„Pfeiffera boliviana” változatai közötti eltérés
| (4 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
= | {{Taxonbox | ||
| accepted = Pfeiffera boliviana (Britton) D.R.Hunt in Cactaceae Syst. Init. 14: 18. 2002 sec. Korotkova & al. 2010 | |||
| synonym = | |||
}} | |||
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span> | |||
=== A név eredete, etimológia === | |||
* A '''nemzetségnév''' '''Ludwig Karl Georg Pfeiffer''' (1805–1877) kasseli német orvos, zoológus (malakológus, kagylószakértő), botanikus és szakíró tiszteletére lett adva. A nemzetséget '''Joseph zu Salm-Reifferscheidt-Dyck''' (Salm-Dyck) állította fel 1845-ben. '''Pfeiffer''' jelentős műve az ''Enumeratio diagnostica Cactearum''. | |||
* A '''fajnév''' a növény bolíviai elterjedésére utal; a „boliviana” jelentése: Bolíviából származó. | |||
<span id="típuspéldány"></span> | |||
=== Típuspéldány === | === Típuspéldány === | ||
* Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, pontos lelőhelyadat nem ismert | |||
* '''Első leírása:''' Britton (basionym: ''Rhipsalis boliviana''), 1910 | |||
* '' | * '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' D. R. Hunt, 2002 | ||
* ' | |||
{{Kaktusz szinonimák}} | |||
<span id="alaktani-morfológiai-jellemzők"></span> | |||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | == Alaktani, morfológiai jellemzők == | ||
<gallery mode="packed-hover" heights="300" caption="Pfeiffera boliviana"> | |||
Fájl:Pfeffera boliviana.jpg|Faragó Judit | |||
Fájl:Pfeffera boliviana virág.jpg|Faragó Judit | |||
Fájl:Pfeiffera_boliviana.Varga_Zs.01.jpg|Varga Zsolt | |||
</gallery> | |||
<span id="vegetatív-test"></span> | |||
=== Vegetatív test === | === Vegetatív test === | ||
<span id="hajtás-szár"></span> | |||
==== Hajtás, szár ==== | ==== Hajtás, szár ==== | ||
Közepesen gazdagon elágazó | Közepesen gazdagon elágazó, epifita életmódú növény. Főhajtásai 4 élűek vagy keskenyen szárnyasak, a szegmenseknél és az areoláknál bemetszettek. Az oldalágak 15–300 mm hosszúak, lapítottak, vékonyak, 10–20 mm szélesek. A hajtások szélesen karéjosak; a karéjok 15–30 mm hosszúak. | ||
<span id="szemölcsök"></span> | |||
==== Szemölcsök ==== | |||
A nemzetségre jellemzően valódi szemölcsök nem különülnek el; a hajtás tagoltságát a karéjos, lapított szegmensek adják. | |||
<span id="axillák"></span> | |||
==== Axillák ==== | ==== Axillák ==== | ||
A karéjok találkozásánál, bemetszésekben mélyedések figyelhetők meg, itt helyezkednek el az areolák. | |||
<span id="areolák"></span> | |||
==== Areolák ==== | |||
Az areolák a karéjok találkozásánál, bevágásokban ülnek. Kisméretűek, kezdetben finoman filcesek. | |||
<span id="tövisek"></span> | |||
==== Tövisek ==== | ==== Tövisek ==== | ||
* '''Középtövis:''' nincs | |||
* '''Peremtövis:''' többnyire hiányzik vagy alig látható, esetenként sertékké módosult; 5–10 darab areolánként, kb. 2 mm hosszú, színe fehér, sárgásfehér vagy rózsaszínes | |||
<span id="generatív-test"></span> | |||
=== Generatív test === | === Generatív test === | ||
<span id="virág"></span> | |||
