Ugrás a tartalomhoz

„Echinocereus maritimus” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „bélyegkép == Szerzők és forrás == * '''Kép:''' Szigetvári József * '''Szöveg:''' * '''Lektorálta:''' * '''Forrás:''' Kategória:Cactaceae Kategória:Echinocereus”
 
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(8 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
[[Fájl:Echinocereus maritimus.SzigJ 01.jpg|bélyegkép]]
{{Taxonbox | accepted = Echinocereus maritimus (M.E.Jones) K.Schum., Gesamtbeschr. Kakt.: 273. 1897–1899 sec. Sánchez & al. 2018 | synonym =
}}
[[Fájl:Echinocereus maritimus.SzigJ 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Szigetvári József]]
[[Fájl:Echinocereus maritimus Isla Natividad.SzJ 02.jpg|bélyegkép|Fotó: Szigetvári József]]
=== A név eredete, etimológia ===


* A '''nemzetségnév''' ógörög–latin szóösszetétel: az „''echinos''” jelentése sün, míg a „''cereus''” viaszgyertyát, fáklyát jelent. Az előtag a növény tövises jellegére, az utótag oszlopszerű testfelépítésére utal.
* A maritimus '''fajnév''' a latin maritimus („tengerhez tartozó”, „tengeri”, „tengerparti”) szóból származik, és a faj Baja California tengerparti élőhelyére utal.
=== Típuspéldány ===
* '''Típuslelőhely:''' Ensenada, Alsó-Kalifornia (Baja California), Mexikó
* '''Első leírása:''' M. E. Jones, 1898, mint ''Cereus maritimus''
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' '''[[Karl Moritz Schumann]]''', 1898


{{Kaktusz szinonimák}}
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
=== Vegetatív test ===
==== Hajtás, szár ====
Erősen elágazó, párnás vagy telepes növekedésű faj, amely gömbölydedtől hengeres hajtásokat fejleszt. Az egyes szártagok 5–16, ritkán 30 cm magasak, 2,5–7 cm átmérőjűek, világos- vagy sötétzöld színűek. A hajtások sűrűn elágaznak, nagyobb telepeket, néha több mint 20–300 szártagot is alkotva.
==== Bordák ====
8–10, esetenként több, élesen kiemelkedő borda figyelhető meg.
==== Areolák ====
Az areolák egymástól 10–12 mm-re helyezkednek el, fehéres gyapjasak, a bordákon sorban ülnek.
==== Tövisek ====
A fiatal tövisek élénkvörösek, később sárgás vagy szarvszínű árnyalatot vesznek fel, végül szürkére fakulnak.
* '''Peremtövis:''' 7–10 db, 1,5–5 cm hosszú, oldalirányban sugárzó, kissé hajlított.
* '''Középtövis:''' rendszerint 4 db, erős, lapított, szögletes keresztmetszetű, 2,5–6 cm hosszú, többnyire felfelé irányuló.
=== Generatív test ===
==== Virág ====
A virágok a hajtáscsúcs alatti areolákból fejlődnek, tölcséres formájúak, világos vagy élénksárga színűek, 3–6 cm hosszúak és hasonló átmérőjűek. A tövisek sűrű szövedéke miatt gyakran nem nyílnak teljesen ki.
* '''Külső lepellevelek:''' keskenyek, zöldes vagy barnászöld árnyalatúak.
* '''Belső lepellevelek:''' megnyúlt, visszás lándzsás alakúak, csúcsuk lekerekített, élénksárga színűek.
==== Termés ====
Gömbölyű, zöld, éréskor vörösre színeződő, kb. 3 cm átmérőjű, tövises terméseket fejleszt.
== Elterjedés és élőhely ==
'''Földrajzi elterjedés:'''
A faj endemikus Mexikó nyugati partvidékén, Baja California-félszigeten és annak néhány közeli szigetén (például Natividad- és Cedros-sziget).
'''Élőhely:'''
A tengerparti sáv homokdűnéin, kavicsos, laza vályogtalajon, valamint a part menti dombvidék sziklás üledékes lejtőin nő, 0–50 m tengerszint feletti magasságban.
* '''Éghajlati tényezők:'''
A terület enyhe, tengerparti, mérsékelt klímájú, télen száraz, nyáron mérsékelten meleg. A faj jól alkalmazkodott a sós levegőhöz és a tengerpermi szárazsághoz.
* '''Növénytársulás, életmód:'''
Sivatagi cserjések és partmenti növénytársulások jellemzik élőhelyét, ahol más pozsgásokkal együtt fordul elő, például ''[[Euphorbia misera]]'', ''[[Agave sebastiana]]'', ''[[Bergerocactus emoryi]]'', ''[[Lophocereus schottii]]'', ''[[Ferocactus fordii]]'' és ''[[Cochemiea pondii]]'' fajokkal.
== Kultúrában tartás ==
A faj melegigényes, a Baja California-i eredet miatt csak enyhe fagyot visel el, –2 °C-ig. Jó vízáteresztő, homokos vagy kavicsos talajt igényel, mert túlöntözés esetén rothadásra hajlamos. Télen teljesen szárazon tartandó. Napos, meleg fekvést kedvel.
Szaporítása magról vagy dugványozással lehetséges.
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
Az ''Echinocereus maritimus'' a sárga virágú echinocereus fajok közé tartozik. A tömött, sárgás-szürke tövisborítás és a viszonylag kis, nem teljesen nyíló virágok megkülönböztetik más, narancsos vagy rózsaszínes virágú rokonaitól, mint például az ''[[Echinocereus polyacanthus]]''.
A Natividad-szigeten előforduló példányok kisebbek és ritkábban tövisesek, míg a San Hipolito-öböl környékén erőteljes, robusztus alak (korábban ''Echinocereus hancockii'') fordul elő.
== Egyéb ==
A tengerparti élőhelyek beépítése, halászati telepek, turizmus és mezőgazdasági területek terjeszkedése veszélyezteti a természetes állományokat, bár több populáció védett területen található.


