Pfeiffera boliviana

Tudományos név

Pfeiffera boliviana (Britton) D. R. Hunt in Cactaceae Syst. Init. 14: 18. 2002. Sec. Korotkova & al. (2010)

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék – Cactaceae

A név eredete, etimológia

A faj nevét Bolíviai élőhelye után kapta. Az eredeti neve Lepismium bolivianum volt (Britton & Rose), később több nemzetségbe is sorolták, míg végül David R. Hunt 2002-ben áthelyezte a Pfeiffera nemzetségbe. A nemzetségnév Ludwig Pfeiffer német botanikus tiszteletére lett megalkotva.

Típuspéldány

• Gyűjtő: Britton & Rose
• Hely: Bolívia
• Időpont: 1900-as évek eleje
• Típuspéldány gyűjteményi helye: nem meghatározott
• Első leírása: Cactaceae Systematics Initiatives 14: 18. (2002)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: D.R. Hunt

Szinonimák

• Lepismium bolivianum Britton & Rose
• Rhipsalis boliviana (Britton) Lauterb., 1910
• Nothorhipsalis boliviana (Britton) Doweld, 2002
• Pfeiffera boliviana (Britton) D.R. Hunt, 2002
• Érvényes név és szinonimák a Pfeiffera boliviana taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Közepesen gazdagon elágazó hajtásrendszerű. A szártagok lapítottak, 4 élűek, a tövüknél keskenyen szárnyasak, az areolák mentén enyhén bevágottak. Az oldalágak 15–300 mm hosszúak és 10–20 mm szélesek, szélesen karéjosak. A karéjok 15–30 mm hosszúak.

Axillák

Nem feltűnőek, gyapjasak lehetnek.

Tövisek

Serték (helyettesítő tövisek): 5–10 darab, színük fehér, sárgásfehér vagy rózsaszínes, kb. 2 mm hosszúak.

• Pfeiffera boliviana
• 
  Faragó Judit
• 
  Faragó Judit
• 
  Varga Zsolt

Generatív test

Virág

Magányosan, néha 2–3-as csoportokban fejlődnek. 15 mm hosszúak, sárgásfehér színűek.

• Külső lepellevelek: keskenyek, sárgás árnyalatúak
• Belső lepellevelek: világosabb, fehéresebb árnyalatúak
• Porzószálak: világosak
• Portokok: sárgák
• Bibeszál: fehér
• Bibe: többszirmú, világos színű

Termés

Gömbölyű, kb. 10 mm átmérőjű, csúcsa enyhén lapított

• Magja: apró, fekete, sima felszínű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia – La Paz és Cochabamba megyék

Élőhely: hegyvidéki, párás erdők, epifiton növényként

Éghajlati tényezők: trópusi magashegységi éghajlat, 1800 m tengerszint feletti magasságban

Növénytársulás, életmód: fák ágain él, árnyékos, páradús környezetben

Kultúrában tartás

A faj érzékeny az erős napfényre. Árnyékolt helyen, szűrt fényben érzi jól magát. A téli nyugalom kritikus a virágzáshoz: 12–15 °C-os hőmérséklet javasolt, ilyenkor 2–3 hetente mérsékelten öntözzük.

Tavasszal 10 °C feletti éjszakai hőmérséklet esetén fokozatosan szoktatható a kültéri fényviszonyokhoz. Nyáron gyakori, extrém melegben napi szintű öntözés szükséges, de túlöntözni nem szabad – gyökérrothadáshoz vezethet. A jó vízáteresztő, enyhén savas talajt kedveli.

A Pfeiffera lakásban tartva legalább 50 cm távolságban legyen a napfényes ablakoktól. Legjobban a reggeli napot és a szórt fényt tűri. Alacsony páratartalmú környezetben párásítás javasolt.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Lapított, karéjos hajtásai és sárgásfehér virágai alapján különbözik más Pfeiffera fajoktól és rokon nemzetségek tagjaitól. A 4 élű, karéjos szár, kis virágok és epifita életmód kombinációja jól azonosíthatóvá teszi.

Egyéb

A virágzás elmaradásának leggyakoribb oka a nem megfelelő téli pihenő. Vegetatív szaporítással nevelt példányok 3–6 év alatt érhetnek el virágzóképes kort. A hidegebb teleltetés (12 °C körül) elősegíti a nyugalmi állapotot, ami kulcsfontosságú a következő évi növekedéshez és virágzáshoz.

A nemzetség evolúcióját molekuláris filogenetikai vizsgálatok is megerősítik, elkülönítve más epifita kaktuszoktól, például a Rhipsalis vagy Lepismium nemzetségektől.

Szerzők és forrás

• Írta: Faragó Judit, Jokhel Csaba
• Kép: Faragó Judit
• Lektorálta és kiegészítette: