerais''' északnyugati és '''Bahia''' állam délnyugati területein honos. | |||
* Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, nyílt, szemiarid éghajlatú területeken él, többnyire mészkőkibúvásokon, meredek sziklafalakon, száraz völgyek bambuszos-cserjés zónáiban, valamint köves, kavicsos talajú domboldalakon, a caatinga növénytársulás és az átmeneti erdők régiójában. Életmódja szerint elsősorban ''litofiton'' vagy sekély, tápanyagszegény, lúgos vagy semleges kémhatású törmeléktalajon élő talajlakó. Kiválóan alkalmazkodott a tartósan magas hőmérséklethez, a rendkívül erős napsugárzáshoz és a hosszan tartó, aszályos időszakokhoz, ahol ritkás szukkulens cserjések társaságában fordul elő. | |||
== Kultúrában tartás == | |||
A gyűjteményekben a robusztus termete és a sötétvörös sertéjű cefáliuma miatt kedvelt, de fokozottan melegigényes faj. Neveléséhez teljesen ásványi alapú, durva homokot, zúzott mészkövet, kavicsot, pumicát vagy lavakövet tartalmazó, tökéletes vízáteresztő képességű talajkeverék szükséges. Érzékeny a pangó vízre és a hűvös, nyirkos közegre, ami a gyökérzet és a tő gyors rothadását okozza. A növekedési időszakban teljes napfényt, magas hőmérsékletet és mérsékelt, a két öntözés között teljesen kiszáradó földet igényel. Teleltetése fokozott odafigyelést kíván: trópusi származása miatt a hőmérséklet a téli nyugalmi időszakban sem süllyedhet tartósan 15 °C alá, miközben a közeget teljesen szárazon kell tartani, és száraz levegőt kell biztosítani számára. Szaporítása kizárólag magról lehetséges, a magok meleg és párás környezetben jól csíráznak, de a magoncok kezdeti növekedése meglehetősen lassú. | |||
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | |||
A ''[[Melocactus levitestatus]]'' könnyen felismerhető a magasra növő, nem hamvas, világos- vagy sárgászöld '''szár'''áról, valamint a rendkívül sima felületű magvairól. Leginkább a ''[[Melocactus zehntneri]]'' fajjal téveszthető össze, azonban a ''[[Melocactus levitestatus]]'' szára sokkal magasabb, hengeresebb, a bordái élesebbek, a tövisei tőrszerűbbek, és magvai mikroszkopikusan is jól elkülöníthetők a ''[[Melocactus zehntneri|M. zehntneri]]'' erősen rücskös maghéjától. | |||
== Taxonómia és filogenetika == | |||
A faj a [[:Kategória:Cactoideae|Cactoideae]] alcsalád [[:Kategória:Cacteae|Cacteae]] tribuszába tartozik. A 2010 utáni molekuláris és filogenetikai DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy a kelet-brazíliai ''[[:Kategória:Melocactus|Melocactus]]'' fajok egy önálló és diverz evolúciós centrumot alkotnak, amely elkülönül a karibi csoporttól. A belső észak-minas-gerais-i populációk genetikailag jól meghatározható kládot képeznek. '''[[Albert Frederik Hendrik Buining|Buining]]''' és '''[[Arnold J. Brederoo|Brederoo]]''' 1973-as protológusa nómenklatúrailag stabil maradt, és a modern rendszertani revíziók, valamint a Caryophyllales.org konszenzusos adatbázisai is érvényes, önálló fajként tartják számon, szinonimaként beolvasztva a későbbi ''[[Melocactus diersianus]]'' leírást. | |||
== Forrás == | |||
* [https://www.ipni.org/n/154519-2 International Plant Names Index (IPNI)] | |||
* [https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:154519-2 Plants of the World Online (POWO)] | |||
* [https://www.worldfloraonline.org World Flora Online (WFO)] | |||
[[Kategória:Melocactus]] | [[Kategória:Melocactus]] | ||
A lap jelenlegi, 2026. június 14., 07:51-kori változata
| Melocactus levitestatus | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Cereinae |
| Nemzetség | Melocactus |
| Faj | Melocactus levitestatus |
 
| |
Tudományos név
- Melocactus levitestatus Buining & Brederoo in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 45: 271. 1973 sec. Zappi & Taylor 2020
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Melocactus, a klasszikus latin melo (dinnye) és cactus (kaktusz) szavak összetétele, amely a növények jellegzetes, bordázott, gömbölyded testformájára utal.