== Szerzők és forrás ==
== Szerzők és forrás ==
* '''Szöveg:'''
* '''Kép:''' Szigetvári József
* '''Kép:''' Szigetvári József
* '''Szöveg:'''
* '''Lektorálta:'''  
* '''Lektorálta:'''  
* '''Forrás:'''  
* '''Forrás:''' https://llifle.com/,


[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Echinocereus]]
[[Kategória:Echinocereus]]

A lap jelenlegi, 2026. szeptember 26., 19:08-kori változata

Echinocereus maritimus

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport Echinocereinae
Nemzetség Echinocereus
Faj Echinocereus maritimus
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Echinocereus maritimus (M.E.Jones) K.Schum., Gesamtbeschr. Kakt.: 273. 1897–1899 sec. Sánchez & al. 2018
    elfogadott, érvényes név
Fotó: Szigetvári József
Fotó: Szigetvári József

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel: az „echinos” jelentése sün, míg a „cereus” viaszgyertyát, fáklyát jelent. Az előtag a növény tövises jellegére, az utótag oszlopszerű testfelépítésére utal.
  • A maritimus fajnév a latin maritimus („tengerhez tartozó”, „tengeri”, „tengerparti”) szóból származik, és a faj Baja California tengerparti élőhelyére utal.

Típuspéldány

  • Típuslelőhely: Ensenada, Alsó-Kalifornia (Baja California), Mexikó
  • Első leírása: M. E. Jones, 1898, mint Cereus maritimus
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Karl Moritz Schumann, 1898

A(z) Echinocereus maritimus szinonimái

  • ≡ Cereus maritimus, ≡ Echinocereus maritimus subsp. maritimus
  • = Cereus flaviflorus, ≡ Echinocereus flaviflorus
  • = Cereus maritimus
  • = Cereus glomeratus
  • = Echinocereus orcuttii
  • = Echinocereus hancockii, ≡ Echinocereus maritimus var. hancockii, ≡ Echinocereus maritimus subsp. hancockii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Erősen elágazó, párnás vagy telepes növekedésű faj, amely gömbölydedtől hengeres hajtásokat fejleszt. Az egyes szártagok 5–16, ritkán 30 cm magasak, 2,5–7 cm átmérőjűek, világos- vagy sötétzöld színűek. A hajtások sűrűn elágaznak, nagyobb telepeket, néha több mint 20–300 szártagot is alkotva.