==== Virág ==== | ==== Virág ==== | ||
A virágok magánosak, ritkábban 2–3-as csoportban fejlődnek. Hosszúságuk kb. 15 mm, átmérőjük 10 mm. Színük sárgásfehér vagy világos rózsás. A külső lepellevelek csúcsa és a virágcsövet borító pikkelyek élénk- vagy halványpiros árnyalatúak. | |||
* '''Lepellevelek:''' külsők csúcsa pirosas, belsők világos színűek | |||
* '''Ivarlevelek:''' porzószálak finomak, világos színűek; portokok sárgásak; bibeszál karcsú; bibe világos | |||
<span id="termés"></span> | |||
==== Termés ==== | ==== Termés ==== | ||
A termés gömbölyded, kb. 10 mm átmérőjű, csúcsa enyhén levágott, barnássárga színű. | |||
* '''Magja:''' | * '''Magja:''' fekete, hosszúkásan ovális, 1,5–1,7 × 0,7–0,9 mm méretű, feltűnően megnyúlt köldökkel | ||
<span id="elterjedés-és-élőhely"></span> | |||
== Elterjedés és élőhely == | == Elterjedés és élőhely == | ||
'''Élőhely:''' | * '''Földrajzi elterjedés:''' Bolívia (La Paz és Cochabamba tartományok) | ||
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' szűk elterjedésű epifita kaktusz, 1100–2100 m tengerszint feletti magasságban. Elsősorban köderdők (yungas vegetáció) fásszárú növényeinek ágain él, ritkábban sziklafelszíneken. Szubtrópusi hegyi erdők párás, kiegyenlített klímájához alkalmazkodott. | |||
<span id="kultúrában-tartás"></span> | |||
== Kultúrában tartás == | |||
Tartása az epifita kaktuszokéhoz hasonló. Téli nyugalmi időszakban 12–15 °C hőmérsékleten ajánlott teleltetni, két-háromhetente enyhe öntözéssel. Sok fényt és friss levegőt igényel, de a közvetlen, erős napsütést kerülni kell, mert a hajtások könnyen megéghetnek. | |||
Tavasszal, amikor az éjszakai hőmérséklet tartósan eléri a 10 °C-ot, fokozatosan szoktatható a szabad levegőhöz. Nyáron rendszeres öntözést igényel; meleg időben akár naponta is kaphat vizet, lehetőleg esővizet. Ősszel, 10 °C alatti éjszakai hőmérséklet esetén vissza kell helyezni teleltető helyére. | |||
Lakásban nevelve az ablaküvegen keresztül érkező erős déli vagy délutáni napfény károsíthatja, ezért legalább 50 cm távolság javasolt az ilyen fekvésű ablakoktól. Az élőhelyen a fák lombján átszűrődő fényviszonyokat célszerű utánozni. | |||
A rendszeres öntözés fontos, mert a nemzetség fajai a tartós szárazságot rosszul viselik, ugyanakkor a túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet. Az öntözés gyakoriságát befolyásolja a cserép mérete és anyaga, a közeg szerkezete, a páratartalom és a növény mérete. | |||
A | |||
<span id="megkülönböztető-bélyegek-hasonló-fajok"></span> | |||
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | |||
Karéjos, lapított hajtásai, a bemetszésekben ülő, többnyire sertészerű tövisképletei, valamint kisméretű, sárgásfehér vagy halvány rózsaszín virágai alapján különíthető el. A nemzetség más fajaitól elsősorban hajtásszegmenseinek arányai és a termés alakja különbözteti meg. | |||
A '' | <span id="taxonómia-és-filogenetika"></span> | ||
== Taxonómia és filogenetika == | |||