- A faji jelző, a levitestatus, a latin levis (sima, csiszolt) és a testatus (héjjal, maghéjjal rendelkező / testa) szavak nómenklatúrai összetétele, amely a faj magvainak a nemzetség más tagjaihoz képest feltűnően simább, kevésbé rücskös felületű maghéjára utal.
Típus
- Típustaxon: Melocactus levitestatus Buining & Brederoo; Brazília, Minas Gerais, Montes Claros közelében. Gyűjtő: Leopold Horst és Werner Uebelmann (HU 397, U).
- Első leírása: Albert Frederik Hendrik Buining és Arnold J. Brederoo írták le először a Cactus and Succulent Journal (US) 45(6): 271–274 (1973) folyóiratban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Az eredeti protológus már a Melocactus genusban hozta létre a taxont Buining & Brederoo 1973-as publikációja által.
Melocactus levitestatus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Melocactus levitestatus szinonimái
- = Melocactus diersianus
- = Melocactus securituberculatus, ≡ Melocactus levitestatus f. securituberculatus
- = Melocactus warasii
- = Melocactus rubrispinus, ≡ Melocactus diersianus f. rubrispinus
- = Melocactus uebelmannii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Magányosan növekedő, kezdetben gömbölyded, majd idős korban megnyúlt gömb vagy rövid hengeres alakú szár (hajtás), amely eléri a 15-70 cm-es magasságot és a 14-20 cm-es átmérőt, felülete világoszöld, sárgászöld vagy matt sötétzöld, nem hamvas. A bordák száma rendszerint 9-12, kifejezetten magasak, széles alapúak, élesek vagy enyhén tompák, függőleges lefutásúak. A szemölcsök kevéssé különülnek el, de a bordák élein az areolák között enyhe bemélyedések láthatók. Az areolák nagyok, kerekdedek vagy oválisak, fiatalon sűrű szürkésfehér gyapjú borítja őket, később lekopaszodnak, egymástól 2-3,5 cm távolságra helyezkednek el. A tövisek erősek, merevek, tőrszerűek, enyhén visszahajlók vagy egyenesek; színük fiatalon vörösesbarna vagy sárgásbarna, később szaruszürkévé, sötétszürkévé vagy feketéssé válnak. A peremtövisek száma 7-10, sugárirányban szétállók, a legalsó a leghosszabb, méretük 2,5-4,5 cm. A középtövisek száma általában 1-4, rendkívül erőteljesek, felállók vagy kissé felfelé görbülők, hosszuk elérheti a 3-5 cm-t, alapjuknál megvastagodottak. Az ivarérett példányok csúcsán hengeres virágzati zóna, cefálium alakul ki, amelyet sűrű, fehéres-szürkés gyapjú és tömött, élénk vörösesbarna vagy sötétvörös serték borítanak; a cefálium magassága idősebb korban elérheti a 8-15 cm-t, átmérője 6-9 cm. Valódi fotoszintetizáló levél vagy levelek hiányoznak. A gyökérzet sekély, de oldalirányban sűrűn szétágazó, rostos szerkezetű, szorosan rögzíti a növényt a sziklás aljzathoz.
Generatív test
Virág
A apró, tölcsér alakú virág mélyen a szár csúcsán lévő cefálium gyapjába és sertéibe ágyazódik, nappal nyílik, hossza 2-2,5 cm, átmérője körülbelül 1-1,2 cm, színe élénk rózsaszínű, kárminrózsaszín vagy tiszta vörös.