Bordák

8–10, esetenként több, élesen kiemelkedő borda figyelhető meg.

Areolák

Az areolák egymástól 10–12 mm-re helyezkednek el, fehéres gyapjasak, a bordákon sorban ülnek.

Tövisek

A fiatal tövisek élénkvörösek, később sárgás vagy szarvszínű árnyalatot vesznek fel, végül szürkére fakulnak.

  • Peremtövis: 7–10 db, 1,5–5 cm hosszú, oldalirányban sugárzó, kissé hajlított.
  • Középtövis: rendszerint 4 db, erős, lapított, szögletes keresztmetszetű, 2,5–6 cm hosszú, többnyire felfelé irányuló.

Generatív test

Virág

A virágok a hajtáscsúcs alatti areolákból fejlődnek, tölcséres formájúak, világos vagy élénksárga színűek, 3–6 cm hosszúak és hasonló átmérőjűek. A tövisek sűrű szövedéke miatt gyakran nem nyílnak teljesen ki.

  • Külső lepellevelek: keskenyek, zöldes vagy barnászöld árnyalatúak.
  • Belső lepellevelek: megnyúlt, visszás lándzsás alakúak, csúcsuk lekerekített, élénksárga színűek.

Termés

Gömbölyű, zöld, éréskor vörösre színeződő, kb. 3 cm átmérőjű, tövises terméseket fejleszt.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A faj endemikus Mexikó nyugati partvidékén, Baja California-félszigeten és annak néhány közeli szigetén (például Natividad- és Cedros-sziget).

Élőhely: A tengerparti sáv homokdűnéin, kavicsos, laza vályogtalajon, valamint a part menti dombvidék sziklás üledékes lejtőin nő, 0–50 m tengerszint feletti magasságban.

  • Éghajlati tényezők:

A terület enyhe, tengerparti, mérsékelt klímájú, télen száraz, nyáron mérsékelten meleg. A faj jól alkalmazkodott a sós levegőhöz és a tengerpermi szárazsághoz.

  • Növénytársulás, életmód:

Sivatagi cserjések és partmenti növénytársulások jellemzik élőhelyét, ahol más pozsgásokkal együtt fordul elő, például Euphorbia misera, Agave sebastiana, Bergerocactus emoryi, Lophocereus schottii, Ferocactus fordii és Cochemiea pondii fajokkal.

Kultúrában tartás

A faj melegigényes, a Baja California-i eredet miatt csak enyhe fagyot visel el, –2 °C-ig. Jó vízáteresztő, homokos vagy kavicsos talajt igényel, mert túlöntözés esetén rothadásra hajlamos. Télen teljesen szárazon tartandó. Napos, meleg fekvést kedvel.

Szaporítása magról vagy dugványozással lehetséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Echinocereus maritimus a sárga virágú echinocereus fajok közé tartozik. A tömött, sárgás-szürke tövisborítás és a viszonylag kis, nem teljesen nyíló virágok megkülönböztetik más, narancsos vagy rózsaszínes virágú rokonaitól, mint például az Echinocereus polyacanthus.

A Natividad-szigeten előforduló példányok kisebbek és ritkábban tövisesek, míg a San Hipolito-öböl környékén erőteljes, robusztus alak (korábban Echinocereus hancockii) fordul elő.

Egyéb

A tengerparti élőhelyek beépítése, halászati telepek, turizmus és mezőgazdasági területek terjeszkedése veszélyezteti a természetes állományokat, bár több populáció védett területen található.

Szerzők és forrás