A fajt '''Britton''' eredetileg a ''Rhipsalis'' nemzetségben írta le. Később ''Lepismium'', majd Nothorhipsalis néven is szerepelt. '''D. R. Hunt''' 2002-ben helyezte át a ''Pfeiffera'' nemzetségbe. A dél-amerikai epifita kaktuszok rendszertani átrendezése során molekuláris és morfológiai vizsgálatok is alátámasztották elkülönítését. | |||
= | <span id="egyéb"></span> | ||
== Egyéb == | == Egyéb == | ||
A virágzás | A virágzás elmaradását rendszerint a nem megfelelő téli nyugalmi időszak okozza. Vegetatív szaporítás esetén a dugványok 3–6 év elteltével fordulnak virágzóképes korba. Rövid vagy hiányzó nyugalmi időszak gyenge tavaszi növekedést és mérsékelt virágzást eredményezhet. Télen kb. 12 °C hőmérséklet ajánlott; hűvösebb körülmények között a talajt szárazabban kell tartani. | ||
<span id="szerzők"></span> | |||
== Szerzők == | |||
* '''Szöveg:''' Faragó Judit, Jokhel Csaba | |||
* ''' | |||
* '''Kép:''' Faragó Judit | * '''Kép:''' Faragó Judit | ||
* '''Lektorálta és kiegészítette:''' | * '''Lektorálta és kiegészítette:''' Papp László | ||
<span id="forrás"></span> | |||
== Forrás == | |||
* Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – ''Pozsgások'' xxx. kártya | |||
[[Kategória:Pfeiffera]] | [[Kategória:Pfeiffera]] | ||
[[Kategória:Pozsgások kártyák]] | |||
A lap jelenlegi, 2026. február 22., 17:42-kori változata
| Pfeiffera boliviana | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Corryocactinae |
| Nemzetség | Pfeiffera |
| Faj | Pfeiffera boliviana |
 
| |
Tudományos név
- Pfeiffera boliviana (Britton) D.R.Hunt in Cactaceae Syst. Init. 14: 18. 2002 sec. Korotkova & al. 2010
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév Ludwig Karl Georg Pfeiffer (1805–1877) kasseli német orvos, zoológus (malakológus, kagylószakértő), botanikus és szakíró tiszteletére lett adva. A nemzetséget Joseph zu Salm-Reifferscheidt-Dyck (Salm-Dyck) állította fel 1845-ben. Pfeiffer jelentős műve az Enumeratio diagnostica Cactearum.
- A fajnév a növény bolíviai elterjedésére utal; a „boliviana” jelentése: Bolíviából származó.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, pontos lelőhelyadat nem ismert
- Első leírása: Britton (basionym: Rhipsalis boliviana), 1910
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: D. R. Hunt, 2002
A(z) Pfeiffera boliviana szinonimái
- ≡ Hariota boliviana, ≡ Rhipsalis boliviana, ≡ Lepismium bolivianum, ≡ Nothorhipsalis boliviana, ≡ Bolivihanburya boliviana, − Lepismium bolivianum
Alaktani, morfológiai jellemzők
- Pfeiffera boliviana
-
Faragó Judit -
Faragó Judit -
Varga Zsolt
Vegetatív test
Hajtás, szár
Közepesen gazdagon elágazó, epifita életmódú növény. Főhajtásai 4 élűek vagy keskenyen szárnyasak, a szegmenseknél és az areoláknál bemetszettek. Az oldalágak 15–300 mm hosszúak, lapítottak, vékonyak, 10–20 mm szélesek. A hajtások szélesen karéjosak; a karéjok 15–30 mm hosszúak.
Szemölcsök
A nemzetségre jellemzően valódi szemölcsök nem különülnek el; a hajtás tagoltságát a karéjos, lapított szegmensek adják.
Axillák
A karéjok találkozásánál, bemetszésekben mélyedések figyelhetők meg, itt helyezkednek el az areolák.
Areolák
Az areolák a karéjok találkozásánál, bevágásokban ülnek. Kisméretűek, kezdetben finoman filcesek.