- Takarólevelek: A lepellevél (sziromlevél, belső lepellevél, külső lepellevél) keskeny, lándzsás, a apró párta sugarasan szétterül a virág kinyílásakor a cefálium felszínén.
- Ivarlevelek: A porzószálak karcsúak, a portokok aprók és sárgásfehérek, a termő alsó állású, a bibeszál vékony, a bibe ágai fehérek vagy krémszínűek.
Termés
A termés megnyúlt bunkó vagy hordó alakú, húsos, bogyószerű, éretten fényes halványrózsaszín, sötétrózsaszín vagy fehéres-vöröses, 1,8-2,5 cm hosszú, beérve látványosan kitolódik a cefálium gyapjából.
- Magja: A magok aprók, fekete színűek, vese alakúak, felületük a nemzetség többi fajához képest feltűnően sima, alig pontozott.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj endemikus növény, kizárólag Brazília keleti részén, közelebbről Minas Gerais északnyugati és Bahia állam délnyugati területein honos.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, nyílt, szemiarid éghajlatú területeken él, többnyire mészkőkibúvásokon, meredek sziklafalakon, száraz völgyek bambuszos-cserjés zónáiban, valamint köves, kavicsos talajú domboldalakon, a caatinga növénytársulás és az átmeneti erdők régiójában. Életmódja szerint elsősorban litofiton vagy sekély, tápanyagszegény, lúgos vagy semleges kémhatású törmeléktalajon élő talajlakó. Kiválóan alkalmazkodott a tartósan magas hőmérséklethez, a rendkívül erős napsugárzáshoz és a hosszan tartó, aszályos időszakokhoz, ahol ritkás szukkulens cserjések társaságában fordul elő.
Kultúrában tartás
A gyűjteményekben a robusztus termete és a sötétvörös sertéjű cefáliuma miatt kedvelt, de fokozottan melegigényes faj. Neveléséhez teljesen ásványi alapú, durva homokot, zúzott mészkövet, kavicsot, pumicát vagy lavakövet tartalmazó, tökéletes vízáteresztő képességű talajkeverék szükséges. Érzékeny a pangó vízre és a hűvös, nyirkos közegre, ami a gyökérzet és a tő gyors rothadását okozza. A növekedési időszakban teljes napfényt, magas hőmérsékletet és mérsékelt, a két öntözés között teljesen kiszáradó földet igényel. Teleltetése fokozott odafigyelést kíván: trópusi származása miatt a hőmérséklet a téli nyugalmi időszakban sem süllyedhet tartósan 15 °C alá, miközben a közeget teljesen szárazon kell tartani, és száraz levegőt kell biztosítani számára. Szaporítása kizárólag magról lehetséges, a magok meleg és párás környezetben jól csíráznak, de a magoncok kezdeti növekedése meglehetősen lassú.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Melocactus levitestatus könnyen felismerhető a magasra növő, nem hamvas, világos- vagy sárgászöld száráról, valamint a rendkívül sima felületű magvairól. Leginkább a Melocactus zehntneri fajjal téveszthető össze, azonban a Melocactus levitestatus szára sokkal magasabb, hengeresebb, a bordái élesebbek, a tövisei tőrszerűbbek, és magvai mikroszkopikusan is jól elkülöníthetők a M. zehntneri erősen rücskös maghéjától.
Taxonómia és filogenetika
A faj a Cactoideae alcsalád Cacteae tribuszába tartozik. A 2010 utáni molekuláris és filogenetikai DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy a kelet-brazíliai Melocactus fajok egy önálló és diverz evolúciós centrumot alkotnak, amely elkülönül a karibi csoporttól. A belső észak-minas-gerais-i populációk genetikailag jól meghatározható kládot képeznek. Buining és Brederoo 1973-as protológusa nómenklatúrailag stabil maradt, és a modern rendszertani revíziók, valamint a Caryophyllales.org konszenzusos adatbázisai is érvényes, önálló fajként tartják számon, szinonimaként beolvasztva a későbbi Melocactus diersianus leírást.