Tövisek
- Középtövis: nincs
- Peremtövis: többnyire hiányzik vagy alig látható, esetenként sertékké módosult; 5–10 darab areolánként, kb. 2 mm hosszú, színe fehér, sárgásfehér vagy rózsaszínes
Generatív test
Virág
A virágok magánosak, ritkábban 2–3-as csoportban fejlődnek. Hosszúságuk kb. 15 mm, átmérőjük 10 mm. Színük sárgásfehér vagy világos rózsás. A külső lepellevelek csúcsa és a virágcsövet borító pikkelyek élénk- vagy halványpiros árnyalatúak.
- Lepellevelek: külsők csúcsa pirosas, belsők világos színűek
- Ivarlevelek: porzószálak finomak, világos színűek; portokok sárgásak; bibeszál karcsú; bibe világos
Termés
A termés gömbölyded, kb. 10 mm átmérőjű, csúcsa enyhén levágott, barnássárga színű.
- Magja: fekete, hosszúkásan ovális, 1,5–1,7 × 0,7–0,9 mm méretű, feltűnően megnyúlt köldökkel
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bolívia (La Paz és Cochabamba tartományok)
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: szűk elterjedésű epifita kaktusz, 1100–2100 m tengerszint feletti magasságban. Elsősorban köderdők (yungas vegetáció) fásszárú növényeinek ágain él, ritkábban sziklafelszíneken. Szubtrópusi hegyi erdők párás, kiegyenlített klímájához alkalmazkodott.
Kultúrában tartás
Tartása az epifita kaktuszokéhoz hasonló. Téli nyugalmi időszakban 12–15 °C hőmérsékleten ajánlott teleltetni, két-háromhetente enyhe öntözéssel. Sok fényt és friss levegőt igényel, de a közvetlen, erős napsütést kerülni kell, mert a hajtások könnyen megéghetnek.
Tavasszal, amikor az éjszakai hőmérséklet tartósan eléri a 10 °C-ot, fokozatosan szoktatható a szabad levegőhöz. Nyáron rendszeres öntözést igényel; meleg időben akár naponta is kaphat vizet, lehetőleg esővizet. Ősszel, 10 °C alatti éjszakai hőmérséklet esetén vissza kell helyezni teleltető helyére.
Lakásban nevelve az ablaküvegen keresztül érkező erős déli vagy délutáni napfény károsíthatja, ezért legalább 50 cm távolság javasolt az ilyen fekvésű ablakoktól. Az élőhelyen a fák lombján átszűrődő fényviszonyokat célszerű utánozni.
A rendszeres öntözés fontos, mert a nemzetség fajai a tartós szárazságot rosszul viselik, ugyanakkor a túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet. Az öntözés gyakoriságát befolyásolja a cserép mérete és anyaga, a közeg szerkezete, a páratartalom és a növény mérete.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Karéjos, lapított hajtásai, a bemetszésekben ülő, többnyire sertészerű tövisképletei, valamint kisméretű, sárgásfehér vagy halvány rózsaszín virágai alapján különíthető el. A nemzetség más fajaitól elsősorban hajtásszegmenseinek arányai és a termés alakja különbözteti meg.
Taxonómia és filogenetika
A fajt Britton eredetileg a Rhipsalis nemzetségben írta le. Később Lepismium, majd Nothorhipsalis néven is szerepelt. D. R. Hunt 2002-ben helyezte át a Pfeiffera nemzetségbe. A dél-amerikai epifita kaktuszok rendszertani átrendezése során molekuláris és morfológiai vizsgálatok is alátámasztották elkülönítését.
Egyéb
A virágzás elmaradását rendszerint a nem megfelelő téli nyugalmi időszak okozza. Vegetatív szaporítás esetén a dugványok 3–6 év elteltével fordulnak virágzóképes korba. Rövid vagy hiányzó nyugalmi időszak gyenge tavaszi növekedést és mérsékelt virágzást eredményezhet. Télen kb. 12 °C hőmérséklet ajánlott; hűvösebb körülmények között a talajt szárazabban kell tartani.
Szerzők
- Szöveg: Faragó Judit, Jokhel Csaba
- Kép: Faragó Judit
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások xxx. kártya